Már az 1920-s években Kyle és munkatársai felhívták a figyelmet, hogy kapcsolat lehet a magas vérnyomás (hypertension), a magas vércukorszint (hyperglycemia) és a köszvény között. 1947-ben Vague felhívta a figyelmet, hogy zsigeri elhízás növelheti a kardiovaszkuláris megbetegedések (cardiovascular disease -CVD) és T2DM kialakulásának gyakoriságát. A tünet együttes (magas vérnyomás, magas vércukorszint, elhízás) közös szindróma alapján történő vizsgálatára először 1965-ben Avogaro és Crepaldi tett javaslatot. A metabolikus szindróma (Mets) (Reaven 1988) első összefoglaló leírása óta (1. ábra) az elmúlt 26 év során számos tanulmány látott napvilágot. A kórkép alapját az elhízás és az inzulin rezisztencia képezi. A kórképet kiegészíthetik járulékos tünetek és betegségek - fizikai aktivitás hiánya, anyagcserezavarok, keringési rendellenességek, T2DM, nem alkohol okozta májzsírosodás (non-alcoholic fatty liver disease -NAFLD), alvási légzéshiány (obstructiv sleep apnea syndrome, OSA), epekő, policisztás ovárium szindróma (POS), asztma stb..

 

 

1. ábra A metabolikus szindróma kialakulása Reaven szerint (1988).

1989-ben Kaplan átnevezte „Halálos négyesnek" (elhízás, glükóz intolerancia, magas triglicerid (TG) szint, magas vérnyomása) szindrómát. A MetS meghatározása számos változáson ment keresztül, melyet a későbbi fejezetekben ismertetünk.