A hónap szerzője Zdenek Miler

Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz. “

Februárban Zdenek Milerre, a Kisvakond megalkotójára esett a választásunk, mert 1921. február 21-én született Csehországban, azaz pár nap múlve ünnepli 89. születésnapját.

Bár a  Kisvakond megálmodójaként és életre keltőjeként ismerjük őt, de más animációs filmeket, könyvillusztrációkat és forgatókönyveket is készített.

Első munkája 1948-ban készült el, A milliomos, aki ellopta a Napot címmel. A film sikeres volt, alkotóját ismertté és keresett rajzolóvá, s az egyik legnépszerűbb rajzfilmkészítővé tette.

1954-ben nehéz feladatot kapott: olyan filmet kellett készítenie, amelyben különböző ipari folyamatokat mutat be a gyerekeknek. Egy tervet ugyan kapott hozzá, de semmi kedve nem volt olyan rajzfilm létrehozásához, amelyben egy mesélő magyarázza el, hogy éppen mi történik a képeken. Valami egyedibbet, játékosabbat képzelt, egy szerethető figurát keresett, melynek segítségével valóra válthatná terveit. Nagy problémát okozott neki, hogy akkortájt az amerikai rajzfilmstúdiók – köztük a Disney is – lefoglalt már minden szerethető, kedves küllemű figurát és állatot. Miler tetszését egyáltalán nem nyerte el az a formavilág, amit azok a stúdiók képviseltek. Feltett szándéka volt, hogy megmutatja: Európában is tudnak rajzfilmet készíteni, nem is akármilyet, méghozzá olyan főszereplővel, ami a többieknek eszébe sem jutott addig. Az elhatározás erős volt, de a megoldás váratott magára. Egészen addig, míg egy alkonyati sétán meg nem botlott egy vakondtúrásban.

Ennyi kellett ahhoz, hogy megszülessen Kisvakond, majd még három hónap, hogy a Milernek egyáltalán nem tetsző, csúnyácska, kissé esetlen állatka szerethető és bájos formát öltsön. Az első mesefilm a tervek szerint egy ing elkészítését mutatta volna be, de a történet kedvéért egy kék, zsebes nadrág lett belőle. Két év telt el, mire 1956-ban végre elkészült az első film, a Kisvakond nadrágja. Hatalmas sikert aratott és megnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját is. Ezek után nem volt megállás.

2002-ig, az utolsó film megjelenéséig 65 munka készült el. A siker nemcsak a főhős eredetiségének és kedvességének köszönhető, aki ötletesen oldja meg a felmerült problémákat, és sosem komorodik el, hanem annak is, hogy – az első rész kivételével – Kisvakond és barátai nem beszélnek, csupán csak különböző indulatszavakat és hangokat használnak, amelyekhez a rendező a kislányairól, Katerináról és Barboráról készített hangfelvételeket használta fel.

A megalkotásától 2002-ig eltelt 54 évben Kisvakond járt a városban, a tengernél, a sivatagban, a világ körül és a nadrágon kívül többek között szert tett egy autóra, egy rakétára, egy tévére és egy lakásra is.

Kisvakond kalandjait olvashatod is, az iskolai könyvtárban az alábbi könyveket találhatod meg: A vakond nadrágja, Volt egyszer egy vakond

Olvass utána:

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.