Orr

Részei az orrgyök (radix nasi), orrhát (dorsum nasi), orrcsúcs (apex nasi) és az orrszárnyak (alae nasi), melyek az orrnyílásokat (nares) fogják közre. Az orr vázát csont, porc és tömött rostos kötőszövet alkotja.Az orr üregrendszere fő- és melléküregekből áll. Az orrüreget az orrsövény osztja ketté.

Az orrmelléküregek (sinus paranasalis):

• homloküreg (sinus frontalis)
• arcüreg (sinus maxillaris)
• ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis)
• rostacsonti üregek (sinus ethmoidales)

Garat (pharynx)

A garat a légutak és a tápcsatorna kereszteződési pontja. A koponyaalap alatti rövid szakaszonon kötőszövetes hártya, lentebb harántcsíkolt izmok alkotják, belülről nyálkahártya béleli.

Részei:

orrgarat (nasopharynx)

szájgarat (oropharynx)

gégei garat (laryngopharynx)

Gége (larynx)

A gége hangképző szervünk, amely vázát öt porcalkotja:

1. pajzsporc (cartilago thyroidea) - ádámcsutka
2. gyűrűporc (cartilago cricoidea)
3. 2 db kannaporc (cartilago arytenoidea)
4. gégefedő (epiglottis) - nyeléskor a gégebemenetet zárja el

Légcső (trachea)

A gyűrűporchoz szalagosan kapcsolódó, C-alakú porcokból felépített, rugalmas falú cső. A légcső villa alakban ketté ágazik, a jobb és bal oldali főhörgőben (bronchus dexter et sinister) folytatódik. A főhörgők további elágazásai a hörgők (bronchi), melyek számos hörgőcskére (bronchiolus) oszlanak.A hörgőcske ágak végén szőlőfürtszerűen ülnek a tüdőléghólyagocskák (alveolusok). Ezek falát egyrétegű laphám fedi, ezeken keresztül történik a gázcsere (külső légzés). Az alveolusok összfelszíne kb. 100-120 m².

Tüdő (pulmo)

A jobb és bal tüdőfél a szív és a nagyerek két oldalán a mellüreg (cavum thoracis) jobb és bal felét foglalja el. A tüdőfelek tagolódása:

• csúcsi rész (apex pulmonis)

• alapi rész (basis pulmonis)

• felszíni rész (facies pulmones)
• A felszíni rész további három részre tagolódik:
  • bordai felszín (facies costalis)

  • rekeszi felszín (facies diaphragmatica)

  • medialis felszín (facies mediastinalis)

A medialis felszínen van a tüdőkapu (hilus pulmonis), amin a főhörgő, a tüdő artéria és véna, vegetatív idegek és nyirokerek haladnak át. Említett szervek együtt a tüdőgyökeret (radix pulmonis) alkotják. 

A tüdők egy ferde irányú hasadékkal egy alsó és egy felső lebenyre (lobus inferior et superior) tagolódnak, a jobb tüdőn egy harántirányú hasadék is megfigyelhető, amely kialakítja  középső lebenyt (lobus medius). Így a bal tüdő fél kettő, a jobb tüdőfél három lebenyre oszlik.

A légzés folyamata a külső gáztér és a léghólyagocskák gáztere (alveoláris tér) közötti légcserét (ventilláció), az alveoláris tér és a kisvérköri kapillárisokban áramló vér közötti gázcserét (külső légzés), valamint a nagyvérköri kapillárisok vére és a szövetek közötti gázcserét (belső légzés) foglalja magába. A mitokondriumban zajló folyamatot sejtlégzésnek nevezzük.

Belégzéskor összehúzódnak a külső bordaközti izmok, melynek hatására a bordák felemelkednek.

Nyugalmi körülmények között kb. 500 ml levegőt lélegzünk be. A nyugodt légzés során egy légzési ciklusban kicserélt levegőtérfogatot respirációs térfogatnak nevezzük (16. ábra).

16. ábra Légzési paraméterek

 

Erőltetett belégzéssel még további levegőmennyiség lélegezhető be (belégzési rezerv; 2-2,5 l), ill. erőltetett kilégzéssel a respirációs térfogaton túl további 1,5 l levegő lélegezhető ki (kilégzési rezerv). A respirációs térfogat, a belégzési és a kilégzési rezerv együtt adja a vitálkapacitást. A felsorolt ún. statikus légzési paramétereket az orvosi gyakorlatban spirométerrel határozzák meg.