11.1.1. Az iskolai alkalmasság kérdései

A fogalom is változott, korábban iskolaérettségről beszéltünk. Az iskolakészültség, az iskolai alkalmasság fogalmak pontosabban fejezik ki azt a törekvést, hogy milyen tényezőket kell figyelembe vennünk az iskolába lépés döntéséhez. 

Az iskolába lépés során az alábbiakkal szembesül: az iskola rendje mindenkire érvényes szabályokon alapul, amit neki is mindig be kell tartania. Ilyen szabályok betartását korábban senki sem várta el a tőle. Ezt a változást fel kell ismernie. Nem csak a viselkedés, hanem a beállítottság is megváltozik. A tanulás ténye napi tevékenységgé válik, nem érdeklődésétől és pillanatnyi elhatározásától függ. Még erős az elsajátítási motiváció: mindenre képes vagyok, tanulni akarok. 

Az érettségről az alkalmasság fogalmára váltás szemléleti következménye a rugalmas beiskolázás.

A rugalmas beiskolázás azt jelenti, hogy a 6. életévüket május 31. után betöltött gyermekek külön eljárás nélkül is még egy évet maradhatnak az óvodában, ha a szülő ezt így gondolja, illetve további egy évet, ha a szakemberek látják ezt szükségesnek. A rugalmasság elvben fordítva is érvényesül, a gyermekek akkor is kezdhetik az iskolát, ha a hatodik életévüket az december 31-ig töltik csak be.

A rugalmas beiskolázásból az elmúlt két évtizedben tendenciaszerűen kései beiskolázás lett. A szülők már nem érzik stigmának, ha gyermekük egy évig még az óvodában marad. Ennek ellenkezője érvényesül, a gondtalan óvodáskor meghosszabbítása. A tanulási korlátokról egyre több szó esik, és a prevenciós törekvések is szélesebb értelmezést nyertek. A másik folyamat az óvoda-iskola átmenet szervezett formájú megoldása. Mindkét esetben az óvoda egyre lényegesebb helyet kap az oktatási rendszerben(Kende-Illés, 2007).

Az óvodában való visszatartás azonban számos elméleti és gyakorlati dilemmát vet fel, ha a gyermek az automatikus visszatartáson kívül nem kap semmilyen felzárkóztatást segítő fejlesztést. Továbbra is csupán a készségfejlődés spontán lehetősége marad meg, miközben az iskolai alkalmassághoz szükséges, ún. kritériumorientált készségek spontán már nem fejlődnek intenzíven tovább (Nagy, 2007)

Az alábbi táblázat igazolja, hogy a készségfejlődésnek meghatározható fejlődési ideje van.

A készségek, képességek fejlődési sajátosságai

A pszichés (mentális) alkalmasság kritériumai:

Beszéd: tiszta artikuláció (szenzitív szint), összefüggő beszéd, a magyar nyelv grammatikai szabályainak alkalmazása (expresszív szint). Megfelelő hangképzéssel, tartalmi szempontból értelmesen és összefüggően fejezi ki magát. Fogalmi rendszerének köszönhetően képes a hallott beszéd tartalmi követésére.

A beszédhiba nem csupán esztétikai hiba. Az olvasástanulás (dekódolás) kezdeti idejében kettős kódolást alakít ki az, hogy a beszédhibás tanuló rögzíti a saját torzított, és a tisztán artikuláló környezet hangejtését is. A helyesírás tanulását is bizonytalanná teszi ez a kettős kódolás.

Differenciált vizuális és akusztikus észlelés.

A vizuális észlelés tulajdonságai iskolai alkalmasság esetén: az alak, forma, méret, szín pontos felfogása. Az összetartozó részek értelmes egészként való észlelése (Gestalt-látás). Megadott formák, színek megtartása, kiemelése egy képi környezetből. Adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerésére, megítélése. Vizuális információk téri elrendezésére, sorba rendezésére. Analízis és szintézis, a formák arányának és irányának szempontként való kezelése, az iránykövetés képessége.

