[1]Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? [2]Csak annyit: vagyok. [3]És a legtöbbet: vagyok. [4]A magától értetődő, a mindennapi csodát. [5]A természetes varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. [6]Hiszen nyilvánvaló. [7]Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. [8]Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. [9]Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. [10]Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.

[11] „De mert így lett, hát törvénnyé meredt,
ahogy az anyag szeszélyeiből
formává forr a pontos oktaéder"

                                                                                   – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. [12]Itt is érvényes. [13]Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. [14]Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. [15]Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. [16]Ez adta nekem a költőket. [17]Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. [18]És ez adta az idegen költőket is. [19]Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.

[20]Ez a nyelv adja nekem a verset. [21]Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

[22]Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

[23]Ezen a nyelven hívom a szerelmet.
[24]Ezen a nyelven szólítom a halált.
[25]Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.

A kézhez kapott szöveg az eredetinek hiányossá tett változata. A hiányossá tevés abban áll, hogy a szögletes zárójelbe tett betűkkel megjelölt helyeken töröltem az eredetiben ott található

„A”: (hol névelővel, hol anélkül álló) főnevet;

„B”: igét;

„C”: melléknevet.

A szövegösszefüggésre ügyelve töltse ki az üresen hagyott helyeket úgy, hogy eredményül egy az ön számára elfogadható szöveget kapjon!

Az „A” feladathoz:

[1]Mit jelent nekem a csontom, [a]....., [b]....., [c]....., [d].....?

[5]A természetes [e]....., amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá.

[9]Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges [f]......

[20]Ez a nyelv adja nekem [g]......

[23]Ezen a nyelven hívom [h]......

[25]Ezen a nyelven hallgat majd felettem [i]......

A „B” feladathoz:

[3]És a legtöbbet: [a]......

[5]A természetes varázslatot, amit másodpercenként [b]....., és alig gondolok rá.

[8]Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul [c]......

[14]Már életfogytig ezen a nyelven [d]..... fölöttem az április, [e]..... a nyári dél, ezen a nyelven [f]..... bronzzal az ősz, [g]..... a tél gyémántja.

[23]Ezen a nyelven [h]..... a szerelmet.

[24]Ezen a nyelven [i]..... a halált.

A „C” feladathoz:

[4]A magától értetődő, a [a]..... csodát.

[5]A [b]..... varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá.

[9]Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen [c]..... formáját.

[17]Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád [d]..... szomorúságát, Kosztolányi [e]..... világosságát, Pilinszky [f]..... mennyországát.

[19]Már örökre ezen a nyelven károg Poe [g]..... madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.

[21][h]..... ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

[22][i]..... társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

[1][a]:A válogatásban bemutatott kifejezések („a bőröm”, „a húsom”, „a szívem”, „a vérem”, „a vesém”) nagyjában-egészében az eredetivel („a zsigereim” ’az anyagcserét v. a fajfenntartást szolgáló belső szervek vmelyike’, vö. Magyar Értelmező Kéziszótár, 1541) azonos szemantikai mezőből származóknak tekinthetők.

[1][b]:A válogatásban („a húsom”, „a tüdőm”, „a vérem”, „a vesém”) nemigen található az eredeti kifejezéssel („az idegpályáim”) rokonítható megoldás, jóllehet a kohiponímia jelensége könnyen kimutatható közöttük. A szóban forgó kifejezések hiperonim megfelelője lehetne például „a szerveim”.

[1][c]:Ennek a helynek a kitöltésénél a mutatványban egy résztvevő talált rá az eredeti „a vérem” kifejezésre, a másik négy résztvevő egy bizonyos szempontból egy szemantikai mezőhöz („az emberi test és részei”) tartozó kifejezést („a fejem”, „a fülem”, „a májam”, „a testem”) választott.

[1][d]:Itt hozzávetőlegesen az előzőhöz hasonló értékelés adható.

