A PUBLICISZTIKA
ÉS A PUBLICISZTIKAI STÍLUS JEGYEI

Molnár Noémi




A tömegkommunikációs szerveknek és eszközöknek fontos szerepük van életünkben. Tömegigényt elégítenek ki, hozzátartoznak mindennapjainkhoz.

A sajtó funkciója az, hogy a legfrissebb események híreit a legrövidebb úton, és pontosan szabályozott időrendbe juttassa el a legszélesebb nyilvánossághoz. Tájékoztat a mindennapi élet érdekességeiről, a termelés, a kultúra feladatairól, tükröződnek benne napjaink legfontosabb politikai irányvonalai is.

A publicisztika: értelmezés és meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény.

Művelője: a publicista: "véleményíró", közérdekű dologról szól, személyes meggyőződéssel.

A sajtó nyelvében több nyelvi stílusréteg keveredik, például szépirodalmi, tudományos, közéleti, előadói, hivatalos, társalgási.

Nyelvünkre a zsurnalisztikának van a legnagyobb hatása. Az újság tartalmának és összképének kialakításáért - bonyolult munkamegosztásban - több csoport felel.

A hírügynökség (például MTI) megfogalmazza, veszi és továbbítja a hazai és külföldi híreket. Ezt az anyagot a napi- és hetilapok, rádió, tv. újságírók tömegtájékoztató közleménnyé alakítják. A szerkesztők összeállítják a kiadványt. A tervező - tördelő - szerkesztők a szöveg tipográfiai képének kialakításáért és az újság hibátlan megjelenési formájáért felelősek.

A tömegtájékoztatás, az újságok stílusát az egységes nemzetközi funkcionális stílus alapján kell vizsgálni. Ezek a következők:

1. Az újság tipográfiai stílusa.
2. Az újságcím stílusjellemzői.
3. Az újságtördelés stílusa.
4. Sajtóműfajok stílusjellemzői.
5. Az újságszövegek célzásrendszere.
6. Az újságírói frazeológia (nyelvezet).
E szempontok alapján tanulmányozhatjuk a tájékoztató szervek, újságok egyéni stílusát. Minden újságnak más az arculata, egy témát másképp mutatnak be, írásaikból más hangulat árad. Erre jó példa a Blikk 1996. szeptember 17. keddi számában megjelent "SOS-jel jött az SOS-faluból" "Három gyerek, egy tanár, két igazság" című vezércikke, és a Békés Megyei Hírlap 1996. szeptember 18.szerdai számában közölt: "Nincs botrány? Csinálunk!" "Avagy: pillantás (azaz Blikk) az "objektív" sajtóra" című vitacikk.

Az előzőekben felsorolt szempontok alapján szeretném bemutatni és összehasonlítani az említett két cikket.

1. Az újság tipográfiai stílusa

Az újságszöveg közlemények sokaságából áll, amelyek tartalmilag nem kapcsolódnak egymáshoz, így az olvasó bármilyen sorrendben olvashatja az újságot.

A tipográfiai grafika nemcsak formálási mód, hanem kifejezőeszköz is. Kiemeli a mondanivaló különböző értelmi árnyalatait, segít az újságszövegben, az információk halmazában eligazodni, tájékozódni. Retorikai eszköz is, mert általa a szerkesztőségek ráirányíthatják bizonyos közlemények fontosságára az olvasók figyelmét. Tehát propagandisztikus feladata van, az újság ideológiai irányának megfelelően befolyásolja az olvasót. Ezenkívül esztétikai funkciója is van.

