HASONLAT (lat. similitudo) – a szóképekhez sorolható stiláris eszközök egyike. Két különböző, de egymáshoz bizonyos pontban hasonló fogalom egymás mellé állítása, abból a célból, hogy az egyiket a másikkal, illetve a kiemelt közös vonással szemléltessük, elképzeltessük, nyomatékosabbá tegyük, vagy hogy bizonyos hangulatot ébresszünk a hasonlított fogalommal. Több szempontból rokon a metaforával, de szerkezetében különbözik tőle. A hasonlat stílushatása a párhuzamba ál1ított fogalmak közti hasonlóságok elemzéséből fakad. Például:

Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek,

(Babits Mihály: Itália)

Három tag szerepel benne: (1) a hasonlított: szűk út, (2) a hasonló: testben kék erek és (3) a hasonlóság (tertium comparationis): lázas. A harmadik tag nyelvi kifejezője azonban gyakran elmarad. Például:

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,

(Petőfi Sándor: A puszta télen)

A hasonlat (mint a szóképek általában) lehet köznyelvi és költői. Célja szerint a költészetben kétféle hasonlatot különböztetünk meg.

1. Értelmi, szemléleti jellegű: a költőt a hasonló (tárgy, személy stb.) külső alakja ragadja meg, s elsősorban ezzel akar hatni. Például:

Mint komor bikáé, olyan a járása,

Mint a barna éjfél, szeme pillantása,
Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,
Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.

(Arany János: Toldi I.)

2. Érzelmi-hangulati jellegű: a költő valamilyen hangulatot akar ébreszteni, elsősorban az érzelmekre akar hatni. Például:

ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg,

(Radnóti Miklós: Levél a hitveshez)

A hasonlat legáltalánosabb nyelvi formája az összetett mondat (mint a fentiek). A leggyakoribb kötőszók ilyenkor a következők: mint, mintha, miként, akár stb. De rejtettebb, sűrítettebb módon ragos vagy névutós határozóként is jelentkezhet a hasonlat. Például:

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

(Petőfi Sándor: Szeptember végén)

Zengettük a jövő reményit,

Elsírtuk a múlt panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körül a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorújába.

(Arany János: Letészem a lantot)

Lásd még: Határozó, Metafora, Összetett mondat, Szókép.