VI.3. Légzésszabályozás
A
nyúltvelő és a híd hálózatos állományában (formatio reticularis) találhatók a
légzés automatikus szabályozásáért felelős neuron csoportok. A nyúltvelőben
funkcionális szempontból belégző és kilégző központot különböztetünk meg. A
belégző neuronok ingerületét a vér megfelelő széndioxid tenziója tartja fenn.
Ezen neuronok aktivitása serkentőleg hat a kilégző neuronokra, melyek gátolják
a belégző neuronok további aktivitását. A két „központ" egymásra hatásából
magasabb központok szabályozó befolyása nélkül is kialakul be- és kilégzés, de
a légzésmintázat szabálytalan.
A vér széndioxid szintjének emelkedése (hiperkapnia) centrális és perifériás támadásponttal növeli a légzési perctérfogatot, hiperventilációt vált ki.
Az artériás vér oxigénszintjének csökkenése (hipoxia) a perifériás kemoreceptorok aktiválásán keresztül reflexes légzésfokozódást vált ki.
A légzésszabályozást a Hering-Breuer reflex teszi teljessé. Ennek lényege, hogy a tüdőszövet feszülése (belégzés kapcsán) gátolja a további belégzést. A receptorok a tüdőszövetben lévő feszülésérzékeny receptorok. Hering-Breuer reflex nélkül ritmikus, de nagy amplitúdójú és kis frekvenciájú lenne a légzés, ami gazdaságtalan, a belégzőizmok nagyobb munkát végeznének, mint ép viszonyok mellett.