NOMINÁLIS
(lat. ’névszói’) STÍLUS – a stílusnak az a faja, amelyben egyrészt
a névszói elemek (főnév, melléknév)
jutnak túlsúlyra az igeiek rovására, másrészt a nyelvtani kapcsolóelemek
(kötőszó, rag stb.) elmaradnak. Ezt a stílust
a lényeglátásra, életszerűségre való törekvés és a beszélt nyelvhez közelítő
szándék hozta létre. Tömörré, gördülékenyebbé, könnyebbé és kifejezőbbé
teheti a stílust. Különösen kedvelte az impresszionizmus.
Kifejezhet
vele az író egy eseménysorban váratlanul bekövetkező mozzanatot, bemutathatja
a helyet, időt, hangulatot, és filmszerű képekben művészi leírást is adhat.
Például:
Mennyi
szín, mennyi szín, mennyi kedves
És
tarkaságban annyi nyugalom
És
fehér és piros és virító-sárga,
Izgató
kék és harcos barna szín
S
micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes
párták, leesni áhitók.
Papi-beszéd
kemény fejükből csöndben
Száll
el s nyári illattal vegyül.
Mily
pompás vonulások a dombon.
Óh,
tempós vonulás, állandóság,
Biztosság,
nyár, szépség és nyugalom.
(Ady
Endre: A Kalota partján)
A
nominális stílus – eltúlozva – erőltetetté, öncélúvá is válhat.
Lásd
még: Állítmány, Főnév,
Melléknév.