Minden újságot sajátos esztétikai hagyománya jellemez, ezen belül minden szám variálódik, soha nem ismétli tipográfiai képét. Az újságoldalon az anyag elhelyezését is a hagyomány szabja meg. A grafikai képet a tervezőszerkesztő alakítja ki:

- az anyag sűrűsége,
- a betűváltozatok, betűindexek,
- az anyagok rovatoltsága figyelembevételével.
A két újság olvasókörében, az anyaguk tematikájában, megfogalmazásában is eltér.
A "Blikk" című független, színes napilapnak nemcsak a kiadása, külseje, hanem témái is színesek. Változatosabb, könnyedebb hangvétellel szenzációt ollóz össze innen-onnan. Nemcsak a nagyobb, de a kisebb írásaira is, pár szóval, kiemelten hívja fel a figyelmet. A fővárosban kiadott, országos napilap. Olvasóköre a független ítéletet, véleményt kedvelők közül kerülki, az ő információszükségletüket elégítiki.

A "Békés Megyei Hírlap" Békéscsabán kiadott "közéleti napilap", hétvégén megjelenő színes melléklettel. Vidéki újság, ezért érdeklődésének középpontjában a helyi vonatkozású politikai, gazdasági, szociális, kulturális témák állnak, de az országos és nemzetközi eseményekről is tudósít. Olvasói főleg a megye területéről kerülnek ki, de eljut más megyékbe, a fővárosba is.

Közös bennük, hogy mindkettő napilap, ezért jellemző rájuk a folyamatosság, frissesség, gyorsaság. Ami ma történt, az már másnap megjelenik a hírlapok állásfoglalása szerint. Az újság arculatának megfelelően célratörő, rövid, tömör cikkekben tudósít az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről.

A Blikkre jellemző a változékony, szórakoztató újságkép. A reklám és az újságoldalak magas száma miatt grafikailag változatosabb, könnyedebb, közleményei tartalma kevésbé tömör.

A Békés Megyei Hírlapra a komoly, konzervatívabb, áttekinthetőbb újságkép jellemző. Állandó helyen jelennek meg a hírek, kül- és belpolitikai tudósítások, megyei körkép, egyéb események, reklám és sport. Kevesebb az újság oldalszáma. Figyelmét főleg a tartalom gondos megválasztására és a szövegkép igényes grafikai kidolgozására fordítja.

A Blikkben sokkal több rövidebb, tömörebb írás jelenik meg, változatos az anyagkészlete. Ezzel szemben a Békés Megyei Hírlapban kevesebb cikk jelenik meg, változatos, de jobban kifejtett.

A rovatok segítségével a közlemények rendszerezhetők, az olvasók könnyen tájékozódhatnak. A rovatcímek az adott rovatba tartozó közlemények témakörét jelzik.

A Blikk-ből szinte hiányoznak a rovatok, emiatt az olvasónak minden alkalommal más helyen kell keresnie az őt érdeklő anyagot. Ez az ismert újságnak "rendezetlen" külsőt kölcsönöz, ezt fokozza a betűnagyságok változtatása. Tehát a lap tartalmában, formájában is meghökkentő, stílusának jellemzője a hirtelenség, váratlanság, élesség, gyorsaság.

Ezzel szemben  a Békés Megyei Hírlapban áttekinthetően állandó helyen jelennek meg a különböző rovatok. Az olvasónak nem kell keresgélniük kedvenc témáikat. A "rovatoltság" rendezett külsőt nyújt a lapnak, nem jelent műfaji egyhangúságot, mivel hír, riport, vitacikk váltakozik.

2. Az újságcím stílusjellemzői

Az újságcím a közleményt kiemeli a többi hír közül. Feladata, hogy magára vonja az olvasók figyelmét, kedvet ébresszen az elolvasásra. Utaljon a  közlemény tartalmára, meghökkentő, szenzációs legyen. Ilyen a Blikk vezércikkének címe:

"SOS-jel jött  az SOS- faluból"
A címlap jobb felső oldalán óriás betűkkel, érdekes szójátékkal hívja fel a figyelmet, a helyszínre és a kialakult helyzetre. A rövid, kisebb betűformával megjelenő felcím utal a cikk tartalmára: "Három gyerek egy tanár, két igazság".  Három gyerek nyilatkozik egy tanárról. A két igazság közül az egyik a gyerekeké, a másik az igazgatónőé. Felmerül a kérdés, melyik az igaz. Az ötödik oldalon folytatódik egy keretben elkülönítve az írás vastag, nagyobb betűkkel szedett alcímmel: "Sírva távozott a tanárnő". Ez az események új szakaszát, következményét jelöli.