[5][e]:Az eredeti „varázslatot” kifejezést véve alapul, erre a helyre nem született akceptálható megoldás („létet”, „a létezést”). A „varázslat” alapszavát ugyanis a következőképpen explikálja az MÉrtKSz:

varázs|ol ts (és tn) ige 1. Mesében: varázserővel vmivé változtat, vhova juttat.|ritk <Bűvész> szemfényvesztő ügyességgel vhova juttat, látszólag vmivé változtat.|(t.n.) Ilyen cselekvést végez. 2. vál Csodálatraméltó eredménnyel létrehoz, csinál, vmivé tesz vmit. Kertet ~ a homokon. 3. tn ritk irod Varázslatos hatása van. Szépsége ~. [szláv]

[9][f]:Az eredetivel („formáját”) megegyező három megoldáson kívül elfogadhatónak tartható a „megtestesülését” kifejezés is, éspedig a „forma” || „alak” szemantikai szálon. A „megtestesülés” alapszavát ugyanis így explikálja az MÉrtKSz:

megtestesül tn ige vál <Eszme, tulajdonság stb.> érzékelhető, szemléletes alakot ölt.

[20][g]:Az eredeti, „a verset” kifejezésre ugyan egyetlen résztvevő sem talált rá, a megoldások („az értelmet”, „a harcot”, „a kihívást”, „a szépséget”, „a világot”) azonban kontextuálisan többé-kevésbé motiválhatóak.

[23][h] – [25][i]: Az egy-egy eredetivel azonos megoldáson („a szerelmet”; „a csönd”) kívül választott kifejezések („az életet”, „életem”, „Istent”, „a születést”; „a föld”, „az ítélet”, „a sír”) többsége egy szemantikai mezőhöz tartozónak tekinthető. Például:

szerelem fn 1. A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. 2. Az, aki iránt ilyen érzelem él bennünk. Ő az első szerelme. 3. Ilyen érzelmen alapuló viszony. Nagy ~ben vannak.|szépítő Szeretkezés, közösülés. 4.rég vál Szeretet. Az Isten szerelmére vagy szerelméért: <Könyörgő v. ijedt felkiáltásként>. 5.vál Az, amihez vki szenvedélyesen vonzódik. Régi szerelme az irodalom. [? szer(et)]

élet fn 1. A létezésnek az a formája, amelyet az anyagcsere, a növekedés és a szaporodás jellemez. Növényi ~. 2. Embernek, állatnak a születéssel kezdődő és a halállal véget érő ilyen létezési módja, ill. ennek folyamata, tartama. Megmentik az ~ét. 3. Életmód.|Az egyén pályafutása, sorsa. ~em története. 4. A természet és a társadalom mint az ember környezete. Megállja a helyét az ~ben. 5. Vmely közösségben v. munkaterületen folyó tevékenység, együttműködés. Politikai ~; a város ~e. 6. Lét, ill. a létezés tartama. ~re hív.|A valóság. ~ben szebb, mint képen.|hiv <Kifekben:> hatály, érvényesség. ~be lép. 7. Elevenség, derű. Csupa ~! 8. Megélhetés. 9. nép Gabona.

A 13

Mit jelent nekem a csontom, a húsom, a vérem, a fejem, lábam? Csak annyit: vagyok. És a legtöbbet: vagyok. A magától értetődő, a mindennapi csodát. A természetes létet, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. Hiszen nyilvánvaló. Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.

„De mert így lett, hát törvénnyé meredt,

ahogy az anyag szeszélyeiből

formává forr a pontos oktaéder"

                                                                    – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. Itt is érvényes. Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. Ez adta nekem a költőket. Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. És ez adta az idegen költőket is. Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.

Ez a nyelv adja nekem a világot. Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

Ezen a nyelven hívom szerelmet.

Ezen a nyelven szólítom a halált.

Ezen a nyelven hallgat majd felettem sír.

