BAROKK (sp. barucca ’szabálytalan alakú gyöngy’) – a XVII. és a XVIII. században uralkodó stílusirányzat. Jellemzője a mozgalmasság, bonyolultság: a formák változatos gazdagsága, a díszítőelemek halmozása, sőt túlburjánzása, bizonyos festőiség, továbbá a formai elemeknek a tartalmi mondanivaló fölé emelése. Bár elsősorban a képzőművészet és az építészet stílusirányzata, az irodalmi alkotásokban is megjelenik: mégpedig nagyszabású szerkezetekben, részletesen megrajzolt képekben, hosszú, művészien szerkesztett körmondatokban stb. Kedveli a pátoszt (gör. ’ünnepélyesség, méltóság, emelkedettség’), a festői erejű stíluselemeket (szavak, szóképek, jelzők stb.), az allegorikus ábrázolásmódot. Késői szakaszára a túlzás, a díszítőelemek öncélú alkalmazása: cikornyás címek, üres, mesterkélt kifejezések, általában a dagályos stílus jellemző.

A magyar irodalmi barokk legjelentősebb képviselője Zrínyi Miklós volt.

Lásd még: Allegória, Korstílus vagy stílusirány, Körmondat, Nagyítás, túlzás, Szókép vagy trópus.