Szirmai Éva – Újvári Edit (szerk.):
A csoportidentitás szemiotikája

Andragógia és kulturális mediáció 3.
 
Előszó
 
2013 novemberében már másodszor rendezett a Magyar Szemiotikai Társaság, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézetének Identitáskutató Műhelye és a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének Új demokráciák és a humán kommunikáció kutatócsoportja konferenciát Szegeden. Mint először, 2011-ben, most is a legváltozatosabb tudományterületekről érkeztek az előadók, az identitás igazi, multidiszciplináris hívószónak bizonyult. Zárszavában Voigt Vilmos, a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke a következőket mondta: „Ez a mostani szegedi identitás-konferencia olyan volt, mint egy szegedi identitás-konferencia. E minősítés több mint tautológia. Az identitás megjelenésében ugyanis rendkívül fontos a folyamatosság és az ismétlődés-–önismétlődés. Megvolt központi témája, az oktatáshoz és felnőttoktatáshoz szoros kapcsolódása, tematikai sokoldalúsága, a helyi és országos előadók aránya, még a hallgatók bevonása is.” A „folyamatosság” jegyében egyrészt nem szakítottunk a 2011-es konferencia hagyományaival, vagyis feltételeztük és elfogadtuk, hogy az identitás fogalma sokféle értelmezésnek biztosít teret, tehát nem korlátoztuk előadóinkat a témaválasztásban, másrészt viszont korábbi tapasztalataink alapján úgy tűnt, hogy mégis szükség van egyfajta tematikai közös nevezőre, ezért választottuk központi rendezőelvvé a csoportot mint körülírható entitást, illetve a csoportképződés és koherencia szemantikai elvű megközelítését. Az előadók nagy száma bizonyította választásunk helyességét: két plenáris és 24 szekció-előadásra került sor. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a kulturális mediáció mesterképzés hallgatói is lehetőséget kaptak prezentációik bemutatására. A kísérő programok közül kiemelkedőnek tartjuk a Tóth Szergej és Annus Gábor magángyűjteményéből rendezett jelvénykiállítást. A konferenciák természetéből adódó időkényszer sajnos jelentősen korlátozta a vitára szánható időt, de Voigt Vilmos zárszava megfontolásra érdemes szempontokat adott a további rendezvényeinkhez, mint ahogy a kötet tanulmányainak értékeléséhez is:
1) „a csoport-identitás igazán csak távolról, kívülről figyelhető meg pontosan. A csoportban ott levők gyakran fel sem fogják – igazában mi minden is számít csoportidentitásuk jelének. Ezért szerencsés, ha egy sokrétű konferencia alkalmából mindenki szembesülhet a maga identitás-megfigyeléseinek további távlataival.
2) a csoportidentitást csak egyes elemeiben tudjuk megragadni, szinte sohasem a maguk teljességében. Ezért arra van szükség, hogy az identitás bemutatása elméleti jellegű, jól kiválasztott szempontok szerint való legyen.
3) csak valódi csoportok valódi identitásának vizsgálata az igazán érdekes feladat. És ha ez bekövetkezik, az már magától válik szemiotikává: az identitás jelező folyamatainak észrevételévé, bemutatásává.”
A konferencia előadásai közül 16 került be kötetünkbe. Mivel nem láttuk értelmét a tematikus tagolásnak, a legegyszerűbb megoldást választottuk: a szerzők névsorrendjében rendeztük össze a tanulmányokat, ezzel azt a kaleidoszkópszerű összhatást értük el, amely az egész konferenciára jellemző volt. A sokszínűség – vagy itt inkább kiegyensúlyozatlanság – az egyes írások minőségében is megfigyelhető, mint erre szakmai lektorunk külön is kitért bírálatában. A Voigt Vilmos által fontosnak gondolt egységes elméleti jellegű megközelítésmód is hiányzik talán a tanulmányok zöméből, de a csoporttá válás folyamatának, a valóságos/valódi vagy csak látszólagos/konstruált csoportoknak a leírása, szemantikai elemeinek értelmezése nem nélkülözi az egységes szempontrendszert. Különösen érdekes az a sokszínűség, amely a csoport-fogalom használatában megfigyelhető: a márkaközösségektől (Hetesi – Prónay) az alkotóközösségeken (Újvári) keresztül az intézményi (T. Molnár), foglalkozási (Barátné Hajdu),  emzetiségi (Propszt), szervezeti (Voigt) vagy éppen lokális (Szirmai) csoportokig. Azt látjuk, hogy bár mindegyikük esetében felmerül a csoporttá alakulás ellentmondásos jellege, éppen a jelek (jelvények, nyelvi és vizuális elemek, szimbólumok, azonosítók, logók, állandósult image-elemek) biztosítják a csoporttal való azonosulást vagy az attól való esetleges elkülönülést. Mind a konferencia-előadások, mind az elkészült tanulmányok bizonyítják, hogy a (csoport)identitás szemiotikai elvű vizsgálata további kutatások terepe lehet, és bízunk benne, hogy a Magyar Szemiotikai Társaság, az Új demokráciák és a humán kommunikáció kutatócsoport és az Identitáskutató Műhely további tudományos együttműködésének alapjául szolgálhat.
A kötet megjelenését a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke és Felnőttképzési Intézete támogatta.

A Szerkesztők
 


ISSN 2062-9958
ISBN 978-615-5455-17-9
Kiadás helye, éve: 2015
Terjedelem: 208 oldal