BAROKK
(sp. barucca ’szabálytalan alakú gyöngy’) – a XVII. és a XVIII.
században uralkodó stílusirányzat. Jellemzője
a mozgalmasság, bonyolultság: a formák változatos gazdagsága, a díszítőelemek
halmozása, sőt túlburjánzása, bizonyos festőiség, továbbá a formai elemeknek
a tartalmi mondanivaló fölé emelése. Bár elsősorban a képzőművészet és
az építészet stílusirányzata, az irodalmi alkotásokban is megjelenik: mégpedig
nagyszabású szerkezetekben, részletesen megrajzolt képekben, hosszú, művészien
szerkesztett körmondatokban stb. Kedveli a pátoszt (gör. ’ünnepélyesség,
méltóság, emelkedettség’), a festői erejű stíluselemeket (szavak, szóképek,
jelzők stb.), az allegorikus ábrázolásmódot. Késői szakaszára a túlzás,
a díszítőelemek öncélú alkalmazása: cikornyás címek, üres, mesterkélt kifejezések,
általában a dagályos stílus jellemző.
A
magyar irodalmi barokk legjelentősebb képviselője Zrínyi Miklós volt.
Lásd
még: Allegória, Korstílus
vagy stílusirány, Körmondat,
Nagyítás,
túlzás, Szókép vagy trópus.