JELZŐ (gör. epitheton). – A mondatrészek közül a legnagyobb stilisztikai jelentőségre tett szert. Az ábrázolás, a jellemzés pontossága, a stílus szemléletessége, festőisége és élénksége nem utolsósorban az alkalmazott jelzőktől függ. Stiláris értéke főként a minőségjelzőnek van, a mennyiségjelzőnek már kisebb (1ásd Számnév), a birtokos jelzőnek meg alig. A jelző stílushatása abból adódik, hogy ráirányítja a figyelmet egy bizonyos (az író által fontosnak tartott) tulajdonságra, jellemvonásra. Ezt csak növeli a gyakori képszerűség s az esetleges zeneiség.

A stilisztikában általában háromféle minőségjelzőről beszélhetünk.

1. A megkülönböztető, meghatározó jelző valamely személy vagy dolog jellemző, azt mástól megkülönböztető sajátosságát emeli ki. Jelentős szerepe van a pontos, hű ábrázolásban és jellemzésben. Elhagyása megváltoztatja, sőt értelmetlenné is teheti a mondanivalót. Minden stílusban megtalálható. Például:

A ház mellett van a deszkából tákolt nyári konyha…

(Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)

2. A festői vagy költői jelző nem szűkíti le a jelzett szó értelmét, a mondanivalót elhagyása nem változtatja meg. Célja az, hogy a kifejezést szemléletessé, hangulatossá, széppé tegye. Igazi területe a költői stílus, de a köznyelvben is előfordul. Lehet szemléleti vagy hangulati jellegű.

Szemléleti jellegűek a következők:

A te édös anyád őtöt elvitette,

Feneketlen tóba belé is vetette. –

(Kádár Kata)

Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán,

(Arany János: Toldi I.)

Hangulatiak:

Az fölföldet bírják az kevély nímötök,

Szerémséget bírják az fene törökök.

(Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm)

Szemeid szép ragyogása

Eleven hajnali tűz,

(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)

A jelző lehet szókép is. Ilyenkor érzelmileg még telítettebbé, hangulatosabbá válik. Például:

Holott náddal ringat,

holott csobogással,
kékellő derüűel,
tavi csókolással.

(József Attila: Ringató)

…Míg tehenünk volt, mindig megcsodáltam, hogy villás fejét ügyesen félrefordítva minő találékonysággal igazodik az ajtó méreteihez.

(Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)

3. Állandó jelzőről akkor beszélünk, ha a jelző és a jelzett szó kapcsolata állandóvá válik a nyelvhasználatban vagy egyes művekben. Például:

…hallottad-e hírét az igazságos Mátyás királynak?

(Móricz Zsigmond: Fillentő)

A stílushatást befolyásolhatja a jelző szófaja is.

Az igenévi jelző költői erejét például növeli az, hogy nemcsak festői hatású, hanem igei természeténél fogva mozgást is visz az ábrázolásba. Például:

Te tünde fény! futó reménység vagy te,

forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyűléptű béke!

(Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)

Különbség van a főnévi és a melléknévi jelző között is. A főnévi jelző határozottabban, erősebben mutat rá az illető jellemvonásra. Például:

valami ritmust

dobolt az ujjam,
monoton, messzi
ütem-zenét,

(Illyés Gyula: Cserepező)

öltöztess tündér-pirosba,

(Nagy László: Tűz)

Lásd még: Igenév, Melléknév.