Bemutatkozás

„A pedagógusi hit … kettőt tételez fel: hogy az emberek (az eddiginél különbbé) nevelhetők, s hogy (az eddiginél többre) taníthatók.”

(Németh László)

 A szegedi tanítóképzés

 

Az előzmények rövid bemutatása

Az ország egyik legrégebbi tanítóképzője, a szegedi katolikus tanítóképző intézet 1844-ben kezdte meg működését. V. Ferdinánd király 1842. dec. 22-i rendelete öt tanítóképző alapítását hagyta jóvá, s ezek egyike a szegedi lett. A város helyiségek, bútorzat és egyéb felszerelések biztosításával támogatta az intézmény felállítását, és a reformkor egyik jelentős kulturális vívmányának tartotta, hogy 33 növendékkel megkezdődhetett a tanítás – ahogyan akkor a köznyelv nevezte – a Mesterképző Intézetben is. Kezdetben a növendékek gyakorlataikat a város népiskoláiban végezték. 1882-ben létesült az intézet gyakorlóiskolája, a katolikus képzők közül elsőként Szegeden. Az intézet megnyitásakor a tanítás nyelve még latin volt, de az 1844-es törvény a magyar nyelv hivatalossá tételéről ezt megváltoztatta.

Az 1948-ban bekövetkezett államosításig a tanítóképző egyházi főhatóságú intézményként működött.

Az oktatás változatos időtartamban folyt: 1872-ig 2 éves, 1882-ig 3 éves, 1923-ig 4 éves, 1958-ig 5 éves volt a képzés. 1882-től kikristályosodott a középfokú tanítóképző – lényegében 1959-ig élő – tananyagrendszere, amely három fő részre oszlott: pedagógiai tárgyak, közismereti tárgyak és ún. készségtárgyak. A négyévessé vált képzés és legalább egy éves gyakorló tanítás után lehetett letenni a képesítővizsgát. 1919-től Becker Vendel vette át az intézet igazgatását, az ő idejében érte el a képző fénykorát. A tanítás tartalma jelentősen korszerűsödött, a tanítási órán kívüli nevelés területei évről-évre bővültek, az intézet felszereltsége új könyvekkel, tanítási eszközökkel gazdagodott.

Az intézet elnevezése többször is változott hosszú története során. A névváltoztatás hátterében részben politikai, részben szervezeti változások álltak. Az 1920-as évek elejéig Katholikus Tanító Képezdének hívták, majd újabb módosítások sora következett. Az államosítás után, 1948-ban a Szegedi Állami Tanítóképző Intézet nevet vette fel. 1958-ban a tanítónőképzővel való egyesülést követően József Attila Tanítóképző lett az összevont új intézmény neve. 1959-ben, a felsőfokúvá váláskor újabb névváltás következett, s új nevét – Felsőfokú Tanítóképző Intézet – megőrizte egészen az 1965-ös megszűnéséig.

A képzés hosszú időn át változatos helyeken, különböző bérelt házakban, majd egy megvásárolt házban folyt. 1923-ra készült el egy új, az oktatás céljainak megfelelően kialakított, négy épületrészből álló, gyakorlóiskolát is magába foglaló épület, amelyhez a közelben lévő két nagy gyakorlókert is tartozott. 1958-ig volt ez a hely a képző állandó épülete, amelyet a város újszegedi fiúképzőnek hívott.

A tanítónőképzés Szegeden három évtizeddel később kezdődött. A Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek szerzetesrendje alapította 1873-ban. Az intézet folyamatos működését azonban megzavarta az 1879-es nagy árvíz, amikor az oktatás átkerült Temesvárra, s ettől kezdve egészen 1900-ig tanítónőképző nélkül maradt Szeged városa. Ekkor Wlassics Gyula kultuszminiszter engedélyezte a képzés újraindítását. Az intézmény 1913-tól saját gyakorlóiskolával bővült. Előtte a város népiskoláiban végezték a tanítónőjelöltek a gyakorlataikat. 1929-re készült el a Szentháromság és a Szent Ferenc utca sarkán az a kétemeletes épület, ahová a tanítónőképző beköltözhetett. Ezt az intézetet is államosították 1948-ban.

