Ortopédiai vizsgálatok
A gyógytestnevelésben az ortopédia vizsgálati módszereinek egy részét alkalmazhatjuk. Lényege, hogy a betegségeket felismerjük a kezdeti stádiumban, a súlyosabb deformitások megelőzése érdekében (Barta, 1983). A vizsgálatok során fontos tudni, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek (óvópedagógus, tanító, testnevelő, gyógytestnevelő) ne lépjék túl kompetenciájukat, az ő feladatuk a probléma felismerése és az orvosi vizsgálat javaslata, a diagnosztizálást a szakorvos teszi meg. A fentebb említett szakemberek munkájuk során látják mozogni a gyerekeket, így a tüneteket könnyebben tudják észlelni (Barta, 1983).
Kórelőzmény (anamnesis): Kiegészíti a betegségről látott pillanatképet és nagyban segíti a valós probléma feltárását. Széles körültekintéssel kell felvenni, ki kell térni a családtagok egészségi állapotára (családi halmozódás), a rizikótényezők jelenlétére (dohányzás, alkohol), a betegség kialakulását megelőző körülményekre (baleset, munkakörülmények, egyéb betegség, orvosi beavatkozások) és lefolyásának időtartamára (fokozatos, hirtelen megjelenő panaszok). Szubjektív panaszok azok, amelyeket a beteg elmondása szerint veszünk fel, objektív panaszok, pedig amiket a vizsgálat során észlelünk (Barta, 1983).
Beteg megtekintése: A levetkőztetett beteg megtekintésének vizsgálathoz megfelelő világítás szükséges. A vizsgált személy mozgásának megfigyelését már a levetkőzés folyamán megkezdjük. A panaszos testrész vizsgálata csak az egész test felmérése után következik. Meg kell tekintenünk a test szimmetriáját, a testrészek egymáshoz viszonyított helyzetét, a fiziológiás görbületek mértékét és a gerinc lefutásának irányát. Egy oldali panaszok esetén összehasonlítjuk a „beteg” és ép oldalt. A bőr elszíneződései is szolgálhatnak többletinformációval (Barta, 1983).
Tapintásos vizsgálat: Az érintéssel sok, a betegség szempontjából hasznos információhoz juthatunk. Érzékelhetünk hőmérséklet különbséget (pl.: gyulladás), feszülést (pl.: bőr alatti folyadék felhalmozódás, izom merevség), meggyőződhetünk mozgatásra észlelt „ropogásról” (pl.: ízfelszínek egyenetlensége) vagy esetleges nyomásérzékenységről (Barta, 1983).
Mozgásvizsgálat: A betegség lokalizációjának meghatározásában fontos, hogy a fájdalom passzív vagy aktív mozgásoknál jelentkezik. Ha passzív és aktív mozgásnál jelen van a fájdalom, akkor ízületi probléma a valószínű, ha csak az aktív mozgásnál, akkor pedig az izom vagy a szalagok problémájáról lehet szó. A mozgató rendszer vizsgálatánál nagy szerepe van az ízületi mozgásterjedelemnek, melyet szintén aktív és passzív mozgatással vizsgálunk. Az ízületek merevségéről a passzív mozgatással tudunk információkat szerezni, az izmok funkcióvesztéséről pedig az aktív mozgásterjedelem mérésével. A különböző ízületek mozgásterjedelmét a későbbiekben említjük a testrészenkénti vizsgálatoknál. Az izom erejét egy 0-tól 5-ig terjedő skála segítségével vizsgáljuk (0 – teljes bénulás; 1 – csak izomrángás; 2 – izomműködés csak gravitáció nélkül; 3 – izomműködés gravitációval szemben; 4 – izomműködés csak kis ellenállással szemben, 5 – normális izomerő) (Vízkelety, 1999). Az izomtónust a passzív nyújtással szembeni ellenállás mértékével mérjük. A petyhüdt izom könnyen, míg a feszes izom nehezen nyújtható (Vízkelety, 1999).
Kontraktúra: A kontraktúra az ízületek passzív mozgatásakor észlelhető mozgáskorlátozottság. Ennek oka lehet az ízületek körülötti lágyrészek (izom, szalag, in, tok, bőr) vagy az ízületi felszínek (ízületi fej, ízületi vápa) elváltozásának eredménye. A kontraktúra mértékének meghatározása esetén azt a mozgásterjedelmet nevezik meg fokban, amely mozgás nem kivitelezhető (Barta, 1983).
Óvodás és iskoláskorú gyerekek vizsgálata: Az álló és járó gyermekeknél fontos megfigyelni a testtartást és a járást. Nem számít kórosnak, ha a gyermek „furcsán” szélesen és bizonytalanul jár és gyakran elesik, mivel a felnőttekre jellemző járásmechanizmus és stabilitás csak később alakul ki. Az sem számít feltétlenül kórosnak, ha az alsó végtag kifelé vagy befelé áll ebben a korban. Sántító járás gyanút kelthet valamilyen eredetű kontraktúrára, csípőízületi betegségekre, térdízületi gyulladásra vagy lúdtalpra. A gyerekek testtartását és testarányait levetkőzött gyermek megtekintésével figyelhetjük meg. Az iskoláskorú gyerekeknél fokozottan oda kell figyelnünk a testarányokra és a testtartásra, hiszen ha a hirtelen növekedést és a fokozódó fizikai megterhelést az izomzat nem követi, az problémákat okozhat. A gerinc fiziológiás görbületei lehetnek csökkentek vagy fokozottak, mely eltérések valamilyen tartáshibára utalnak. Fontos vizsgálni, hogy a gerincen megjelenik-e oldal irányú görbület, amit megfelelő megvilágítás mellett lehet jól láthatni. Először álló helyzetben vizsgáljuk a gerincet és a test szimmetriáját. A csípőízület vizsgálata fontos, mert okozhat panaszt a gerincen és az alsó végtagon is. Mozgatásakor minden apró mozgáskiesésre figyelnünk kell. A térd és a boka megtekintésénél azt kell figyelnünk, hogy az ízületek dőlnek-e a test középvonala felé vagy attól kifelé, és hogy lazák-e az ízületek. A gyermek csípő-, térd- és láb ízületének mozgásterjedelmét fekvő helyzetben passzív mozgatással vizsgáljuk. Az esetleg kontraktúrák, mozgásakadályozottságok gyanút keltenek és további vizsgálatok szükségét keltik. Az ízületi mozgásterjedelmek beszűkülése fájdalommal járhat. A gyulladásos fájdalom nem szűnik meg nyugalomban, az éjszaka jelentkező fájdalom oka pedig az izom védekező feszülésének kikapcsolódása. Ha panaszokat észleltünk, javasolni kell a körültekintő orvosi vizsgálatot. Újszülött-, iskola előtti- és 10-12 éves korban érdemes a jellemző életkori betegségek kialakulásának megelőzése érdekében szűrővizsgálatokat szervezni. (Vízkelety, 1994).