A sport és a turizmus sok közös vonással rendelkezik. Kialakulásuk a szabadidő-eltöltésre vezethető vissza, egyaránt kulturális jelenségként írhatók le, mindkettőnél megfigyelhető az egyedi és a tömeges megjelenés, továbbá az, hogy napjainkban egyre jelentősebb gazdasági hatást fejtenek ki. Szoros kapcsolatban állnak a társadalom tagjainak életminőségével, jövedelmi viszonyaival, szociális, egészségi, értelmi és érzelmi állapotával. A tér és időbeli dimenzió mindkettőnél markánsan megjelenik.

A sport fontos aktivitás a turizmuson belül, a turizmus pedig alapvető jellegzetessége sportnak (Hinch és Higham 2001). A sportturizmus a turizmusnak az a típusa, melyben a turisztikai célú utazás elsődleges motivációja a sport. Ma azokat az állandó lakhelyről való elutazással járó tevékenységeket értjük alatta, melyek célja a versenysportban, vagy a rekreációs sportban való aktív részvétel, illetve az azokhoz - mint vonzerőkhöz - kapcsolódó élmények (pl. látvány-, hangulat-, közösségi) megszerzése. Hall (1992) a sportturizmushoz három elválaszthatatlan turisztikai tartományt kapcsol: a nagy sporteseményeket (hallmark events); a szabadtéri rekreációt, valamint az egészség és fitnesz tevékenységeket.

A sportturizmus célja lehet továbbá valamely, sporttal kapcsolatos különleges attrakció, esemény helyszínének, relikviáinak, emlékeinek megtekintése is (pl. sportmúzeum, stadion, hírességek csarnoka). Tágabb értelemben ide kell sorolnunk azokat az aktivitásokat is, melyekben a turisták járulékosan, vagy véletlenszerűen élnek a helyi sportturisztikai kínálattal abban az esetben, amikor nem ez utazásuk fő célja.

A sportturisták azok az egyének, vagy embercsoportok, akik aktívan, vagy passzívan vesznek részt a verseny, illetve rekreációs sportban, miközben lakó-, vagy munkahelyükön kívül tartózkodnak. A sport a mozgás, a turizmus pedig a tér és az idő megtapasztalásának élményét jelenti számukra. A sportturizmusban mindhárom kulcsfontosságú:

1. A sport a szabályokat, a versengést, a játékosságot;
2. A térbeliség a földrajzi összetevőket, a táji környezetet, a regionális és a helyi sajátosságokat;
3. Az időbeli összetevők pedig a tevékenység időtartamát, szezonalitását és időbeli változását, fejlődését jelentik (Hinch és Higham 2001).

Bővebben: http://divcom.otago.ac.nz/tourism/research/electronicpubs/super12/

A fizikai aktivitáson alapuló turisztikai tevékenységre a hazai turisztikai terminológia korábban - a sportturizmus, mint szakkifejezés meghonosodása előtt - az aktív turizmus kifejezést használta. „Az aktív turizmus olyan turizmusforma, amely esetében a turista utazásának motivációja valamilyen fizikai aktivitást igénylő szabadidős vagy sporttevékenység gyakorlása" (Magyar Turizmus Rt. 2007). Az aktív turizmus és a sportturizmus fogalmi meghatározásában tehát meglehetősen nagy az átfedés (Csapó et al. 2011). Felfogásunkban a kettő metszethalmazát az aktív sportturizmus jelenti. A maradék halmazok a sportturizmus esetében a passzív sportturizmust, az aktív turizmus esetében pedig a sporttevékenységnek nem tekinthető fizikai aktivitásokat tartalmazzák (pl. séta, gyűjtögetés, strandolás, kempingezés közbeni úszkálás, csónakázás, élményfürdőzés).

A sportturizmus definiálását tovább bonyolítja, hogy a fogalom multidiszciplináris jellegéből adódóan nem válik el egyértelműen a szabadidős és a nem szabadidős turizmus. A sok átfedés következtében a sportturizmus nem csak a turizmus része, hanem értelemszerűen kapcsolódik a rekreációhoz (Gáldi 2011).