A szöveg fizikai hordozójával (vehikulumával) kapcsolatos kreatív-produktív gyakorlat
 
A kreatív-produktív gyakorlatok – a fő szövegösszetevőknek megfelelően – irányulhatnak a vehikulumra (egy szöveg ’jelölő-jelölt’ szerkezetének fizikai hordozójára), a formációra (egy szöveg vehikulumához rendelhető formai felépítésre), a szenzusra (egy szöveg vehikulumához rendelhető szemantikai felépítésre) és a relátumra (egy szöveg adott módon interpretált vehikulumához rendelhető világfragmentumra).
 
Makay Ida Mit jelent nekem ez a nyelv (lásd T) (Vallomás. Költők az anyanyelvről, 1985. 80).
 
T
[0]Mit jelent nekem ez a nyelv
[1]Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? [2]Csak annyit: vagyok. [3]És a legtöbbet: vagyok. [4]A magától értetődő, a mindennapi csodát. [5]A természetes varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. [6]Hiszen nyilvánvaló. [7]Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. [8]Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. [9]Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. [10]Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ.
[11] „De mert így lett, hát törvénnyé meredt,
ahogy az anyag szeszélyeiből
formává forr a pontos oktaéder"
                                                                                   – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. [12]Itt is érvényes. [13]Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak. [14]Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. [15]Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. [16]Ez adta nekem a költőket. [17]Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. [18]És ez adta az idegen költőket is. [19]Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.
[20]Ez a nyelv adja nekem a verset. [21]Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem.

[22]Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy.

[23]Ezen a nyelven hívom a szerelmet.
[24]Ezen a nyelven szólítom a halált.
[25]Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.
 
A szöveg vehikulumával kapcsolatos feladatot a következőképpen fogalmaztam meg.
 
Az alábbi szöveg fizikai megjelenési formája nem egyezik meg az eredeti szövegéével.
 
(a) Tagolja a szöveget bekezdésekre oly módon, hogy amelyik szövegmondattal új bekezdést kíván kezdeni, az elé a szövegmondat elé tegyen egy „/” jelet!
(b) Indokolja meg az ön által végrehajtott tagolást!
 
Szövegként a gyakorlat végzői Makay Ida bekezdésekre nem tagolt – azaz lapszéltől lapszélig folyamatosan írt – Mit jelent nekem ez a nyelv című művét kapták kézhez.
 
A feladatot tizenkilenc másodéves magyar–német szakos főiskolai hallgató oldotta meg. Egy-egy gyakorlat elvégzésére 10 – 15 perc állt a hallgatók rendelkezésére.
 
Az (a) feladat megoldásainak eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze. A táblázat első oszlopa az eredeti szöveg szövegmondatainak [= M] sorszámait tartalmazza; második oszlopa az eredeti szöveg [= E] bekezdéseinek kezdőmondatai helyén tartalmaz egy-egy plusz jelet, az oszlop utolsó két eleme a bekezdések számát adja meg; 1-19. oszlopa a tizenkilenc hallgató megoldásaiban található bekezdéseket jelzi a kezdőmondatok sorszámához rendelt plusz jelekkel, az oszlopok utolsó előtti elemei az egy-egy megoldásban található bekezdések számát adja meg, utolsó eleme pedig azt, hogy hány bekezdéskezdet egyezik meg az eredetivel; utolsó oszlopa számai azt adják meg, hogy hány megoldásban kezdődik bekezdés az adott szövegmondattal.
 
 

M 
E
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19

Ő 
1
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
19
2
+
+
+
+
4
3
4
5
6
+
1
7
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
14
8
+
1
9
+
1
10
+
+
+
+
+
+
6
11
+
+
+
2
12
+
+
+
3
13
+
+
2
14
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
10
15
16
+
+
+
+
+
+
+
7
17
+
+
2
18
+
1
19
+
+
2
20
+
+
+
+
+
+
+
+
+
8
21
+
+
+
+
+
+
+
+
+
9
22
+
+
1
23
+
+
+
+
+
4
24
+
+
1
25
+
+
1
Ő
7
6
4
4
4
5
5
6
5
5
6
6
5
4
5
6
6
9
5
3
=
7
1
2
2
2
2
2
2
2
1
2
3
1
1
1
2
1
5
2
2

A (b) feladat megoldásaiból ízelítőként lássuk itt az alábbi idézeteket. (Az idézeteket bevezető számok a hallgatók – táblázatban is alkalmazott – azonosítói.)
 
4. A [2] helyen azért kezdtem új bekezdést, mert ez egy megelőző kérdésre ad választ, s a kérdést fontosnak éreztem ilyen módon is kiemelni. A [6] helyen a témaváltás (anyanyelv) miatt nyitottam új bekezdést. Végül a [20] helyen is bekezdéshatárt jelöltem, de az új bekezdést itt nem érzem különösebben lényegesnek.
 
