Az óhajtó mondat a felszólítónál (lásd Felszólító vagy parancsoló mondat) enyhébb kívánságot jelöl, a beszélő mintegy tudja, hogy kívánságának teljesítése nem tőle függ. Mindezt érzékelteti a feltételes módú állítmány s a mondatot bevezető (különböző érzelmi telítettségű) indulatszó és módosítószó (ó, bár, csak, hej stb.). Például:
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
(Arany János: Toldi I.)
Oh! csak Lillát hagytad volna
(Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez)
Erősebb kívánságot éreztet meg az óhajtó mondat felszólító módú állítmánnyal. Például:
Én uram istenem; vidd e valahova!
(Kőmives Kelemenné)
Lásd
még: Felszólító mondat, Indulatszó,
Módosítószó.