2. fejezet: A filozófiáról - röviden
A filozófia köznapi és etimológiai jelentése
Pejoratív megítélés: „Ugyan már, ne okoskodj!” – mit jelent ez?
A „filia” és a „szófia” (ógörög-latin szóösszetétel) : a bölcsesség szeretete
Első megnevezője: Hérodotosz
A klasszikus meghatározás: a természet, a társadalom, a gondolkodás legáltalánosabb törvényszerűségeinek tudománya
Tudomány
Vallás
Művészet
Russell: a filozófia a tudomány és a vallás közti senkiföldje
A tudomány két legfontosabb sajátossága
A művészet és az „ikertestvérek”
A filozófia alapvető irányzatai
- Materializmus
- Idealizmus
- Dualizmus
- Panteizmus
Véleményed szerint mi a különbség a filozófia, a vallás és a művészet között?
Saját felfogás:
a filozófia szellemi nyughatatlanság, az úgynevezett végső dolgokra (problémákra) való makacs rákérdezés.
A meghatározás „arany” szabálya: a legközelebbi” nem”-fogalom –itt:
nem tudományról van szó, hanem szellemi nyughatatlanságról.
A végső problémák (például a világ létre hozása avagy öröktől
fogva való létezése, az ember helye, rendeltetése a világban,
miért halunk meg, mi az emberi boldogság stb.) Nincs megcáfolhatatlan,
örök érvényű válasz, „csak” kérdezés: szüntelenül rákérdezünk a dolgokra.
A filozófia nem tudomány, mivel nem rendelkezik a tudomány két, nélkülözhetetlen vonásával. Egyfelől nem a valóság egyes oldalait kutatja, nem a „részeket” vizsgálja, nem azok konkrét világába mélyed el, feltárva a közvetlen hasznossági szempontokat. Legfőképpen arra törekszik a filozófia, hogy a valóságot a maga „egészében”, totalitásában ragadja meg, és nem a közvetlen gyakorlatiasság érdekli, hanem az általános elv, a világ dolgait összefüggő s egységesítő rend(szer). Másfelől amiről beszél a filozófia, azt nem tudja, mindenki számára kötelezően elfogadható módon bizonyítani (nem úgy, mint a tudós, akinek elsőrendű feladata a felállított tétel, a felfedezett törvény megcáfolhatatlan igazolása). Kiváltképpen nem tud a filozófia egzakt módon bizonyítani. Helye, lehetősége, feladata így is akad szép számmal: gondolatokat vet fel, kiindulópontokat fogalmaz meg a világ és az élet úgynevezett nagy és örökbecsű problémáiról.
És mindenekelőtt kérdésekkel áll elő, amelyeket viszont már nem tud vagy nem is akar megválaszolni, „csak” gondolkodásra akar késztetni bennünket. A filozófia – ebben a felfogásban – újból és újból rákérdez a a „végső” dolgokra, azokra, amelyek minden kor minden emberét valahol izgatják. A filozófia olyan szellemi képződmény, amely a szűnni nem akaró kérdezéssel csiszolja, pontosítja a világról, az emberről való általános képünket, ismereteinket.
A filozófia tanulmányozásának nincs olyan haszna, mit mondjuk, az orvos-, a mérnök, az agrár- stb. képzésnek, amelyről mindnyájan tapasztalhatjuk a gyakorlati hasznot: az orvos gyógyít, a mérnők megtervezi a hidat, az agronómus kikísérletezi az aszálytűrő növényt. A filozófus tevékenysége nem hoz semmiféle kézzelfogható és gyorsan megtérülő eredményt. A filozófia értelme, jelentősége önmagában rejlik, vagyis önértékkel rendelkezik. Nélküle lehet élni és boldogulni, csak hát nem érdemes. És pillanatig se felejtsük el: a filozófiai érzékenységet, a filozófia tudatos vagy ösztönös művelésének igényét, gyakorlatát kiölni az emberiség történetéből – hál’ istennek – nem lehet. Végig kíséri az a civilizáció alakulását.
Néhány főbb állítás
A filozófia nem tudomány.
Minden tudós kötelessége: állításának egzakt bizonyítása.
A filozófia „lételeme”, funkciója a végső dolgokra való rákérdezés, a minél pontosabb és differenciáltabb kérdés megfogalmazása, illetőleg a kérdezni-tudás.