Kategória: Idézetek
A hét idézete
Ha valaki nem tekinti tulajdonának a természetet, hanem érzi, hogy annak csupán értelmes része, könnyen el tudja dönteni, hogy mit szabad és mit nem.
A hét idézete
A hét idézete
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
A hét idézete
Dr. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (1912-2014) emlékére
Mikor látlak újra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél újra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, -remélem újra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, –
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is itt felejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (részlet)
A hét idézete
Jancsó Miklós filmrendező emlékére
Az élet örömei a hétköznapokban rejlenek, s apróságokból tevődnek össze. Aki magán hordja a világot, s mint Atlasz, emeli minduntalan a Földet, képtelen ezt észrevenni.
A hét idézete
Hogy jön a nagymama mihozzánk által?
Elefántháton? Vagy rénszarvas-szánnal?
Vagy (mivel a gyaloglást nem bírja szusszal)
helikopterrel?
Nem, nem, hanem
busszal.
(Varró Dániel: Nem, nem, hanem – Forrás: Olvass bele!)
Boldog karácsonyt!
Decemberi versike – játssz újra velünk!
Keresd az eredetit!
Néhány éve már eljátszottuk, hogy négy vers egy-egy szakaszából (4 az 1-ben) új verset alkottunk, s ki kellett deríteni, mely versek voltak az eredetiek.
Most újra játszani hívunk! Kiknek mely verseiből állt össze a Decemberi versike? Ha rájöttél, a megfejtést december 20-ig vagy hozd be a könyvtárba, vagy küldd el a gyakkonyvtar@gmail.com címre! A jutalom nem marad el! 🙂
Decemberi versike
Decemberben már
deret darál,
fákra fészkel
rá a tél.
Zúzmara hull
hangtalanul,
mezők,
rétek
dombja, völgye
körbe-körbe’
csöndfehér.
Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.
Hókirálynak
jégvárában
állok talpig
zúzmarában.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
(Segítségedre lehet a Jön a Mikulás című kötet! )
A hét idézete
“Tündököljön élted ragyogó sugára,
Neve napja légyen szívünk vígsága.
Igyál egyet Márton, hogy jobb kedved légyen,
Hogy ne érjen téged semmiféle szégyen.
Márton poharából mindenki részt végyen!”
(névnapköszöntő népi rigmus)