HIÁNYOS (nem teljes) MONDAT. – A mondatból hiányozhat az egyik fő rész: az alany vagy az ál1ítmány, esetleg mindkettő, vagy valamilyen más, oda értendő rész. A hiányos mondat a társalgási stílusban gyakori. A megértést nem zavarja, mert a szövegösszefüggés vagy a helyzet, amelyben elhangzik, egyértelművé teszi.

A köznyelven kívül főleg a szépirodalomban fordul elő, ott is leginkább a párbeszédes művekben, elsősorban a drámában, a balladában, illetve epikus művek dialógusaiban.

Stilisztikai értéke egyrészt tömörségéből, másrészt abból adódik, hogy a hiányzó résszel az olvasónak, hallgatónak kell (sokszor hirtelenül) kiegészítenie a mondatot, s mindez feszültséget okoz. Használatát a cselekmény gyorsaságának, feszültségének a kitörő indulatoknak az érzékeltetési szándéka is indokolhatja. Például:

Máglyára! el! igen kemény –

Parancsol Eduárd –

(Arany János: A walesi bárdok)

A nem teljes mondatok használata különösen olyan írókra jellemző, akiknek a stílusa közel áll a mindennapi élet természetes, spontán beszédmodorához. Többek között Móricz Zsigmondra. Például:

A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult.

– Egy krajcár? – kérdezte.
– Hát.
– Adok én.
– No még a kéne, kódustól alamizsnát.

(Móricz Zsigmond: Hét krajcár)

Lásd még: Alany, Állítmány, Beszédhelyzet, szövegkörnyezet, Társalgási stílus.