Különvélemény az Időfutárról

Nagy sikere van az Időfutár sorozatnak (Író: Tasnádi István – Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Vészits Andrea, Kiadó:Tilos az Á Könyvek-Pozsonyi Pagony Kft.), amely rádiójátékként kezdte, végül 6 részes ifjúsági regényfolyam lett belőle. A sorozat középpontjában hetedikes kamaszok időutazásai és az ebből adódó kalandok állnak… Az 1-4. részt könyvtárunkban is megtaláljátok!

Következzen Shepherd könyvkritikája!

Shepherd: Az idő ötven árnyalata

Rendben kezdjük el… ez nem lesz valami könnyű.

Felhívom minden egyes és kettes számú olvasó és Kati néni figyelmét, hogy a kritikában lehetnek trágárnak ható kifejezések, de mindenesete megpróbáltam moderálni magam, miközben átírtam a rengeteg csúnya szóval gyarapított eredeti változatot, amit akkor írtam, amikor olvastam. Vagyis miközben olvastam. És ott egy kicsit eldurvultak a dolgok… 7 óra folyamatos olvasás után. Szóval itt nagyon friss (mármint úgy friss, ahogy olvasva van a könyv… a tapasztalatok frissek, nem a kritika) a verzió.

Akkor kezdjük:

A történet szerint a kis tizenkevéséves Hanna csodálatos életét éli Szegeden, csakhogy az apukáját váratlanul áthelyezik Budapestre, így fél év után oda is kell költözniük. De azt mondja, hogy már megszokta, hiszen minden alkalommal ez történik, hogy el kell költözniük, mikor már megszokta az új helyet. Aztán mégse mindegy neki, mivel csak nem lehet úgy, mint az előbb, mert most éppen kellet ide egy fordulat, és nem volt keret másikra. Logikus, nem?!

Szóval, Hanna nemigen akart eljönni Szegedről, mivel ott talált végre magának egy igaz barátot. (Képzelem, mit élhet át az a szegény ,,barát”. Nem értem, miért nincs több neki belőle.) Így hát szomorú, de elköltöztek Budapestre, és el kell kezdenie új barátokat szereznie az új iskolában, ahova beíratták. Persze az iskolában mindenki teljesen hülye, csak Hanna nem. Mivel ki lenne a történet egyetlen normális szereplője, mint ő. Mert miért is lenne bárki is normális, hogyha itt van az a kiscsaj, aki úgy osztja az észt, mint Rambo az özvegyi jutalékot. Aztán meg találkozik egy csövessel, akivel minden idejét tölteni fogja, mivel hogyan kreálnának kalandot, hogyha nem egy csövessel.

Rendben, következhetnek a problémáim evvel az egésszel:

A történet akart valamiről szólni, ezt nem tagadom, de a sztorija megvalósítása trágyába torkollóan sikeredett. Nem is tudom, talán az a legnagyobb baja ennek, hogy minden áron Amerikát akartak csinálni Magyarországból. De ezt néha annyira, hogy a Szürke ötven árnyalatát vették segítségnek. Esküszöm, hogy Tibike az első kétszáz oldalban többet pirul el, mint Anasztáz mindegyik könyvben együttvéve.

Aztán nem tudom, milyen kis üregben élhetnek a föld középpontja szomszédságában az alkotók, hogy nem tudták megfigyelni… hogy ilyen nincs! Mondjuk ki kellett volna kérdezni pár hozzáértőt, hogy elmondhassák nekik… vagy ehhez még azok se kellenének, mivel ilyen nincs! Rendben értem én, hogy ez egy fantázia könyv meg minden, de én abban a számtalan könyvben, amit én olvastam ebből a műfajból, nem volt olyan, hogy a gyereket napok óta nem találják, és még a rendőröket is luxus kihívni. És nincs olyan könyv, ahol a szülők engedik egy rohadt nagy városban szaladgálni a gyereket, aki mellesleg csak most látja először az egész környéket. ILYEN NINCS! Most költöztek ide. Ez komoly?!

Esküszöm, annyira felment a vérnyomásom, hogy simán lefejelnék egy villanyoszlopot.

De azt be kell ismernem, hogy amit talán legjobban bánok, az lehet számomra a legnagyobb erénye a könyvnek. Ez a probléma talán a legjelentéktelenebb az egész masinában, de szerintem az anyuka kellett volna ide. Igen, jól hallottad. Nekem az anyuka karaktere adta meg azt a többletet, mint a színészek az Ötödik elemben. Igen, nekem olyan, mint egy jó felfogású színész egy nagyon ócska filmben. Vannak ugyanis olyan filmek, amik gyengék, és a színészek is tudják, hogy a film ótvar, így lesz jó a film. Érthető? Nem baj, ha nem. Én se értem. Szerintem az anyukát a normálisnál egy kicsit még lazábbra kellene venni. Lehet, hogy eléggé ellentmondana a korábban felállított hibának, de nekem az első száz oldalon jobban tetszett a túlnyomóan buddhista szerep, mint a végén az a túl komoly. De lehet az is, ha több szerepe lett volna, akkor őt is megutálnám. Ami majdnem sikerült a könyv végén.

