ÓHAJTÓ MONDAT – a beszélő vágyát, kívánságát fejezi ki.

Az óhajtó mondat a felszólítónál (lásd Felszólító vagy parancsoló mondat) enyhébb kívánságot jelöl, a beszélő mintegy tudja, hogy kívánságának teljesítése nem tőle függ. Mindezt érzékelteti a feltételes módú állítmány s a mondatot bevezető (különböző érzelmi telítettségű) indulatszó és módosítószó (ó, bár, csak, hej stb.). Például:

Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,

Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”

(Arany János: Toldi I.)

Oh! csak Lillát hagytad volna

Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.

(Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez)

Erősebb kívánságot éreztet meg az óhajtó mondat felszólító módú állítmánnyal. Például:

Én uram istenem; vidd e valahova!

Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,
Vessen a hintómnak négy kereke szakát,
Csapjon le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza. –

(Kőmives Kelemenné)

Lásd még: Felszólító mondat, Indulatszó, Módosítószó.