Egészen 1958-ig a városban párhuzamosan működött az újszegedi fiúképző és a szegedi lányképző, majd sor került összevonásukra úgy, hogy a fiúképző a lányképző épületébe költözött. Az egyesített intézmény az 1965-ös megszűnésig működött. A jogutód intézmény a Bajai Tanítóképző Intézet lett.

Az újszegedi épület udvarán 1931-ben hősi emlékművet emeltek a tanítóképző 44 első világháborús hősi halottja tiszteletére. Ezt az emlékművet 1990. május 12-én másodszor is felszentelték, miután több évtizedes késéssel rávésték a második világháborúban elesett 42 tanítóképzős hősi halottjának a nevét. Az eseményen jelenlévő nagyszámú volt tanítóképzős diák rá egy évre 126 fővel megalapította a Szegedi Tanítóképzőt Végzettek Baráti Körét, amely a hősi halált halt képzősök emlékművének és az Alma Mater nemes hagyományainak ápolása mellett a megszüntetett Szegedi Katholikus Tanítóképző Intézetben és annak államosított utódjában végzettek baráti összefogását is szervezi.

 

A szegedi felsőfokú tanítóképzés

A két szegedi tanítóképző egyesítésének évében jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelete, amely megszüntette a középfokú tanítóképzőket. A következő tanévtől már csak tizenegy, de már felsőfokú tanítóképzőben – köztük a szegedi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben – lehetett az érettségizett, felvételi és alkalmassági vizsgán egyaránt megfelelt fiataloknak tanítói oklevelet szerezni. Néhány év múlva, váratlanul nagy csapás érte az intézetet, mivel a Magyar Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány a szegedi tanítóképzést a 14/1963. /VI..2./ számú rendeletével megszüntette. Az 1. §-ban ez olvasható: „A Szegedi Tanítóképző Intézet az 1962/63. tanév végével megszűnik. Az intézet tanítóképző szakos hallgatói képzésének befejezéséről a Bajai Tanítóképző Intézet gondoskodik.”  Bakacsi Géza, a Szegedi Tanítóképzőt Végzettek Baráti Körének elnöke így idézi fel ezt az időszakot: „120 évi működés után a fent idézett három szűkszavú mondattal semmisítették meg Szeged város nagy múltú, a magyarországi tanítóképzésben az elsők között elévülhetetlen érdemeket szerző, kitűnő intézetét. A két szegedi intézmény 1958. évi egyesítése által 1963-ban tragikus tévedésként egy csapásra két szegedi tanítóképző intézetet semmisítettek meg, amelyek működésük folyamán mintegy 5500 leányt és fiút készítettek fel a nemzetnevelés szolgálatára.” A döntést követően Szegeden a tanítóképzés több mint három évtizeden át szünetelt.

 

Az újraindított szegedi tanítóképzés

A szegedi tanítóképzés újraindítása engedélyezésének körülményei

A rendszerváltozást követően a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola akkori főigazgatójával, egyben a Szegedi Universitas soros elnökével, dr. Békési Imrével az élen a már korábban megfogalmazott szándékokat nagyon határozott intézkedések váltották fel a tanítóképzés újraindítására. A Főiskolai Tanács 83/1996. (I. 17.) FT sz. határozatában az alábbi érveket olvashatjuk:

• Az 1844-ben alapított szegedi tanítóképző adta azt a szellemi-szakmai környezetet, amely indokolta a Kolozsvári Tudományegyetem Szegedre helyezését 1921-ben. Klebelsberg Kunó ehhez a képzési helyzethez telepítette le Budapestről 1928-ban a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát. E három intézményre épült az Apponyi Kollégium, amely 20 éven át Szegeden képezte a tanítóképző intézeti tanárokat.
• A tanítóképzés újraindítása egybevág a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a Felsőoktatás-stratégiai szándéknyilatkozatában megfogalmazott koncepciójával, miszerint a felsőoktatási intézményrendszerben lezajló az integrációs folyamatnak elő kell segítnie, hogy a folyamat során megerősödő intézmények optimálisan fedjék le az ország regionális képzési és kutatási igényeit.

