3.1. A sportturizmus célja szerint

A sportturizmusban megjelenő sportág művelésének célja szerint lehet hivatásszerű és a szabadidő-eltöltéshez (rekreációhoz) kötődő. Ez a kettősség megjelenik sportturizmus céljaiban is.

A professzionális sport nem szabadidős tevékenység, sokkal inkább jövedelmező munka, melyből a játékosok, edzők, és egyesületeik egyaránt meg tudnak élni. A hivatásos sportolók hazai bajnokságokra, nemzetközi versenyekre, világversenyekre (pl. EB, VB, Olimpia, Világjátékok) utazó élversenyzők, játékosok, illetve professzionális extrém sportolók. Utazásaik a hivatásturizmus részét is képezik.

A szabadidejükben sportolók amatőr sportolók, hobbisportolók, amatőr extrém sportolók, kalandsportolók. Amatőr bajnokságok hétvégi versenyeit, tömegversenyeket, egyedi sporteseményeket látogatnak több-kevesebb rendszerességgel. Hazai és külföldi erőpróbákon egyaránt részt vesznek, melyeken jellemző a korcsoportos értékelés. Jellemzően - de nem minden esetben - klubokba, egyesületekbe tömörülnek. Céljaik között rekreációs célok - pl. az élmény, a kikapcsolódás, a megszokottól eltérő tevékenységek, új élmények keresése - is szerepelnek.

A sportturisztikai kínálattal ritkábban, alkalomszerűen élők többnyire szezonális rekreációs sporttevékenységben vesznek részt: pl. vízitúrázók, gyalogtúrázók, lovas túrázók, síelni utazók, mozgást kereső üdülők.

3.2. A sportturista sportaktivitása szerint

Sportturisztikai tevékenységek a turista sportaktivitása szerint lehetnek aktívak, vagy passzívak.

Az aktív sportturisták a hivatásos, vagy az amatőr versenyek, bajnokságok, tömegversenyek, sportmegmozdulások, sportesemények, edzőtáborok, sportrekreációs táborok, túrák rendszeres, vagy alkalomszerű aktív résztvevői, sportolói.

A versenysport passzív sportturistái a versenyzői kíséret adják (pl. edző, orvos, gyúró, házastárs), tudósítanak a sporteseményről, vagy szurkolóként követik az eseményeket. A legrangosabb versenyek (pl. olimpiák, labdarúgó világbajnokságok, Forma-1) óriási „passzív" tömegeket mozgatnak. Hasonlóképpen megjelenhet együtt utazó passzív kíséret a rekreációs sportok esetén is (családtagok, hozzátartozók, egyéb kísérők).

A passzív sportturizmus legnagyobb arányban a professzionális sporthoz kötődik, amit leginkább egy csapat, vagy egy sportoló szeretete, a nemzeti hovatartozás, egy klub, vagy egyesület iránti érzelmi kötődés, nosztalgia indukál (Fairley és Gammon 2006, Smith és Stewart 2007). A csapat, vagy a versenyző sikerét a szurkoló is sikerként éli meg. De szerepet kaphat a passzív sportturizmusban a hétköznapokból való kiszakadás vágya, a pozitív stressz, a szórakozás, adott sportág szépsége, vagy a családdal való együttlét is. A „drukkerség" társadalomtudományi vizsgálata e tekintetben élesen elkülöníti egymástól az egyéni és a csapatsportokat. A kollektív azonosulás formája, mértéke koronként, régiónként, sportáganként és klubonként változik (Bali J. 1998). A szurkolói turizmus a sport és a turizmus kapcsolatának egyik legátfogóbb területe.

A szurkolók „passzivitása" egyébiránt, sokszor csak a fő attrakcióhoz képest viszonylagos, pl. a „nagy verseny" árnyékában szervezett kísérő versenyeken akár aktívan is szerepelhetnek, vagy részt vehetnek egyéb sportturisztikai szempontból szintén releváns tevékenységben is (pl. a Tour de France mezőnyének áthaladását követően maguk is nyeregbe szállnak).

Gammon és Robinson (1997) az utazás célja és a sportaktivitás figyelembe vételével a sport és a turizmus kapcsolatának az alábbi kategóriáit nevezte meg:

• „Kemény" sportturizmus (Hard Sports Tourism): egy adott versenysport-eseményen, edzőtáborban való aktív részvételhez (pl. versenyző, szervező), vagy annak megtekintéséhez (pl. szurkoló, néző) kapcsoló utazás és tevékenységek;
• „Kemény" turisták sportja (hard Tourism Sports): az utazásnak nem elsődleges célja a sporttevékenység, de a turista járulékosan, aktív, vagy passzív módon él a sport kínálta lehetőségekkel);
• „Lágy" sportturizmus" (Soft Sports Tourism): az utazás és a tevékenységek elsődleges célja egy rekreációs sporttevékenységben való részvétel;
• „Lágy" turisták sportja (soft Tourism Sports): a nem sportcélból érkezett turista esetlegesen, véletlenszerűen veszi igénybe a sportturisztikai kínálatot.

Bánhidi (2007) geográfiai alapon nyugvó sportturizmus modellje Tóth (1981) elméleti modelljét adaptálva a földrajzi környezet (természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális környezet) komplexitását hangsúlyozza. Ő az utazás, a helyváltoztatás tekintetében is megkülönböztet aktív (a turista személyes fizikai részvételét igénylő) és passzív (járművel való utazás) formát (2. ábra). A rekreációs testmozgás és sportolás megerősödése és rendszeressé válása vezetett odáig, hogy mindezek az életminőséget javító fizikai aktivitások már az utazások alkalmával is egyre fontosabb szerephez jutnak (Kiss és Rátz 2007).

2. ábra: Sportturizmus sporttudományi modellje. Forrás: Bánhidi 2007.

3.3. Egyéb szempontok szerint

A sportturisztikai tevékenységeket a sporttevékenység helyszíne szerint is osztályozhatjuk:

• Szabadtéri (outdoor), vagy fedettpályás-/teremsport (indoor);
• Természetes környezetben (pl. sípályák, vízpartok, erdők), vagy mesterséges környezetben (pl. stadionok, versenypályák, különleges utak, útvonalak) zajló;
• Szárazföldi, vízi-, vagy légisport;
• Téli/havas, vagy nyári/nem havas sportok.

Sportszerigény szerint:

• Sportszert igénylő, vagy nem igénylő,
• Technikai, vagy nem technikai.

Anyagi vonzata szerint:

• kevés pénzt, vagy sok pénzt igénylő.