Én még mindig nem tudom, milyen elborult beteg világban játszódik ez a történetszerűség, de az biztos, hogy nem sűrűn lehet olyan tanárokkal találkozni, akik nagyjából egy hónap ismeretség után elviszik magukkal a nem kedvelt diákjaikat Ausztriába, úgy, hogy a tanár fizeti az úti díjat meg mindent. Értem én, hogy kellet neki az a cucc, de minek két kisgyerekkel kerestetni? Az egész könyvben valami beteg módon lenézték a gyerekeket a felnőttek (vagyis ezt olvastam ki néhány oldalból, néhányból meg nem). A gonosz emberek hol lehallgatták, hol pedig hagyták őket a francba. De a tanárnő, aki gonosz, miért nem a kommandós tini nindzsa teknőceivel csináltatja a dolgait?

Hogy lehet, hogy Tibike képes volt egy akciófilm megnézése után ellopni egy mágneskártyát egy olyan embertől, akinek évekig tartott a kiképzése!?

Aztán ott van Ervin. Nem tudom, hogy csak nekem van e olyan elképzelésem itt a dolgokról, hogy az egész fiút csak azért hozták bele ebbe a történtbe, hogy Hannának is legyen egy szerelmi szála, és ne vigyen el mindent Zsófi. De most komolyan, egy kb. tizenöt éves érett srác miért rendelkezik egy óvodás formai logikájával? Egyszerűen csak írtak Hanna mellé egy álompasit, aki ott van neki… azt ennyi szerepe van az egészben. Én nem ismerek olyan tizenéves vonzó fiúkat, akik a kortársakat semmibe véve leállnak kislányokkal szuper máriózni.

Most jutott eszembe, hogy az írók bármelyik pillanatban bejöhetnének az ajtómon.

Ahogy én eddigi véleményemet megalkottam a kamasz fiúkról, nem hiszem, hogy az lenne minden vágyuk, hogy náluk sokkal kisebb lányokra fókuszáljanak. Szóval Ervin egy kétdimenziós lebutított karikatúrája a vele egykorú fiúknak.

Lenne még pár pontom, de szerintem annyi nyomtatópapír nincs a világon, hogy ráférne.

Ami még nagyon zavar és e mellet nem tudnék elhaladni, ha akarnék, ha nem. Ez pedig a könyv üzenete. Legalábbis szerintem. Amikor véget ér ez az egész maszlag, és Hanna képes az egész eddigi élet és azokat az embereket hátrahagyni (akik szeretik őt és akik nagyon aggódnak érte) egyetlen egy csöves miatt, akit maximum pár hónapja ismer. Az valami elkeserítő érzés. A gondolata is fáj, hogy mit élhetett át a családja, amikor megtudták, hogy eltűnt, és csak az a redvás levél maradt utána, amit nem is a szüleinek írt. Akkor jut eszembe, mekkora szemét ez a kiscsaj. Ír egy elfuserált levelet a kis barátnőjének, de a családját le se ejti, akik képesek voltak órákig autózni csak miatta. Akkor…

Foglaljuk össze:

Hanna a legrosszabb ember, akiről valaha könyvet írtak (na jó, nem biztos). A teljes tudatlanság állapotában roncsolja szét jóakarói életét. Céltalanul, nyereség nélkül. Egyszerűen csak nincs benne annyi emberség, hogy körbenézzen, és észrevegye, mit csinál. Ő az a gonosz, aki csak és kizárólag azokat kínozza, akik szeretik. Az arcába röhög az emberek jóságának és rátapos duplalábbal.

Ez a könyv bebizonyította nekem, hogy Hanna nem egyszerűen rossz ember, hanem egyenesen gonosz. Nincs még egy ilyen önző, egocentrikus, manipulatív buta emberi szenny, mint ez a csaj. Emberek halnak meg miatta, mindenkinek a környezetében teljesen tönkremegy az élete és csak áll az egész közepén és képes nekiállni nyavalyogni, hogy milyen szar neki!

Ha nem adatott meg neked,, hogy teljes testsúlyoddal beleestél ebbe a könyvbe, akkor egész biztos vagyok benne, hogy ettől az izétől nyolc napon túlgyógyuló agymenést kapsz. Senki se működik logikusan, csak sorra hozzák a döntéseket, amik mindenfajta emberi vagy háziállati logikával ellentmondanak!

Most jön a java:

Sok száz… sok száz ember ezen a planétán, aki elhiszi, hogy Hanna egy pozitív szereplő. Hogy ő a hős, hogy így kell viselkedni egy embernek, ez az igazi hatalma Hannának.

,,Ő a legcselesebb ördög, mert százakkal hiteti el, hogy ő Krisztus”

ZSANNA

Szerintem ez egy nagyon összeszedett vélemény volt. Én nagy rajongója vagyok Shephernek és szerintem mindenkinek ugyan ekkora rajongónak kéne lennie.
#PÖRKÖLT
FOREVŐRCSÜLÖK
Szerintem az oldalnak több ilyen szupi kritikát kéne megjelentetnie.

UI: CSÓKOLOM KATI NÉNI

Fóra

Szerintem ez egy nagyszerű alkotás lett.
Gratulálok Shepherd nekem te vagy a hősöm.
Szerintem ő a legjobb.
MEGERŐSZAKOLOM GERGŐT
hi hi hi
Remélem lesz még ilyen kritika, nekem nagyon bejött.

MZ/Niki

Kedves Shepherd!

Bevallom nem olvastam a könyvet, csak a 210 részt hallgattam meg a rádióban.
Nekem tetszett, sőt… most hallgatom harmadszorra a sztorit.

Viszont, ahogy olvastam, amit írtál … mintha megvilágosodtam volna!
Felráztál a *csakidőutazóssztorilegyendeizgi* állapotból.

Köszi 🙂

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.