A vitacikk szerzője az egyszerű stílus jegyeivel élt. Ez a Békés Megyei Hírlapban, a "Megyei Körkép" rovatban, a harmadik oldalon található a lap alján vonallal elkülönítve a többi cikktől.
A főcím rövid, tömör, kifejező erejű:

"Nincs botrány? Csinálunk!"
utal a cikk tartalmára, a megírást kiváltó okra. A nagybetűkkel szedett főcím alatt kisebb, dőlt betűkkel jelenik meg az alcím: "Avagy: egy pillantás (azaz Blikk) az "objektív" sajtóra". Ebben utal a vita tárgyát képező "Blikk"-ben megjelent vezércikkre, ötletes szómagyarázattal leplezi le annak forrását, a TV2 1996. szeptember 16-i "Objektív"  hírműsorát. Ugyanis a Blikk munkatársa az esti TV műsorból ragadott ki gondolatokat, készített pillanatfelvételeket, és  ezeket jelentettemeg "szenzációként" a másnapi sajtóban, H.L.L. monogrammal.

A Hírlap újságírója, Ménesi György, a helyszínen járt utána a Blikk-ben elhangzottaknak.
"Megalázzák a gyermekfalu árváit a szerb iskolában - állították." "Hogy kitől jött a vészjelzés, és hogy kik és mit állítottak" - ezt próbálta az érintettek megkeresésével és megkérdezésével, hiteles forrásból kinyomozni, és az olvasók elé tárni.

[...]

4. A sajtóműfajok stílusjellemzői

A véleményközlő műfajcsaládba általában a vezércikkeket és a glosszát, a kommentárt és a kritikát soroljuk. E cikktípusok megkülönböztetésekor a véleményformálásnak, a személyes állásfoglalásnak van nagy szerepe.

A vezércikk "vezére a hírlap azon számában írt cikkeknek". Megmutatja a szerzőjének, és a cikket közlő lapnak a karakterét, véleményét valamely eseményről.

Ezután a vezércikk szerzőjének módszerét, logikáját, az okfejtés tagolását vizsgáltam.

A szerző a háromlépcsős, deduktív szerkesztési módot alkalmazta. A bevezető tételt, tényt tartalmaz, ezt kell bebizonyítani a későbbiekben. Itt állításokat közöl: "Megalázzák a gyermekfalu árváit a szerb iskolában - állították. A tettesként kipellengérezett nyelvtanárnő nyilvános bocsánatkérést követelt, majd tegnap délelőtt sírógörcs közepette távozott munkahelyéről".

Ezután következik a cikk teste, az első állítás kibontása, a témát előbbre vivő érvelés.
Először megjelöli a forrását: a TV2 "Objektív" című hírmagazinja a pénteki adásában a battonyai SOS-gyermekfalu 10 évéről összeállítást közölt. A cikkíró az itt nyilatkozó három gyermek állítását közli: gúnyolódnak velük, a szerbtanárnő sem kedveli őket.

Ennek ellenpontjaként az iskola igazgatónőjét szólaltatja meg, aki azt állítja, hogy a gyerekek nem mondtak igazat. Szerinte a tanárnő az egyik legjobb pedagógus, igaz, hogy rendkívül szigorú és könnyen kijön a sodrából, de nem igazságtalan. Ezzel látszólag megcáfolja az első állítást.

A következő megállapítást már a másik oldalon kezdi új alcím alatt: "Sírva távozott a tanárnő". Ebben ismét a gyerekek nyilatkoznak, megcáfolják az igazgatónő szavait: nem értik meg őket, irigylik őket, hiányoznak nekik a szüleik. Az eltérő állítások váltogatásával feszültséget teremt.

Az igazgatónő kijelentésének megcáfolásával a gyerekek álláspontjának elfogadására készteti az olvasót. Közben rejtetten megpróbál az érzelmekre hatni: "mindenünk megvan, csak a szüleink nincsenek velünk". Ezzel is a nyilatkozó gyerekek pártjára próbálja  állítani az olvasót.

