Károlyi Amy Víz és szél (Károlyi Amy: Pakli kártya, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974.)
 

Víz és szél

De amazok már háttal állnak,

Itt szúr a fű és a homok,

Hideg kavicson rongyos hálók,

De azok háttal állnak

Szemek nélkül és bő kabátban

Szigliget, 1961. szeptember 10.

A lámpás hajók, a lampionos kertek, a pávák és az árny-fényeik koreferensek.

Ha azonban alaposabb szemantikai és szintaktikai elemzést végeznénk, nem lenne olyan egyszerű expliciten reprezentálni, hogy miért mondjuk azt, hogy e kifejezések koreferensek. Pedig még a lampionos kertek meg a pávák referenciáját is megtaláljuk, hiszen az első sorban ott van a lámpás hajók kifejezés.

Végigolvashatjuk a verset akár tízszer is, és nem fogjuk tudni, hogy a második versszak első sorában az amazok névmás kire vonatkozik. Azt azonban tudjuk, hogy háttal állnak, hogy szélvájt odúkban vannak, hogy beteg gémek, hogy be vannak zárva éveik sírboltjába, és hogy a fényre hályog mögül néznek. A második versszak e négy sorának koreferenciája tehát világos, de a referenciáját egyik kifejezésnek sem tudjuk.

Nemcsak versben, hanem például elméleti természettudományos szövegben is találkozhatunk hasonló problematikával.

Egy elméleti modell legalább annyira metaforikus, mint egy költemény. Különösen olyan esetben, amikor valamit csak a hatásában lehet észlelni, de nem tudjuk, hogy az minek a hatása. Az elméleti kutatók ilyenkor modelleket alkotnak, s ezeket megpróbálják olyan valóságdarabok kifejezőinek tekinteni, amelyek tényleg létrehozhatják az adott effektusokat. De az, hogy melyek ezek a valóságdarabok, nem világos. Egy ilyen szöveg koreferenciája abszolút egyértelmű, referenciája azonban abszolút ismeretlen. (A metaforákkal kapcsolatban lásd még Kivonat az 5. előadás anyagából és Kivonat a 7. előadás anyagából.)