modell:

1. egy adott objektum belső összefüggéseit, legjellemzőbb sajátosságait az analógia elve alapján leképező jelalakulat;

2. az előállító és/vagy befogadó specifikus ismeret- és hiedelemrendszere, amely szemiotikai viszonyt teremt a szövegben kifejeződő nyelvi jelentés és a szövegben kifejeződő valóságos vagy fiktív világfragmentum közt.

A szövegelőállítás vizsgálatakor döntő jelentőséggel bírhat annak a ~nek a tudása, ismerete, amely meghatározza az előállított szöveg konstitúcióját. Egy relatum mentális képének (relatum-imago) (re)konstruálásánál pedig az interpretátor ismeret- és hiedelemrendszerének azon része játszik döntő szerepet, amelyet a szóban forgó vehiculummal kapcsolatba hozhatónak tart.