FŐNÉV.
– Az igével szemben az a jellemzője, hogy hiányzik belőle a mozgás, a gyors
változás. Jelentése jobbára valaminek az elnevezése, megnevezése. Az írók
főként akkor használják csoportosan, ha a dolgokat, tárgyakat, tulajdonságokat
akarják bemutatni, belőlük azt igyekeznek megragadni, ami szembeötlőnek
s állandónak tűnik fel előttük. Különösen fontos stilisztikai szerephez
jutott (hiányos mondatként) a századforduló körül
kialakult szimbolista és impresszionista stílusban. Például:
Gémes
kút, malom alja, fokos,
Sivatag,
lárma, durva kezek,
Vad
csókok, bambák, álom-bakók.
A
Tisza-parton mit keresek?
(Ady
Endre: A Tisza-parton)
Lásd
még: Állítmány, Ige,
Impresszionizmus, Nominális
stílus, Szimbolizmus.