6. fejezet: Filmek a gyerekekről
Lázár Ervin: Porcelánbaba
Szíria- A háború gyermekei
Lázár Ervin: Csillagmajor. Osiris, Budapest, 2005. II. kiad. Kiemelve két novella, illetőleg a filmből az első és a második történet.
A bajnok. (50-58.)
Főszereplő: Hötöle nevű szikár, „csupacsont” fiú, a család hetedik gyereke, akiről az járja a családban és a faluban, hogy csak „kenyérpusztítónak” született. De különös képessége van a magasugrásra („fölugrok az égbe”- mondja eltökélten és szellemesen Hötöle), súlylökésre és futásra. Háború van, idegen katonák érkeznek a faluba. A parancsnok félre érti a hídmázsa ellensúlyát (ezt használják a faluban a súlylökésre), azt hiszi, az egy sajátos készítésű gránát. Bizonyítani kell Hötölének, hogy az csak egy sporteszköz. Versenyre hívja ki a vézna gyereket a legjobb katonáival. Hötöle sorra legyőzi a felnőtt vetélytársait: előbb a súlylökésben, majd a magasugrásban, végül a futásban győz. Ezt már nem viseli el a kapitány, és a cél előtt géppisztolyával beleereszt hat golyót a fiú mellébe. Hötöle mégis belöki magát a célba, lehagyva a leggyorsabb katonafutót, majd összeesik.
Már itt tetten érhető Lázár Ervin meseszerű, szürrealista írói világa, ugyanis azt írja: „Hat golyó, hat piros virág nyílt Hötöle mellén a fehér ingen”. (57. o.) Ez után nagyanyja belefekteti az itatóvályúba a halott gyereket, hogy lemossa a vérző testet. Majd bekövetkezik a csoda: Hötöle váratlanul felnyitja a szemét, „a markát a szája elé tartja, és mintha cseresznyemag volna, hat géppisztolygolyót köp bele.”(58. o.)
(Mellékesen: az a tény, hogy a kapitány nem bírta elviselni katonái vereségét, és ezért lelőtte a fiút, felidézheti bennünk Örkény István egyperces novellái közül az In memoriam dr. K. H. G. című rövid írását, amelyben a német őr lelövi a művelt rabot, aki sorozatban kérdezi a fogva tartóját, ismeri-e a német romantika nagyjait!)
Lázár Ervin novellájának (és filmes változatának) tanulsága: a különcnek, nyűgnek tartott gyerekben is létezhet érték, csak meg kell találnunk. Az író megkettőzi, megemeli a valóságot, a képzelőerő legyőzi a nagyobb és erősebb versenytársat, („Ádám felülkerekedik Góliáton”!) mi több, úrrá lesz még a halálon is. A gyerek csodálatos hőssé vált a falu lakóinak tudatában, képletesen és valóságosan is az égbe költözött.
A porcelánbaba (59-65.)
A II. világháború után a faluba érkezik a megyeszékelyről az „illetékes” elvtárs, Csurmándi. Hozza a jó hírt: „Emberek, itt most már minden a maguké.” (59. o.) Az egyik anyuka, aki öt éve elvesztette három éves lányát, reménykedve fordul Csurmándihoz: tudna-e tenni valamit a lánya érdekében. A meghökkentő kérésre magabiztosan válaszol az új rendszer képviselője: „Ember, minékünk nincs lehetetlen.” (61. o.) Azt üzeni, ássák ki a koporsót, és másnap délben állítsák föl a kis falu közepén. Majd visszautazik a megyeszékelyre. A falu felbolydult. A Ferkó holttestét is kiássák, aki pedig korábban vízbefúlt. Végül egy harmadik, idősebb felnőtt személy koporsóját szintén kiveszik a sírhelyből. Megtisztítják a koporsókat, és megnézik a halottakat. A látványt döbbenten, egyúttal ámulattal nézik: a csoda (itt is) bekövetkezett. Mindhárom halott úgy feküdt a korhadt koporsóban, mintha tegnap temették volna el őket, mintha csendesen aludnának. A három éves kislány pedig olyan volt, mint egy porcelánbaba. Csurmándit azonban hiába várták, nem jött vissza. Viszont komoly szélvihar támadt, és hirtelen, az egybegyűltek szeme láttára mind a három halott porrá vált. A nap pedig három napig nem kelt föl a faluban.
Szempont az elemzéshez:
Ebben a novellában is az író finom színekkel, lírai módon, szürreális eszközökkel meséli el a történetet. Nem is annyira a politikai fricska az érdekes (az új hatalom mindenhatónak állítja be magát az egyszerű emberek előtt), hanem a gyermek iránti szeretet és rajongás piedesztálra állítása. Az nem ismer határt: végtelen. A képzelőerő legyőzi a realitást. Elővarázsolódik a halott kislány – porcelánbabaként. Azaz a maga ártatlanságában és szépségében. És ez a kép marad meg a szülőben és a hozzátartozóban, nem pedig a porrá válás, az elvesztés. A csodás történet ezúttal is megható, magával ragadó. Gyermekeinket elveszíthetjük, ám az emlékük örökké élnek bennünk, a maguk ártatlan tisztaságában és gyönyörűségében.