Köszöntő
Tisztelettel köszöntöm a szegedi tanítóképzés kettős évfordulója alkalmából megjelenő kötet olvasóit. A Szegedi Tudományegyetem és annak Juhász Gyula Pedagógusképző Kara egyaránt a legfontosabb értékeik között tartják számon a képzés sokszínűségét, diverzitását. Ez a megállapítás természetesen érvényes a pedagógusképzésre is. A – hol kedvező, hol kedvezőtlen – változások ezt a területet sem hagyták érintetlenül. Nem beszélhetünk egyenes vonalú fejlődésről – ellentmondásos, visszalépésektől sem mentes folyamat eredménye, hogy ma Szegeden a köznevelésben érintett fiatalok minden korosztálya számára képezhetünk pedagógusokat. A polgári iskolai tanárképzés az 1928/29-es tanévtől az egyetemmel együttműködésben folyt, amit 1949 után felváltott az általános és középiskolai tanárképzés rendszere. A tanítóképzés időben több mint nyolc évtizeddel korábban indult el, de huzamos ideig középiskolai szinten működött, ami a tanárképző intézményekkel való közvetlen kapcsolattartást nem tette nélkülözhetetlenné. 1959-től azonban a tanítóképzés is a felsőoktatás részévé vált, Szegeden a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben oktatták az erre a pályára készülő hallgatókat, amivel a tanítóképzés a szegedi felsőoktatás negyedik pillére lett. Az új rendszerű képzés azonban ekkor még nem válhatott tradícióvá városunkban. Mire bizonyított, mire megmutatta erősségeit, megszületett a szegedi működését megszüntető politikai döntés. 1965-ben ballagott el az ebben az időszakban végzett utolsó évfolyam. Ennek a korszaknak ötven évvel ezelőtti lezárása az első évforduló, amelyre jelen kötetünkkel emlékezünk. Szerencsére a „Képzőben” oktató tanárok között többen voltak, akik nem hagyták el Szegedet, nem hagyták el a pedagógusképzést, számosan a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola megbecsült tanáraiként folytatták pályájukat. Így a főiskolán kialakult egy olyan kör, amely nemcsak emlékezett a tanítóképzés korábbi sikereire, hanem folyamatosan és elkötelezetten munkálkodott azért, hogy ez a kulcsfontosságú elem ne hiányozzék a szegedi pedagógusképzés kínálatából. A főiskola vezetése és szakmai közössége maga mellé tudta állítani a szegedi felsőoktatás érintett szereplőit, a város vezetését, az oktatási kormányzat prominenseit, aminek köszönhetően tizenöt évvel ezelőtt, 2000-ben az újraindult szegedi tanítóképzés első évfolyamának hallgató tehették le vizsgáikat. Bár a példás összefogás okán elismerés illeti az intézmény – akkor már a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kara – széles közösségét, kiemelkedő hozzájárulása miatt név szerint is köszönetet mondok Prof. Dr. Békési Imre főigazgatónak, aki személyes tekintélyével is segítette a szakindítás folyamatát, Dr. Varga István és Dr. Janowszky Sándor intézetvezetőknek, akik a kezdeti szakaszban ellátták a képzés szakmai vezetését, valamint Dr. Herbszt Mária intézetvezetőnek, aki karunkon kialakította a Bologna-rendszerű, alapdiplomát adó tanítóképzést, és két akkreditációs folyamatban is biztosította a képzés vezetésének magas színvonalú szakmaiságát. A tanítóképzés imponáló gyorsasággal visszanyerte, majd felülmúlta régi szerepét és súlyát, rövid idő alatt karunk hallgatói létszámban valamint szakmai rangsorokban és népszerűségi mutatókban is meghatározó képzési területévé vált. 2015-ből nézve a felsőfokú tanítóképzés működésének ideje rövidebb annál, mint ameddig az szünetelt Szegeden, de kívánom az e területen dolgozó szakembereknek, kollégáimnak és az itt tanuló hallgatóknak, hogy a jelen és a jövő folyamatos sikerei, a hosszú és eredményes tanítóképzés korszaka mellett a kényszerű szünet váljék múló epizóddá.
Szeged, 2015. október 24.
dr. Marsi István
dékán