Az újraindítást a város vezetésén kívül számos szervezet nyilatkozattal támogatta. . A MAB az 1996/9/V/2. sz. határozatával szakmailag megalapozottnak találta a kérelmet, és támogatólag továbbította a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnak, amelynek elnöke viszont nem tartotta indokoltnak a szak újraindítását. Ezt az állásfoglalást dr. Békési Imre megfellebbezte, s  a kitartó erőfeszítésnek köszönhetően Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter az 53.367/1998.XV. sz. határozatával megadta az engedélyt a  tanítóképzés újraindítására. Ez 1999 szeptemberében 21 fővel újra meg is kezdődött a Szegedi Felsőoktatási Szövetség Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tagintézményében.

 

A képzés szervezeti keretei és oktatói

Az újraindult képzésnek kezdetben nem volt önálló tanári kara, a Pedagógiai és Tanítóképző Intézeten belül működő Tanítóképző Szakcsoporthoz tartozott a képzés, amelynek feladatait dr. Varga István intézetvezető és a Neveléstudományi Tanszék vezetője felügyeletével a tanárképző szaktanszékeinek oktatói láttak el. 2003-ban 7 fővel és dr. Janowszky Sándor vezetésével megalakult a Tanítóképző Intézet, s ezzel megkezdődött az önálló tanári kar kialakítása. 2007-ben az új intézetvezető dr. Herbszt Mária lett, aki egyben a 2006 őszétől indult Bologna-rendszerű képzés tanító BA szakjának a szakfelelőse is.

A Kar 2007. évi nagy szervezeti átalakítását követően a Tanító- és Óvóképző Intézet létrehozásával jelentősen felgyorsult az önálló tanári kar kialakítása. Ekkortól az Intézetnek 30 oktatója és három ügyintézője van, és négy egységből áll: Alkalmazott Pedagógia – Pszichológia Tanszék, Tanító szakcsoport, Magyar Szakcsoport, Matematika Szakcsoport, Óvodapedagógus szakcsoport. Az Intézeten belüli tagozódás átmenetinek tekinthető, az egységek elnevezései még utalnak a megszűnő tanárképzés egyes szakjainak gondozására (Matematika és Magyar szakcsoport), valójában azonban mindegyik egység oktatói részt vesznek a tanító, valamint az Intézethez tartozó másik alapszak, az óvodapedagógus szak képzésében. Az oktatói kar összetétele a beosztások és a minősítettség (PhD-fokozat) szempontjából magas szinten megfelel a jelenlegi akkreditációs elvárásoknak. A tanító szak oktatásába a Kar más intézeteiből is áttanítanak szakmailag elismert oktatók, a tanítóképzést ily módon is erősítve.

 

Infrastruktúra

Az új szervezeti keretek kialakításával a korábbi széttagoltság megszűnt, a Hattyas utcában két egymás melletti épületben jó munkakörülményeket biztosító oktatói szobák kialakítására került sor. Ezzel párhuzamosan megtörtént a tantermek korszerűsítése is. Projektorok felszerelésével és számítógépek beállításával minden nagyobb előadóteremben biztosított a prezentációs óratartás. Két tantermünkben digitális tábla használatára is lehetőség van. Több szaktantermet is kialakítottunk és berendeztünk (informatikai, rajzterem, ének-zene terem, kreatív terem kézműves foglalkozásokhoz és bábjátékokhoz, anyanyelvi és természetismereti módszertani kabinet).

A képzés gyakorlatorientáltságának fokozása érdekében az Intézetben tankönyvtárat hoztunk létre. A szegedi Mozaik Kiadó és a celldömölki székhelyű Apáczai Kiadó területi képviselete a fő támogatóink e téren, az általuk kiadott 1-6. osztályos tankönyvekből, munkafüzetekből, tanári kézikönyvekből, feladatlapokból ajándékba kaptunk egy-egy példányt. A tankönyvtár anyagát az új kiadványok és az átdolgozott kiadások megjelenésekor a két kiadó folyamatosan frissíti. Tankönyvtárunkban mindkét kiadó nagylelkűségének köszönhetően megjelentek az utóbbi időben a digitalizált tananyagok is. Utóbbiakból a Mozaik Kiadó rendszeresen bemutató szakmai napot is rendez oktatóknak és hallgatóknak egyaránt.