5. A bekezdéseken belüli mondatok között szorosabb kapcsolat van, mint a bekezdések (utolsó és első mondatai) között. Más szóval a bekezdések inkább a gondolat kibővítésével, kifejtésével, továbbvitelével kapcsolódnak egymáshoz. Ebben a szövegben az első bekezdést a [7]-tel kezdődő a magyarságtudattal fejleszti tovább. A [10] bekezdés egy kis kitérővel tér vissza a magyar nyelvre. A [14]-gyel, mely szorosan kapcsolódik a [10]-hez is, a költői nyelv jelenik meg. A [20] jelzésű bekezdés pedig mintegy összefoglaló jellegű.
 
7. A téma szerint tagoltam a szöveget. Az [1] a bevezető bekezdés, a [2] a válasz, a [7]-ben az anyanyelvhez való ragaszkodás jut kifejezésre, a [11]-gyel idézet kezdődik. Az [12] egyfajta átvezetés, a [21] pedig összefoglalás, zárás.
 
9. Az [1] jelű bekezdés az ember önmagához mint biológiai lényhez való viszonyát fejezi ki. A [7] az anyanyelv csodálata általánosságban. A [14]-ben a szerző a természeti jelenségek segítségével, felhasználásával, a [6]-ban a költőtársak méltatásával közelíti meg az anyanyelvet. A [21] jelű bekezdésben a nyelvtől való elszakadás lehetetlenségéről olvashatunk. – Általánosan fogalmazva: tartalmi összefüggések alapján tagoltam bekezdésekre a szöveget.
11. Az első bekezdés számomra nyilvánvaló. A [7]-tel párhuzam kezdődik. A [14] személyes példákkal illusztrálja az eddigieket. Az [16] a magyar és az idegen nyelvű költőtársakat veszi számba, s ezt az „és” kötőszó miatt nem tagoltam szét, ami egyszerű mondatnál is szokatlan lenne, bekezdés élén pedig még inkább. A [20] témaváltást hoz. A [23] jelű bekezdésben pedig az élet két nagy erője, a szerelem és a halál jelenik meg, aminek hatását úgy is lehetne fokozni, ha mindhárom mondatát külön bekezdésként fognánk föl.
 
A gyakorlaton résztvevők által létrehozott megoldásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a huszonöt szövegmondatból (első fokú kompozícióegységből) álló, bekezdésekre nem tagolt (lapszéltől lapszélig folyamatosan írt) szöveget egyetlen hallgatónak sem sikerült az eredetivel megegyező módon bekezdésekre tagolnia.
 
A szerző által 7 bekezdésre (magasabb fokú kompozícióegységre) tagolt szöveget a résztvevők túlnyomó többsége 4-6 (átlagosan 5,2) bekezdésre tagolta, a 17. sorszámú 9-re, a 19. pedig 3-ra.
 
A különböző megoldásokban az eredeti bekezdésarchitektonikának megfelelő szöveghelyeken (az első szövegmondat-helytől eltekintve) mindössze 17 tagolójel található, éspedig 2 a [10], 8 a [19], 1 a [21], 4 a [22], 1 a [23], végül 1 a [24] sorszámú szövegmondat (első fokú kompozícióegység) után. Más megfogalmazásban: a [11] sorszámú szövegmondattal kezdődő versbetétet a résztvevőknek körülbelül 10%-a tartotta szükségesnek új bekezdéssel indítani, a [20]-szal kezdődő részt durván 43%-a, a [23]-mal kezdődőt nagyjából 22%-a, a [22]-vel, [24]-gyel és [25]-tel kezdődőt pedig mindössze 5%-a.
 
Ami az egyes megoldásokat illeti, az eredeti szöveghelyeken (az első bekezdéstől itt is eltekintve) a 17. sorszámú hallgató megoldásában található a legtöbb, összesen 4 tagolójel (éspedig a [22], [23], [24] és [25] sorszámú szövegmondat előtt), ezt követi a 11. résztvevő megoldása (az eredetivel megegyező helyen található két tagolójellel), a többi megoldásban maximum egy ilyen hely szerepel. Más megközelítésben: a hallgatók több mint 30%-ának az eredeti bekezdésstruktúra (makroorganizáció) egyetlen elemét sem sikerült rekonstruálnia.

A különböző megoldásokban feltűnően sok tagolójel található a következő szövegmondatok előtt: a [7] sorszámú előtt tizennégy, a [14] sorszámú előtt tíz, a [20] sorszámú előtt nyolc, a [21] sorszámú előtt kilenc, és így tovább. Az indoklások közül erre vonatkozóan lásd különösen az 5., a 7., a 9. és a 11. résztvevő érvelését.

A tagólójelek fenti gyakoriságát véve alapul, a szöveg egy lehetséges (elvi) bekezdésarchitektonikája a következőképpen fest:

Mit jelent nekem a csontom, a zsigereim, az idegpályáim, a vérem, az agyam? Csak annyit: vagyok. És a legtöbbet: vagyok. A magától értetődő, a mindennapi csodát. A természetes varázslatot, amit másodpercenként átélek, és alig gondolok rá. Hiszen nyilvánvaló.
 
