KÖRMONDAT (gör.– lat. periódus) – olyan többszörösen összetett mondat, amelyet a téma részletes kifejtése és szabályos elrendezése, ritmikussága jellemez. A körmondat magasztos tartalomnak, szenvedélyes érzéseknek a magasabb rendű kifejezési formája. Két fő típusát különböztetjük meg.

1. A klasszikus körmondat két részre bontható. Az egyik része az előkészítő szakasz, amely jobbára azonos típusú mellékmondatokból ál1, s érdeklődést, feszültséget, várakozást kelt, a másik a főmondatból vagy főmondatokból álló berekesztő vagy utószakasz, amely feloldja a feszültséget, s lezárja a gondolatot. Minél magasabbra emelkedik az érdeklődés, minél nagyobb lesz a feszültség a két szakasz határán, és minél csattanósabb a megoldás, annál hatásosabb a körmondatos szerkezet. Például:

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

(Petőfi Sándor: A XlX. század költői)

2. A romantikus körmondat vagy tiráda jellemzője, hogy második része, szemben a klasszikus körmondattal, nem lezárást hoz, hanem a gondolatoknak, érzéseknek szinte véget nem érő áradását. Például:

Előkészítő szakasz:

Ha majd minden rabszolga-nép ,

Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:

Utószakasz:

Ott essem el én,

A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engem összetiporva. –

(Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet…)

A körmondat stílushatását az érdeklődés felfokozása, a mondanivaló logikus következetessége, az arányos felépítés és a ritmikusság adja.

A körmondat elsősorban a szépirodalomban, a szónoki stílusban és a publicisztikában volt használatos. Ma már ritkábban fordul elő.