 

Hallgatói létszám

A  hallgatói létszám dinamikusan nőtt, ez is egyik bizonyítéka annak, hogy Szeged városának és régiónak szüksége van erre a képzésre, az iránta való érdeklődés (találkozva a jelentkezők egyéb szempontjaival is) a demográfiai problémák ellenére nem csökken. A legnagyobb (100 feletti) évfolyamlétszámok abban az időszakban alakultak ki, amikor lehetőség volt a tanító szakot szakpárban felvenni valamely tanár szakkal. A 2006-ban indult Bologna-rendszerű oktatás ezt már nem engedélyezte. Az évfolyamlétszámok az utóbbi években 60-80 fő közöttiek, ezzel az országos élvonalban helyezkedünk el.

 

A kimenet felől szabályozott oktatás néhány jellemzője

1999-ben, a szak szegedi újraindulásakor a tanítóképzés Magyarországon 1995-től – a 158/1994.(XI.17) sz. Kormányrendelet alapján – már négyéves keretben folyt. A magyar hagyományoknak megfelelően továbbra és azóta is az alsó tagozat osztálytanítói feladataira való felkészítés áll a képzés középpontjában, vagyis a tanító hét nagy terület oktatási-nevelési feladatait látja el: magyar nyelv és irodalom, matematika, természetismeret, technika, vizuális nevelés, ének-zene, testnevelés. A kibővült képzési időben a képesítés is kibővült: a hallgatók a kötelező tárgyak mellé – érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően – kötelesek voltak egy olyan műveltségi területet (VMT) választani, amely felkészít az adott terület 5-6. osztályos tanítására is. A nyolc féléves képzés óraszáma 3200 volt, kreditszámát néhány évvel később a 77/2002. (IV.19.) sz. Kormányrendelet 240-ben állapította meg. A kreditrendszerű oktatásra való átállás nem kis gondot jelentett. Az ajánlás szerint a tantárgyak három nagy modulba tartoztak. A kötelező elméleti és gyakorlati modul (pedagógiai-pszichológiai, társadalomismereti, valamint szakmai tárgyak, gyakorlatok) a kreditek 72%-os, a kötelezően választható műveltségterületi modul 23 %-os, a szabadon választható modul 5%-os arányát tette ki. A fenti számú képzési és kimeneti követelmények szerint történt a tanterv összeállítása, a szigorlatok számának a megállapítása, a záróvizsgák megszervezése és követelményeinek meghatározása. Az újraindított szegedi tanítóképzés tartalmában már ezekhez a keretekhez és előírásokhoz igazodott. Az évfolyamonként választott műveltségterületi (VMT) képzések száma általában 3-4 volt. 2002-től az átmenetileg engedélyezett tanító-tanár szakpáros képzésben a kétszakos hallgatók tanár szakja kiváltotta a VMT-t.

A gyakorlóiskolában a tanítóképzősök gyakorlatának koordinációjára külön felelős vezető kijelölésére került sor. A gyakorlati képzési formák között hospitálások, csoportos és egyéni tanítási gyakorlatok, valamint összefüggő komplex külső szakmai gyakorlat szerepelt.

 