Ezután az elégtételt követelő tanárnőt szerette volna megszólítani, de nem tudták elérni. Ezzel burkoltan azt sugallja, hogy a tanárnő nem akar nyilatkozni, bujkál, a gyerekek panaszai valószínűleg igazak. Az igazgatónő kimenti kolléganőjét, részben elhessegetve ezzel az előző feltételezéseket. Elmondása szerint a tanárnő sírógörcsöt kapott, miután beszélt a gyermekek nevelőanyjával, és a hatodik óra után hazament.

A zárásban konklúzió található - a cikkíró megfogalmazása -, a felvetett probléma megoldására való felhívás.

Nem ez az első eset, hogy panaszt tettek az SOS-gyermekek a tanárőre. Az érvek-ellenérvek ütköztetése feszültebbé, érdekesebbé teszi a cikket, a bizonyítást pedig hitelesebbé. Lendülettel, szenvedéllyel, határozottan képviselte a szerző az igazát. Hiszen minél kiélezettebb helyzetben íródik a cikk, annál harcosabbnak kell lenni.

A vitacikk  önálló műfaj, de ismerős tagja a publicisztikai műfajcsaládnak is. A sajtó alapszabálya a demokratikus vita: "hallgattassék meg a másik fél is". Ennek alapján a vitacikk szerzője valamely korábbi közleményhez, sajtóbeli megnyilatkozáshoz fűz közvetlen reflexiót, ellenvéleményt, választ. Célja a vitatott írás szerzőjének meggyőzése. Valójában az olvasónak szól, őt akarja a korábbi közlemények tévedéséről meggyőzni. Úgy csoportosítja saját érveit, hogy képes legyen befolyásolni, felvilágosítani, maga mögé állítani az olvasóközönséget. A jó vitacikk célja nem legyőzni, hanem meggyőzni az "ellenséget". Fontos, hogy az ellenfelet tiszteletben tartsa, ne járassa le.
A bevezetőben a vitatott írást nevezi meg: a "Blikk" című országos bulvárlap hétfői számában olvasták az írást: "Megalázzák a gyermekfalu árváit a szerb iskolában".

Több bíráló utalást használ:

bulvárlap minősítés
lepedőnyi újság - mérete
megnő iránta a kereslet - a szenzációt felröppentő hír miatt
öles betű, harsogja, írás(?) - negatív minősítés.
Ezzel az ironikus hangvétellel már a kezdetekben kétségeket támaszt az olvasóban: vajon igaz-e az állítás, vagy nem. Hogy feloldja a kétségeket, és megbizonyosodjunk az állítás helytelenségéről, megpróbált a cikkíró utánajárni "hogy kitől jött a vészjelzés, és hogy kik és mit állítottak".
Ezután megjelöli a helyet, ahol beszélgettek: a szerb általánosiskola tanári szobájában. Feltünteti a beszélgetésben résztvevők nevét, titulusát: Roczkó Krisztina igazgató, Sztankovity Ilona szerb szakos tanárnő,  Mádi István faluvezető.

Egy jelzővel érzékelteti lelkiállapotukat: sápadtak, remeg a kezük, hangjuk. A továbbiakban a cikkíró a korábbi közleményhez fűzött ellenvéleményt, választ a megjelölts zemélyekkel mondatja el.
Roczkó Krisztina:

"Ami, a TV Objektív című műsorában elhangzott, és amit itt leírtak, szemenszedett hazugság".
Ezután kifejti érveit:

"Hogyan és miért aláznánk meg ezeket a gyermekeket?" Hatvan tanulóból kilenc az SOS-falu lakója, akik a faluvezető és az anyák kérésére járnak oda. Háromszáz éve békében élnek a magyarokkal és románokkal. Ha nem így lenne, már régen kitört volna a botrány. Ezzel szemben egyre nő az iskola létszáma, és sorra teszik le a közép- és felsőfokú nyelvvizsgát. A cikkben szereplő Melinda állítását is megcáfolja: "ragyogó tehetség, javasolni fogjuk nyelvvizsgára". Ebből következik, hogy nem bánhattak vele olyan szigorúan, mint ahogy ő azt állította.

