11. fejezet: Összefoglaló helyett
A hazai gyermekfilozófia (oktatása és kutatása egyaránt) állapota módfelett képlékeny, sok kérdésre még nem tud meggyőző és sokak által elfogadott választ adni. Azt is könnyen megállapíthatjuk, hogy egy sor problémában a kérdésfeltevéséig sem jutott el. Ezért ez a tananyag fejlesztési program sem léphet fel a végérvényesség, a teljes bizonyosság igényével. A magyar gyermekfilozófia jószerével csupán a gyermekéveit járja. Ezt a programot is legföljebb szerény kísérletnek mondhatjuk: meg kell elégednünk ezúttal egy „összefoglaló helyett” lezáró résszel, és csak reménykedhetünk abban, hogy ajánlásunk (és nem összefoglalásunk) inspirálni tudja majd a markánsabb gyermekfilozófia művelését.
A gyermekfilozófia a gyermeki lét legáltalánosabb kérdéseinek megragadására koncentrál. Kutatásának és oktatásának létét, jelentőségét leginkább az a sajátos fejlemény adhatja, hogy a filozófia sem a végső és megcáfolhatatlan válaszokat szolgáltatja, hanem újból és újból felteszi a a világgal, az emberrel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Pontosabban minél differenciáltabb módon törekszik megfogalmazni kérdéseit. Ugyanakkor az is tudható és tapasztalható, hogy létezik egy korosztály, ez lesz a gyermeki nemzedék, amely éppen a maga szüntelen kérdéseivel ostromolja szüleit, az óvó nénit és a tanítóját. Ily módon a gyermekfilozófiát felfoghatjuk a kétfelől érkező kérdésvilág egyesítésének. Már tudniillik a filozófia „kérdező” jellegét és a gyermek természetes kérdezői hajlamát, képességét. Éppen a gyermekek úgynevezett „kérdező közössége” lesz a gyermekfilozófia születésének bábája.
A gyermekfilozófia – ahogyan korábban már történt rá utalás – az alkalmazott filozófia része, és mint sajátos szellemi képződmény nem állhat meg önmagában, a saját lábán. Nem egyszerűen csak magából építkezik, hanem rászorul a filozófiatörténet vonatkozó tanulságaira, a társadalomtudományok (jelesül a szociológia, a pszichológia, a pedagógia, a szociálpedagógia, a politológia) eredményeire. Nem nélkülözheti a biológia- és az orvostudomány bizonyos felismeréseit sem. És végül, de nem utolsósorban táplálkozik művészeti ágak egész sor produkcióiból (festmények, szoboralkotások, zeneművek, szépirodalmi termékek).
Nagy kérdés, hogy a gyermek létét, arculatát hogyan befolyásolják a m,ai társadalmi és tudományos változások. Például a digitális korszak miként hat a gyermeki világra. Igaz-e, hogy a gyermek, mese iránti természetes kíváncsisága megfakul? Mintha már különösebben nem is érdekelné a mese, inkább elmerül a digitális játékok (sokszor) agybutító), semmilyen katartikus élménnyel nem járó világában!
A gyermekfilozófia sem tehet úgy, mintha ez a probléma már nem is létezne: valahogyan szükséges reagálni rá. Méghozzá minél hamarabb és minél határozottabban.. Az ilyen és hasonló dilemmákkal indokolt és kívánatos foglalkoznia a gyermekfilozófia kutatójának, oktatójának. A pedagógus komoly kihívás előtt áll: még keveset tett a gyermekfilozófia megértetése-megtanítása érdekében. És akkor még nem érintettük a nevelési vonatkozásokat. E téren még nagyobb a lemaradásunk.
De akármilyen gondok közepette is dolgozunk a gyermekfilozófia szélesebb elterjedése és elmélyültebb működtetése érdekében, ezerszer kárpótol bennünket a gyermeki szem, vagy ahogyan Müller Péter valahol nevezi: a gyermek „édenkerti tekintete”.