Átállás a Bologna-rendszerű képzésre

A 2006-tól indult Bolognai-rendszerű tanítóképzés országos összehangolású tantervi programjának kidolgozásába, egy HEFOP-projekt konzorciumi tagjaként a mi intézetünk is bekapcsolódott, s a tanító alapszak (BA szak) tantervének összeállításakor nagyban beépítette a projekt által kidolgozott, a szak tartalmát szabályozó ún. képzési és kimeneti követelményein (KKK) alapuló ajánlásokat. A Bologna-rendszerű képzésre való átállás a tanítóképzésben elsősorban a tartalmakat és a módszereket érintette. A struktúrában kevés változás volt: megmaradt a korábbi 8 féléves osztatlan képzés, a 240 kredit, a VMT-választás kötelezettsége, viszont a nemzetiségi képzés már nem önálló szakként, hanem szakirányként jelentkezett. Új feladatunk volt a kompetenciaalapúvá vált képzés tantárgyi struktúrájának a kialakítása, a gyakorlatorientáltságot fokozó kurzusok, továbbá az átalakított gyakorlatok megtervezése. A projektajánlást is figyelembe véve fokozottan figyeltünk a közoktatás elvárásaira, ezért a tantervet több ilyen elemmel bővítettük (reformpedagógiák megismertetése, projektmódszer, újfajta értékelési módok, a mérés és értékelés elméleti és módszertani tudnivalói, a családon belüli erőszak felismerése és kezelése, az előítéletek kezelése az iskolában stb.). A HEFOP-projekt ún. horizontális szempontjai több kurzus anyagát is átfogják (esélyegyenlőség, az integrált-inkluzív nevelés problémái, a fenntartható fejlődés stb.). Az intézményi szakmai sajátosságok egyrészt a differenciált szakmai modulok, másrészt a választható tárgyak kínálatában érzékelhetők (család-, gyermek és ifjúságvédelem, közéleti kommunikáció, matematikai képességfejlesztés, nyelvi agresszió, részképességükben sérült gyerekek beszédének fejlesztése stb.).

Megszűnt a tanító szak „zsákutcás” jellege. Karunkon is több lehetőség is van a tanító szakosok számára a mesterképzésekbe (MA tanári képzésekbe) való bekapcsolódásra (nyelv- és beszédfejlesztő tanár, technikatanár stb.)

Gyakorlati képzés – gyakorlóiskola

A gyakorlati képzés rendszerét folyamatosan javítjuk, finomítjuk a gyakorlóiskola szakvezetőivel együttműködve. Elkészítettük a tanító BA szakhoz a Tanítójelöltek gyakorlati képzésének tájékoztató és igazoló füzetét. Pontosítottuk az egyes gyakorlati formákban való részvétel elméleti előfeltételi rendjét. A pszichológiai és pedagógiai hospitálások szempontrendszerét a szaktárgyat oktatók dolgozzák ki, és ők is ellenőrzik a teljesítéseket. A hallgatók a csoportos, egyéni és külső összefüggő gyakorlatokon kívül napközis foglakozásokon is részt vesznek, és a tanévkezdési feladatokba is betekintést nyernek.

Az újraindult tanítóképzés számára a jól felszerelt gyakorlóhely adott volt, hiszen Karunknak – több évtizedes tanárképzős múltja miatt – volt saját gyakorlóiskolája a Boldogasszony sgt. 8. számú alatt, az 1929-ben épült, impozáns neobarokk épületben.  Ez az intézmény a 2003/2004-es tanévtől alapfokú művészeti iskolával bővült, s hivatalos elnevezése Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Alapfokú Művészetoktatási Intézménye, Napköziotthonos Óvodája olyan többcélú intézmény, amely az általános iskolai és az alapfokú művészeti oktatás mellett végzi a pedagógusjelöltek gyakorlati képzését is. Az általános iskola 8, az alapfokú művészeti iskola 6 évfolyamon látja el oktató-nevelő munkáját. Az általános iskolai oktatás négy párhuzamos osztályban zajlik.

A tanító szakos hallgatók felkészítésével 18, az 5-6. osztályos műveltségterületi képzésben 5 jól felkészült szakvezető foglalkozik. A gyakorlóiskolában a tanítójelöltek megismerkedhetnek a modern tantárgy-pedagógia és a Nemzeti alaptanterv által preferált kompetenciaalapú oktatás gyakorlati alkalmazásával, a kooperatív tanulás módszereivel, a differenciálás lehetőségeivel, valamint a nem szakrendszerű oktatás bevezetésével az 5. évfolyamon.

Gyakorlóiskolánk pedagógiai filozófiája a gyermek- és cselekvésközpontú, holisztikus nevelés mellett a kompetencialapú oktatást helyezi a középpontba. A szakvezetők folyamatosan vesznek rész továbbképzéseken, hogy a közoktatás igényeinek magas szinten tudjanak megfelelni. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá arra is, hogy a továbbképzések keretében elsajátított ismereteket (pl.: óvoda-iskola átmenet támogatása, kooperatív módszertan, alternatív pedagógiai módszerek, Sulinet Digitális Tudásbázis keretrendszerének, adatbázisának kezelése és felhasználása, projektpedagógia, epochális oktatás, multikulturális tartalmak, interkulturális nevelés stb.), a szerzett tapasztalatokat a gyakorlati képzés ideje alatt a jelöltekkel is megosszák. Magas szintű nevelő-oktató munkájukat az is bizonyítja, hogy évről évre egyre többen tartanak hazai és külföldi tudományos konferenciákon előadásokat, tanulmányaik több kötetben és szakfolyóiratban is megjelentek, egyre több tananyag fejlesztésére kérik fel őket. A szakvezetők között tankönyvszerzők is vannak (matematika tankönyvek, olvasókönyv, szövegértő olvasási munkatankönyv, természetismeret tankönyvek szerzői). A tanítójelöltek gyakorlati felkészítését tehát kiváló szakmai tudással és gazdag módszertani repertoárral rendelkező szakvezetők végzik.

 

Az oktatók szakmai és tudományos munkája

A tanítóképzésben részt vevő oktatók az elmúlt 10 évben folyamatosan kapcsolódtak be a szakterület szakmai életébe, megjelentek a képzéssel összefüggő publikációik, megkezdődtek a tanítóképzős szakmai konferenciákon való szerepléseik, készültek oktatási segédanyagok, megtörtént a hallgatók bekapcsolása is a tanítójelöltek különböző országos szakmai rendezvényeibe. 2008 őszén helyi felolvasóülést szerveztünk Sokszínűség és egyediség a tanító- és óvóképzésben címmel, majd ezt követte 2009-ben a Nevelés mint érték, 2011-ben pedig a Középpontban a pedagógus c. nemzetközi konferenciánk neves előadókkal.

2009 őszén a SZAB-székházban ünnepeltük a magyarországi tanító- és óvóképzés felsőfokúvá válásának 50. évfordulóját. A múltidéző, -értékelő jubileumi megemlékezést tudományos felolvasóüléssel kötöttük egybe, amely az Intézetben folyó pedagógiai, szaktárgyi és módszertani kutatások főbb irányait is jelezte. Ezek közül csak néhányat megemlítve: a 19. századi magyar neveléstörténet nagy alakjai, a szövegértő olvasás kérdései, a tantermi kommunikáció, projektoktatás és környezetvédelem, a mérés és értékelés szerepe a tanítóképzésben, a média és a kisgyermekek, a problémamegoldó képesség fejlesztése stb.

A Szegeden megjelenő módszertani folyóiratok (Módszertani Közlemények, Csengőszó, A földrajz tanítása, Polygon) szerkesztőségének mindegyikében dolgozik kollégánk, néhányan másutt megjelenő módszertani szakmai lap szerkesztésében vesznek részt (Iskolai testnevelés, Képzés és Gyakorlat). Ezek az oktatók ily módon egyrészt erősíteni képesek a képzés gyakorlatorientált jellegét, másrészt közvetlenebbül is segíteni tudják a többi oktató (különösen a pályakezdők) publikálási lehetőségét.

Jelentősnek mondható a képzésben résztvevő oktatók tankönyveket lektoráló tevékenysége (több mint 10 fő), a Szegeden működő Mozaik Kiadó többüket rendszeresen foglalkoztatja.

Tankönyvek, szakkönyvek kiadását a Kar is támogatja. Kiadónk, a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó évente pályázatot hirdet kiadványok támogatására. A tanító- és óvóképzős hallgatók számára legutóbb természetismeretből és a tantermi kommunikációról készült jegyzet kari támogatással.

Aktív a részvételünk a tanítóképzős tananyag-fejlesztő programokban (Sulinova Kht. matematika projekt), de ilyen jellegű munka nemzetközi együttműködés keretében is készült (Szeged–Bécs–Lisszabon: matematika tananyag kidolgozása Comenius 2.1. pályázattal). A tanító- és óvóképzők országos HEFOP 3.3.1-es projektje konzorciumának tagjaként a tanító szakhoz a szabadon választható modult készítettük el, valamint közreműködtünk a természetismeret törzstárgy kidolgozásában).  A TÁMOP 4.1.2 projekt keretében több tananyagfejlesztés történt (elektronikusan elérhető oktatási segédanyagok elkészítésével), valamint sor került a tanítói kompetenciaprofil kidolgozására a RaDar-módszer segítségével és a felhasználói kör bevonásával.

Nemzetközi kapcsolatainkat folyamatosan bővítjük. Rövid ciklusú részképzés keretében a szabadkai tanítóképzőből fogadunk hallgatókat. Erasmus-mobilitásunk a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel mind oktatói, mind hallgatói vonatkozásban elindult. A német nemzetiségi szakirányt választó hallgatók német nyelvterületen féléves részképzésen vesznek részt (Ausztria, Németország). A nemrég elindított angol műveltségterületi képzést választók Innsbruckban vehetnek részt angol nyelvi részképzésben.

Oktatóink – a többi tanítóképzővel való szakmai együttműködés, a képzés megkívánta koordináció és a kapcsolatépítés céljából – a képzést érintő fontosabb szakmai bizottságokban képviselik intézményünket (Tanító- és Óvóképzők Országos Programfejlesztő Bizottsága, különféle szakbizottságai stb.).

 

Hallgatói eredmények, elismerések

Hallgatóink az elmúlt években kimagasló eredményeket értek el az országos szakmai rendezvényeken.

A hallgatói tehetséggondozásnak kialakítottuk a helyi eseményeit. Anyanyelvi tanítási versenyt és mesemondóversenyt szerveztünk több ízben. Nagy sikert aratott a 2008 tavaszán Mesét írok – mesét mondok, verset írok – verset mondok címmel a tanító és óvodapedagógus szakos hallgatóknak közösen meghirdetett pályázatunk.  Kedvelt hagyományos rendezvény a testnevelő kollégák által évente megrendezett Trapp Nap is vagy a matematikai pontozó feladatmegoldó verseny. 2010 óta megrendezzük a hallgatók által készített, a matematikaoktatáshoz használható eszközök kiállítását, amely rengeteg ötletről és kreativitásról tanúskodott.

2008 őszén több mint 100 hallgató vett részt az ország különböző tanító- és óvóképzőiből a Művészeti Kaleidoszkóp elnevezésű rendezvényünkön, ahol a SZÓ (mese és versmondás), HANG (hangszer, ének), KÉP (festmény) és MOZGÁS (tánc, torna) kategóriákban mutatták meg tehetségüket. A zsűriben ismert szegedi művészek és helyi közéleti személyiségek, valamint olimpikonok vettek részt.

A legkiválóbb végzős hallgatókat a Kiváló Tanítójelölt kitüntetéssel ismerjük el. 2009-től pedig a szegedi tanítóképző egykori diákja, majd az intézmény kiváló tanára, a közelmúltban 101. életévében elhunyt Szörényi Józsefről elnevezett alapítvány díjára is pályázhatnak.

 

Összegzés

Az 1999-ban újraindult szegedi tanítóképzésről összegezve megállapítható, hogy az elmúlt időszakban az intézmény vezetése stratégiai kérdésnek tekintette az Intézet és a szakterület más intézményei szakmai kapcsolatának kiépítését, a képzés erősítését, fejlesztését, továbbá azt, hogy az oktatók a szakterület különféle eseményeinek aktív részesei (előadók, bizottsági tagok, team-munka résztvevői stb.) legyenek. A képzéshez, illetve a közoktatás számára készült oktatási/módszertani taneszközök – és ily módon a közoktatási gyakorlattal közvetlenebb kapcsolatot tartó oktatók – száma figyelemre méltó. A jelentős publikációs tevékenység között egyre több (s a jövőben természetszerűleg még tovább növelendő) a képzéssel közvetlenebbül összefüggő, annak fejlesztését direktebb módon szolgáló tanulmány és könyv.

A tehetséggondozásra is kiemelt figyelmet fordítunk, amit az elért hallgatói eredmények, helyezések is bizonyítanak.

Szakmai téren tehát az újraindított szegedi tanítóképzést – mint a Kar képzéseinek egyik stratégiai ágazatát – dinamikus fejlődés, a képzés minőségének folyamatos biztosítása, valamint a továbbfejlesztésre törekvés jellemzi.

 

Dr. Herbszt Mária
ny. intézetvezető főiskolai tanár