Ezekkel az érvekkel próbálja befolyásolni, felvilágosítani az olvasókat. Közben található egy feltételezés:

"Talán nem is az iskola volt a célpont, hanem az, hogy lejárassák a szerbeket?"
Ezután a fő sértett, Sztankovity Ilonát szólaltatja meg, aki maga ecsetelte vasszigorát, mely egy átlagos iskola elvárásait tükrözi. Itt a tartalommal próbálja enyhíteni a vádakat:
"Még gondolatban sem osztom őket magyarra, szerbre, katolikusra, ortodoxra, csak jó és rossz tanulóra".
Az első írásban szereplő Melindát ő is szereti, örökbe fogadná, ha tehetné. Utal arra, hogy felvette a kapcsolatot a cikk szerzőjével, és kiderült, hogy a főnöke javított bele az anyagába, "csakhogy ezt itt nem tudja senki".  Ez ad okot arra, hogy felvilágosítsák, tájékoztassák az olvasókat az igazságról, és bocsánatot kérjen a vezércikk írója.

A szót Mádi István veszi át, aki elmondja, hogy az Objektív stábja csak 4-5 órát volt a faluban, és a 2 órás anyagból állítottak össze egy blokkot, melyet közöltek. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt nem lehet 10 év munkáját külső személyeknek elbírálni. A gyermekek helyzetével sem voltak tisztában, hiszen István családjáról valótlant állított. Az adásból pedig alaptalan következtetéseket vontak le, például "a Színes Vasárnap" szerint a faluvezető nem lehet családos ember, pedig pont ez a feltétele.

Végül az S.O.S.-gyermekek anyja nyilatkozott. Elmondta, hogya pesti újságíró nem is járt a faluban, hanem az "Objektív" adása alapján írta megcikkét, és csak telefonon érdeklődött. Tehát mondhatjuk, hogy alaptalanok voltak a vádjai.

A cikk végét ironikus hangnemben zárja: nem kapták meg a lefaxolt cikket, csak a Blikk tegnapi számát. Tehát a vitacikkben a szerző az érintett feleket szólaltatta meg, az ő mondanivalójuk alapján cáfolta meg a vádakat. A cikk írója személyes indíttatásból és egy közösség nevében válaszolt. Megpróbálta meggyőzni az olvasót és a vezércikk szerzőjét a korábbi közlemény tévedéséről. Az ellenfél érveit igyekezett megsemmisíteni.

5. Az újságszövegek célzásrendszere

A stílus eszköze az első esetben az elhallgatás. A teljes szöveg fejezi ki a célzást, közvetetten utal a probléma megoldásának fontosságára. A burkolt célzás segíti az újságszöveg hatékonyságát.
Második esetben a közvetlen célzás az egyes szakaszokból következik. A cikk elején az újságíró konkrétan megnevezi célját "utánajár" az igazságnak. Ezenkívül a szerző egyes állításoknak rejtett értelmet ad.

6. Az újságírói frazeológia

Az első cikk címe előkészít bennünket a tartalom jellegére, hangulatára: "veszélyhelyzetre" utal.
A bevezetésben röviden közli a tényeket, ez a tömörség feszültséget teremt. Szenvedélyes, személyes meggyőződés hatja át. Vonalvezetése világos: érv - ellenérv.
Időszerű vonatkozások találhatók benne:

események pontos helyét megjelöli: Battonya, SOS-gyermekfalu;
forrása: a TV2 Objektív című műsorának pénteki adása;
személyek megnevezése:
Melinda, Erzsi, Józsi - SOS gyerekek;
Roczkó Krisztina igazgató, Sztanovics tanárnő (nevük helytelen
írása az újságíró tájékozatlanságából ered).
A gyerekek állításait párbeszédben, kijelentő mondatokban közli. Az igazgatónő ellenérveit kijelentő, felkiáltó mondatokban és tagadó formában fejezik ki, mellyel az indulati tartalmat érzékelteti.

