Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,
tele a csűr.
Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.
(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,
tele a csűr.
Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.
(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
A Petőfi Irodalmi Múzeum – MAGYAR NYELV MÚZEUMA levélíró pályázatot hirdet a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében.
A pályázat elsődleges célja Kazinczy életének és munkásságának megismertetése a fiatalokkal, valamint a kézzel írás népszerűsítése.
A levelek, illetve a témák, amelyek közül a pályázók választhatnak:
• VESZPRÉMI ISTVÁNNAK, Sárospatak, 1793 (Szent Korona)
• KIS JÁNOSNAK, Kázmér, 1805. január 1.(házasságkötés)
• BERZEVICZY GERGELYNEK, Széphalom, 1810. július 23. (fentebb stíl)
• SZENTMIKLÓSSY ALAJOSNAK, 1814. január 7. (Mondolat – ortológus-neológus ellentét)
Pályázni két korcsoportban lehet:
• általános iskola felső tagozat: 5-8. osztály
• középiskola: 9-12. osztály
Díjazás:
Mindkét kategóriában 1-3. helyezés és két különdíj (a 10 legjobb pályamű jutalmazása a támogató STABILO Hungária Kft. termékeivel)
Minden további részletet megtaláltok itt.
Az Ünnepi könyvhétre írta Darvasi László, aki a múlt héten könyvtárunkban is járt (képek az eseményről később):
Azért olvasok…
Azért olvasok, hogy ne féljek.
Azért olvasok, hogy otthon legyek.
Azért olvasok, hogy ne legyek otthon.
Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok.
Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának.
Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek.
Én azért olvasok, mert magamat keresem.
Én azért olvasok, hogy megtaláljanak.
Én azért olvasok, mert érdekel a múlt.
Én azért olvasok, mert érdekel a jövő.
Én azért olvasok,mert érdekel a jelen.
Én azért olvasok, mert szeretni akarok.
Én azért olvasok, mert keresek.
… és amikor olvasok, megtalálom.
– … Ma lesz a Földön május első vasárnapja, igaz?
– Igaz.
– Nahát akkor! Ma én fogok lent derengni és pitymallani.
– Azt szeretném látni – kiabált a társa –, május első vasárnapjára én megyek! Még hogy derengeni és pitymallani! Kerengeni és nyilallani fogsz, édes barátom. Ma én ragyogok fel a Földön.
Ezzel futásnak eredt. De a másik sem volt rest, elgáncsolta, puff nagyot esett, csak úgy porzott a Tejút. Nosza, összeverekedtek, tépték egymást. Hajnaldarabok, pitymallatrongyok, derűfoszlányok röpködtek körülöttük.
Végre aztán az egyik győzött – ki tudja, melyik; a verekedés előtt egyforma szépek, daliásak voltak, utána meg egyforma rongyosak, töpörödöttek –, s ment a Földre, hogy fölváltsa az éjszakát.
Az emberek meg kinéztek az ablakon, és azt mondták: “Hű, de ronda reggelre virradtunk!” És nem is lett jókedvük egész nap.
(Lázár Ervin – ma 77 éve született)
Van, hogy az ember jól érzi magát. Van, hogy az egész napja szuperül telik. Aztán kap egy üzenetet, egy telefont, egy hírt az egyik barátjáról, aki élete legnehezebb pillanatát éli át. A városban mászkálás, a paintball, a szép idő vagy a nevetés. Egy másodperc alatt tűnt el. Hogy ez mi? Ez az élet. Így működik. Egyik pillanatról a másikra változik, és egyszerűen nem tehetünk mást, csak annyit, hogy hozzáigazodunk.
Csorba Piroska
A szavak dalolnak
Amikor
a szavak dalolnak,
és ma lesz a holnap,
közel lesz a messze,
és felébred az este,
a kőnek szárnya nő,
és megáll az idő,
a rigó válladra ül,
a bokor elrepül,
szoknyát húz fel a szél,
a tölgyfa mendegél,
manók előbújnak,
csigák cipőt húznak,
és piros lesz a hó
– ez akkor mondható.
(A vers forrása: Szitakötő http://ligetmuhely.com/szitakoto-folyoirat/)
Bátyám, ki bortól mámoros éneket
Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát,
Csitítsd el Anna-kérő szíved
S öntsd az erőd a reménytelenbe.
József Attila: Juhász Gyulához (részlet)
Éppen ma 130 esztendeje született Szegeden iskolánk és könyvtárunk névadója, Juhász Gyula.
(Kép forrása:
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/juhasz_gyula_szuletesnapja__1883)
Tudj meg róla minél többet! Ajánlatunk:
Szécsi Margit: Március
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!
„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála meg
A levél
Vagy ahhoz hasonló.
Piros a
Pecsétje:
Finom a hajtása:
Oh, áldott,
Oh, áldott
A keze-irása!”
Arany János: Mátyás anyja – részlet
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod.