Ütések felosztása:

Az ütések feloszthatók oldal szerint, magasság szerint, iránya szerint, hosszúsága szerint és játékstílus szerint.

A játékban használatos ütések:

A leggyakrabban használatos ütés turul játékban a tenyeres ütés. Ez az ütés a legkönnyebben elsajátítható ütésforma, mivel az ütőfelület közel helyezkedik el a tenyérhez. Alsó egyenes ütésnél a könyök nyújtott állapotban kell, hogy legyen a biztonságos végrehajtáshoz. Kezdők gyakori hibája a hajlított könyök használata. Az ütőt állandóan fejmagasságban kell tartani a magas és középmagas ütésekhez. Ebből az alaphelyzetből bármilyen irányú ütés könnyen végrehajtható.

A fonák ütés kétféle képen hajtható végre. Az egyik, amikor a fonák oldalra érkező labdát a háló felé fordított, csavart helyzetű ütőtartással, de szemből üti vissza a játékos. A másik, amikor törzzsel teljesen áll a hálónak és alulról felfelé tartó mozdulattal próbálja visszaütni a labdát. Ejtésnél közvetlenül a háló mögé érkezik a labda. Emelést a labda megmentésére használjuk, az újabb támadást megindítva.

Speciális ütésfajták

Nyeséseket alkalmazunk, mikor a hálónál felugorva lefele irányuló gyors, támadó jellegű ütést hajtunk végre. Megtévesztő ütésekről (torony ívű ütés) általában adogatásnál beszélünk és szabadtéren alkalmazzák. Rutinos játékosok ütése a csavart ütés.

Egyéni játék taktikája

A taktika legfőbb célja, hogy a pálya közepén tartózkodó ellenfelet ütésekkel kimozdítsa ebből a helyzetből és felszabadítsa azt a területet, ahova biztonságosan beütheti a labdát, pontot szerezve ezzel. Az játékos alaphelyzete akkor stabil, ha a lábak oldal-terpeszállásban állnak, kissé hajlított térdekkel, a törzs enyhén előre döntött. Az ütőt tartó kéz fejmagasságban helyezkedik el. A modern gyors játékban már nem beszélünk egyértelműen alapállásról, hanem ebben a felállásban, gyors, apró szökdeléseket végeznek a játékosok. Az azonnal indulás érdekében, a váratlanul, gyorsan érkező labdákra minél hamarabb reagálhassanak, visszatámadhassanak. A játék sajátosságából és az ütő fogásából adódóan minden játékosnak a fonák oldala a gyengébb, ezért taktikai szempontból ezek támadása igen fontos. A fonák védése az oldalvonalhoz való közelebb helyezkedést hozta magával. A leütő stílusú játékosok a háló közelében helyezkednek el és felugorva, leütésekkel próbálnak pontot szerezni. A védekező típusú játékos az alapvonalakhoz közelebb helyezkedik és ütései magasabbak, mentő jellegű ütések. Az adogatásokat az oldalvonal mellé egyenesen vagy átlósan ütünk meg. Alsóval vagy felső ütéssel történik a labda átküldése az ellenfél térfelére. Kezdetben az alsó egyenes ütés célszerű, ügyesebbek próbálkozhatnak a felső ütésekkel. Ha mód van rá, rögtön a fonák oldalra kell ütni, ezzel hátrányba hozni az ellenfelet. Taktikailag a toronymagasságú nyitás is előnyös, szabadtéren könnyen lehet alkalmazni, kihasználva a természeti adottságokat, a fényviszonyokat. Taktikailag ez az a sport, ahol a nyitás nem előnyt, hanem hátrányt jelent.  Ezért bír különleges jelentőséggel az a szabály, hogy az adogat, aki az előző labdamenetet veszítette. El kell érnie a játékosoknak az, hogy a másik kezdje el a szervát. Ekkor ugyanis kedvezőbb pozícióban várhatja a visszaütött labdát és támadó vagy középpontból kimozdító ütéseket hajthat végre. Rendkívül nagy ügyességet igényel a labda levegőben történő fenntartása, annak azonnali megjátszása. Ezek a minél hosszabban tartó ütésváltások nagyon jól fejlesztik a labdaérzéket, élvezetes, gyors játékot hoz létre. Sok mozgást igényelő mozgásforma, az ütésváltások mellett a taktikusság is egyre jobban fejleszti a játékosokat és teszi egyre élvezetesebbé a játék menetét.

Páros játék

A páros játék szintén 5x5 méteres pályán történik, ahol az állásrend nincs meghatározva. Egymással megfelelő távolságot tartva zajlik a játék úgy, hogy megfelelő területet fogva megakadályozza a labda földre érkezését. Játékosok állhatnak egymás mellett, vagy egymás mögöt, de minden esetben egyszer csak az egyik játékos érhet a labdához, azt átütve kell megjátszani. Adogatáskor a másik társ az egész területet védi mindaddig, amíg az adogató vissza nem tér a saját területére védeni. A fogadó játék ilyenkor az adogatást végrehajtó játékos felé irányul, vagy arra az oldalra ejtést kezdeményezhet. Vegyes páros felállása hasonló, taktikájában sem különbözik.