Található benne:
Visszautalás:

- nem láttam a pénteki adást...
- a tévé kettőn este tízkor...
-  nem szeret bennünket a nyelvtanárnő....
- szórakoznak velünk... az iskola nyelvtanára is...
- nem  ez az első eset...
- három ottlakógyerek is állította...
Feltevésre utaló kifejezések:
- nem szeret bennünket a szerbtanár...
- nem értenek meg bennünket...
- szüleink nincsenek velünk...
- nem ez az első eset...
Ezekkel az érzelmekkel is megpróbál hatni.

Hivatkozás: a gyerekek által a tévében elmondottakra
Erős érzelmi tartalmú szavak:
negatív tartalom:

megalázzák
kipellengérezett
gúnyolódnak
rapszodikus
nem szeret
nem értenek meg
nincsenek velünk a szüleink
Stílushibák:
Divatos szavak használata:
- tettesként kipellengérezett
- részrehajlást vélnek felfedezni
- bocsánatkérést követelt
- összeállítást közölt
- elégtételt követelő  (ezek egy szóval is kifejezhetők)
Stílustörés:
- szórakoznak velünk
- favorit
- suli
Nem a témához, hangulathoz illő szavakat használja. Stílusréteget keveri.

***

A vitacikk  címe érdeklődést keltő, ezzel fokozza az írás hatását.
Az alcímben verbális játékkal hívja fel figyelmet az írásra:

pillantás (azaz Blikk)
"objektív sajtóra".
A bevezetőben ironikus hangon ír, negatív hangulati tartalmú, értelmű szavakat használ: öles betű, bulvárlap, lepedőnyi, harsogja, írás(?), vészjelzés. Főleg az értelemre akar hatni. Hangulata, szerkezete különbözik az elsőtől. Itt az érintetteket szólaltatja meg párbeszédes formában. A szenvedélyes, indulatos hangnemet kérdések, felkiáltások, kijelentések váltogatásával éri el.

Időszerű vonatkozások találhatók benne:

beszélgetés helyét megjelöli: a szerb általánosiskola tanári szobája;
a beszélgetésben szereplő személyek neve, státusza:
Roczkó Krisztina igazgató
Sztankovity Ilona szerb szakos tanárnő
Mádi István faluvezető.
Található benne:

Fokozás:
ismétléssel

"Nem értem! Nem értem! Nem értem!"
halmozással
"rendes, becsületes, szófogadó, szorgalmas"
"hihetetlen erőfeszítések"
"létezhetetlen", "óhatatlanul", "legkarcosabb rész"
Feltételezés:
"Talán nem is az iskolavolta célpont...."
Erős érzelmi tartalmú szavak:
hihetetlen, megaláz, békében élünk,
ragyogó tehetség, vasszigor, rendes, becsületes, szófogadó, szorgalmas.
Visszautalások: "ami a TV Objektív címűműsorában elhangzott". Színes Vasárnapra utal.

Hivatkozások: a vezércikkben, és az "Objektív" -ben elmondottakra.

Ellentétek: jó - rossz

"a faluvezetőnek nem lehet felesége, holott a faluvezető csakis családos ember lehet".
Stíluselemek:
Neologizmusok:
- legkarcosabb rész
- megugrott
- rááll
Hangutánzó szó negatív hangulati tartalomban:
- harsog
Közhelyszerű, sablonos megfogalmazás:
- szemenszedett hazugság
- botrányainktól lenne hangos a város
Idegen szavak (meghonosodtak, nemzetközi szó):
- televízió,
- rádió,
- telefon,
- fax.
Zsurnalisztikai szakszó:
- blokk,
- sajtóorgánum.
Szaknyelvi jelentésárnyalattal bíró köznyelvi szók:
- öles betű, lepedőnyi - itt negatív tartalmúak.
Dr. Vass László: Referátumok