Ugyanez a viszonyom anyanyelvemmel is. Magyarul beszélek, és ez csak annyit jelent: magyarul vagyok. Magyarul beszélek, és ez jelenti számomra a szellemi lét egyetlen lehetséges formáját. Mert véletlen és esetleges, hogy éppen ebben a hazában születtem, hogy magyarul nyílt meg előttem a világ. „De mert így lett, hát törvénnyé meredt, / ahogy az anyag szeszélyeiből / formává forr a pontos oktaéder" – írtam egy régi versemben, bár más összefüggésre utalva. Itt is érvényes. Mert törvény, hogy magyarul halljak és szóljak.
 
Már életfogytig ezen a nyelven kéklik fölöttem az április, lobog a nyári dél, ezen a nyelven ég bronzzal az ősz, szikrázik a tél gyémántja. Ezen a nyelven beszélek az alkonyattal. Ez adta nekem a költőket. Juhász Gyula barkamagányát, Tóth Árpád gordonkazengésű szomorúságát, Kosztolányi latin világosságát, Pilinszky sötét mennyországát. És ez adta az idegen költőket is. Már örökre ezen a nyelven károg Poe könyörtelen madara, ezen a nyelven zúg Rimbaud hajója alatt a déltenger, s ragyog fel Rilke megszenvedett bölcsessége.
 
Ez a nyelv adja nekem a verset. Kíméletlen ellenfelem: küzdelem nélkül nem ajándékozza egy parányát sem. Legigazibb társam: általa lesz testté az ige, verssé a gondolat és a vágy. Ezen a nyelven hívom a szerelmet. Ezen a nyelven szólítom a halált. Ezen a nyelven hallgat majd felettem a csönd.
 
Ebben a gyakorisági adatok alapján konstruált bekezdésstruktúrában (az első magasabb fokú kompozícióegységtől ismét eltekintve) az eredetivel megegyező helyen egy új bekezdés szerepel, éspedig az „Ez a nyelv adja nekem a verset” szövegmondat előtt. A többi szöveghelyen meglehetősen nagy szóródás tapasztalható.
 
Nyilvánvalóan azért, mert a bekezdés a prózai szövegek fizikai megjelenési formájának (vehikulumának) az írásban általában beljebb kezdett első sorral, a beszédben többnyire hosszabb szünettel elkülönített, alakilag és/vagy akusztikailag összefüggő egysége, része. Ilyenformán a bekezdések érzékszerveinkkel felfogható fizikai, más szóval figurális, nem pedig egy jelölésrendszert tükröző nyelvi, más szóval notációs egységek. A prózai szövegek bekezdésstruktúráinak lényegi hordozói ugyanis nem a nyelvi megformálásokban, hanem a hozzájuk rendelhető tényállásokban vannak. A bekezdések nem rendszerszerű, nem szisztematizált és egykönnyen nem is szisztematizálható, tipográfiai (?) egységek. (Vö. Vass László: bekezdés, in: Élesztős László (főszerk.): Magyar Nagylexikon, Bah – Bij, Harmadik kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 495.)
 
Következésképpen annak eldöntése, hogy találhatók-e olyan, a makroszint alsó rétegéhez sorolható elsőnél magasabb fokú kompozícióegységek vagy tömbök, amelyek formai felépítését konvencionálisnak tekinthető nyelvi ismeretek határozzák meg, még további kutatást igényel. Világosan kell látnunk azonban, hogy ha bizonyos magasabb fokú kompozícióegységek leírásához esetleg találhatók is konvencionálisnak tekinthető nyelvi ismeretek, valamennyi magasabb fokú kompozícióegységéhez minden bizonnyal nem. Velük kapcsolatban a szemiotikai szövegtanon belül vizsgálnunk kell azt a kérdést, hogy milyen jellegű ismeretek alapján tekintjük ezeket (a többitől elkülöníthető) kompozícióegységeknek, valamint hogy beszélhetünk-e a szóban forgó ismeretek konvencionalizált jellegéről, s ha igen, milyen értelemben. Ennek a vizsgálatnak – az eddigieknél jóval nagyobb korpuszon elvégzett – eredményei tehetik lehetővé a szűkebb értelemben vett nyelvészet autolimitációját.
 
Ami a magasabb fokú kompozícióegységeket illeti, azok – már csak a hallgatók indoklásai alapján is – egyértelműen tematikus szerveződésűek. Nem ennyire nyilvánvaló azonban, hogy a szerveződésüket irányító tematikus relációk keresztutalásszerűen beépíthetők-e egy thesaurus szócikkeibe, s ha igen, miképpen.

E szöveg jelentéstani felépítésével kapcsolatos kreatí-produktív gyakorlat
 
 

Kivonat a 4. előadás anyagából