Akusztikus észlelésnél az auditív információk pontos észlelése, megkülönböztetése. Adott hangok kiemelése, sorrendiség tartása, hangcsoportok egységbe foglalása. Az alak-háttér elkülönítése akusztikus szinten is fontos, hogy a gyermek ki tudja válogatni az információkat.

A két percepció összehangolt működése, azaz a látott-hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása (intermodális integráció).

Értelmi fejlettség: az egocentrizmus csökkenésével képes legyen egy problémát más oldalról is megközelíteni. A gondolkodás terén lényeglátás, következtetések alkotása, ok-okozati összefüggések felismerése, mennyiségfogalom kialakulása, tapasztalati szintű műveletvégzés jellemzi az alkalmasságot. A gyermek már több szempontból is mérlegelni tud (decentralizál), és érti a megfordíthatóság jelentését.

Szándékos figyelem: A gyermekeknek erre az időre képesnek kell lenniük 10-15 perces koncentrációra. A munkamemória 3-5 egységnyi kapacitása lehetővé teszi az információk rögzítését olvasáskor, feleléskor, diktáláskor. A hosszú távú memória megbízhatósága jelenti egyrészt a szándékos szelekciót az információk között, továbbá annak tudatát, hogy többször kell ismételni a megjegyzéshez.

Általános tájékozottság: egy hat-hét éves gyermeknek el kell tudnia helyeznie magát a térben, az időben és a társadalmi környezetben. Ez főleg a társadalmi folyamatok életkori szintű értelmezését jelenti. Ismerje saját testét, testrészei nevét, jól tájékozódjon a két testfél viszonylatában (melyik a jobb keze, melyik a bal füle stb.). Megfelelő ismeretekkel rendelkezzen saját környezetére vonatkozóan, tudjon tájékozódni az idői fogalmak tekintetében (hét napjai, napszakok, évszakok), értse és használja a térirányokra vonatkozó kifejezéseket (fölé, mögötte, előtte, közötte stb.) Alkosson egyszerű következtetéseket a körülötte zajló társadalmi és emberi szituációk megítélésében.

Az általános tájékozottsághoz tartozik még saját személyi adatainak ismerete, közvetlen környezetének idői viszonyai (életkorok a családban). Praktikus műveleti megoldásai önállóságot igénylő élethelyzetekben pl. beteg, éhes, elfelejtett valami fontosat. Közvetlen környezetének oksági megítélései, a feltétel és a velejáró kapcsolatának, viszonyának felismerése, értelmezése.

A szociális alkalmasság kritériumai:

Munkaérettség, feladattudat: az iskolai munkában szükséges az érett feladattudat, a kitartás. Nem csupán az a fontos, hogy a gyermek érdeklődést mutasson a feladat iránt, hanem az is, hogy a feladatot végigcsinálja, akarja befejezni. Ekkor a funkcióörömről áttevődik a hangsúly a teljesítményre, a végeredményre.

Érzelmi, akarati érettség: képes legyen önmaga irányítására, mozgásigényének akaratlagos leküzdésére. A kognitív funkciók megfelelő fejlettsége mellett az iskola megköveteli a gyermektől, hogy tudatosan alakítsa cselekvéseit, s ebben pillanatnyi benyomásai, érzelmei ne befolyásolják. A tudatos akarat kialakulása és működése biztosítja az iskolás kötelesség- és feladattudatát, fokozza kudarctűrő képességét.

Érdeklődés, motiváltság: az iskolai alkalmasság jól észlelhető jele, hogy meg akar tanulni olvasni, írni. Érdeklik az iskolai tevékenységek tárgyi és tartalmi területei is. Kihívásnak érzi, hogy ő is megtanuljon „iskolai dolgokat”, szívesen fogadja valamennyi tantárgy tartalmát.

A felsoroltak alapján egyértelmű, mit jelent az iskolai alkalmasság. További kérdés, hogy az alkalmatlanságban mennyi a gyermek szomatikus, kognitív, szociális „felelőssége” és mennyi az óvodai, iskolai és a szülői „hozzáadott érték”.