[3][a]:A bemutatott megoldások („élek”, „létezem”) az eredeti kifejezés („vagyok”) szinonimái (vö. Magyar Szinonimaszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 420, 244 és 88); ez alól csak a 2. („értem”) a kivétel.

[5][b]:A mutatványban négy eredetivel („átélek”) megegyező vagy attól csak az igekötő tekintetében eltérő („megélek”) megoldás szerepel, a 8. résztvevőé pedig tágabb értelemben vett szinonimának tekinthető.

[8][c]:A 6., a 8. és a 10. résztvevő az eredetivel („vagyok”) szinonim megoldást („létezem”) választott (lásd Magyar Szinonimaszótár, 420), a másik két kifejezés („beszélek”, „gondolkodom”) nemigen akceptálható.

[14][d]:Az eredetivel („kéklik”) egyik megoldás sem tekinthető szolidáris elemnek („dalol”, „múlik el”, „nyílik”, „száll”, „virágzik”).

[14][e]:A válogatásban szereplő első négy megoldás („izzik”, „perzsel”, „sugárzik”) az eredetivel („lobog”) bizonyos szempontból egy szemantikai mezőhöz tartozónak tekinthető. Lásd az alábbi expliációkat.

lobog tn ige 1. <Lenge tárgy, anyag> a levegő mozgásától élénken ide-oda lebben. ~ a zászló. 2. <Láng> föl-fölcsap, ill. tűz ilyen lánggal ég. 3.nép Bugyborékolva forr. ~ a víz. 4.vál <Szenvedély, indulat> teljesen áthat vkit. ~ benne a bosszúvágy. [hangut-hangfest]

izz|ik tn ige 1. Hevítve fényt bocsát ki. ~ik a fémszál. 2. Lángolás nélkül ég. ~ik a parázs.|irod: ~ik a nap: a) perzselve süt; b) vörös tűzgolyónak látszik. 3.vál A napsütésben szinte fénylik és hőséget áraszt. ~ik a part. 4. vál <Érzelem> szenvedélyes formában mutatkozik vmiben. Gyűlölet ~ik a szemében.

perzsel ts (és tn) pörzsöl1. Vmit a felületén (láng nélkül) éget.|Vmiről a szőrt, a tollat így eltávolítja. Disznót ~. 2. ritk <Ellenség emberi települést> tűzzel elpusztít. 3. (t.n. is) <Nap, hőség> szárítva éget. 4. tn túlzó Nagyon forró, tüzes. ~ a bőre, a szeme. [hangut]

sugárzik tn ige 1. Fénysugarakat bocsát ki.|kissé vál Erősen fénylik, ragyog. 2. Fiz <Anyag> sugárzással energiát bocsát ki. A rádium ~ik.|Fiz <Energia> sugár alakban terjed. ~ik a hő. 3.vál <Vmely érzés, lelki, szellemi adottság> szembetűnően megnyilvánul. ~ik róla az öröm.|vál <Személy, arc> vmely érzést, tulajdonságot a figyelmet megragadó hatással fejez ki. (Arca) ~ik a büszkeségtől.

Az említett közös szemantikai mező összetevői a ’tűz’, ’láng’, ’hő’ lexémák lehetnek.

[14][f]:Az eredetihez képest („ég”) a választott megoldások („aranyoz”, „fest”, „köszönt”, „öltöztet”, „von be”) nem motiválhatók egykönnyen.

[14][g]:A 2. sorszámú hallgató megoldása megegyezik az eredeti kifejezéssel („szikrázik”), a 6. hallgatóé („ragyog”) annak szinonimája (vö. Magyar Szinonimaszótár, 373).

[23][h]:Talán csak a 6. résztvevő megoldása („vágyom” ’sóvárogva kíván vmit, vkit’) rokonítható a szöveg eredeti kifejezésével („hívom” ’szól v. üzen vkinek, hogy jöjjön’).

[24][i]:A mutatványban szereplő megoldások („félem”, „köszöntöm”, „küzdöm le”, „siratom”, „tagadom”) nemigen hozhatók kapcsolatba az eredetivel.

Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? Csak annyit: vagyok. És a legtöbbet: létezem. A magától értetődő, a mindennapi csodát. A természetes varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. Hiszen nyilvánvaló. Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul gondolkodom. Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.

„De mert így lett, hát törvénnyé meredt,

ahogy az anyag szeszélyeiből

formává forr a pontos oktaéder"

                                                                   – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. Itt is érvényes. Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. Már életfogytig ezen a nyelven múlik el fölöttem az április, tagad a nyári dél, ezen a nyelven köszönt bronzzal az ősz, érint meg a tél gyémántja. Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. Ez adta nekem a költőket. Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. És ez adta az idegen költőket is. Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.

Ez a nyelv adja nekem a verset. Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

Ezen a nyelven vallom a szerelmet.

Ezen a nyelven tagadom a halált.

Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.

[4][a]:Az 1. sorszámú résztvevő megoldásán kívül („pillanatnyi”) nehéz szemantikai összefüggést létesíteni az eredeti („mindennapi”) és a megadott kifejezések között („egyszerű”, „megismételhetetlen”, „születő”).

[5][b]:A hallgatók által választott kifejezések („kedves”, „különös”, „mindennapi”, „örök”, „tovatűnő”) nem rokoníthatók egykönnyen az eredeti („természetes”) melléknévvel.

[9][c]:A eredetivel megegyező két megoldáson kívül („lehetséges”) akceptálható a „valós” kifejezés is.

[17][d]:A „szelíd” és a „magányos” melléknevek legfeljebb világra vonatkozó ismeretek felhasználásával hozhatók összefüggésbe az eredeti kifejezéssel („gordonkazengésű”).

[17][e]:Rendszerszerű szemantikai ismeretek felhasználásával egyetlen megoldás („egyszerű”, „gyönyörű”, „költői”, „tiszta”, „tündöklő”) sem rokonítható az eredeti melléknévvel („latin”).

[17][f]:A mutatványból alighanem csak a „csillagos” melléknév kapcsolható össze az eredeti „sötét”-tel.

[19][g]:A választott kifejezések közül („sötét”, „fekete”, „híres”) az eredetivel („könyörtelen”) egyik sem rokonítható.

[21][h] – [22][i]: Ezeken a helyeken alig-alig lehet az eredeti kifejezésekkel motiválható módon kapcsolatba hozható megoldásokat találni.

Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? Csak annyit: vagyok. És a legtöbbet: vagyok. A magától értetődő, a pillanatnyi csodát. A mindennapi varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. Hiszen nyilvánvaló. Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.

„De mert így lett, hát törvénnyé meredt,

ahogy az anyag szeszélyeiből

formává forr a pontos oktaéder"

                                                                     – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. Itt is érvényes. Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. Ez adta nekem a költőket. Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád lila szomorúságát, Kosztolányi tiszta világosságát, Pilinszky igaz mennyországát. És ez adta az idegen költőket is. Már örökre ezen a nyelven károg Poe sötét madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.

Ez a nyelv adja nekem a verset. Igazi ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

Örök társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

Ezen a nyelven hívom a szerelmet.

Ezen a nyelven szólítom a halált.

Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.

Egy-egy szöveg kontinuitásának, pontosabban ’lokális és globális kohéziójának’ elemzéséhez az alfabetikus szótárak mellett nagy segítséget nyújthat(na) egy – a lexikai (szemantikai) mezőket feltáró – fogalmi szótár.

A ’lokális és a globális kohézió’ vizsgálata szempontjából adott esetben releváns lexikológiai kérdés lehet(ne), hogy egy értelmező szótár szócikkeibe beépíthetők-e olyan jellegű keresztutalások, mint amilyenek például a „formáját” és a „megtestesülését” kifejezések közt mutathatók ki, s ha igen, milyen módon.

E szöveg fizikai hordozójával kapcsolatos kreatí-produktív gyakorlat