Örkény István Az otthon
Az egyperces nyomtatott formában áll rendelkezésünkre, ezért a vehikulum médiuma verbális-tipografikus médium.
– Ahol azelőtt laktunk.
– És ott mi van?
– Emlékszel még a mackódra? – Talán a babáid is megvannak még.
– Anyu – kérdezte a gyerek. – Otthon is vannak őrök?
– Ott nincsenek.
– Akkor – kérdezte a kislány – onnan meg lehet majd szökni?
(1) a verbális-tipografikus manifesztációban különbséget tehetünk egy címként felfogható rész és egy általa dominált szövegrész vehikuluma között.
(2) A szövegrész vehikuluma – globálisan – két tömbből áll, egy folyamatosan szedett és egy gondolatjelekkel tagolt tömbből.
(3) a címrész vehikulumának betűtípusa nem azonos az általa dominált szövegrész betűtípusával.
Amíg a figura imágójának létrehozásához nem szükséges a vehikulum nyelvének ismerete (az imént felsorolt momentumok tudatosulhatnak azokban is, akik nem ismerik a magyar nyelvet), a notáció imágóját csak a vehikulum nyelve (vagy legalább e nyelv struktúrája) ismeretében lehet létrehozni.
A notáció vizuális imágója
A notáció vizuális imágójának létrehozásakor minimálisan a következő momentumok tudatosulnak bennünk:
(1) a címnek tekinthető rész egy főnévi (ál)szintagma,
(2) a címnek tekinthető rész által dominált szövegrész első tömbje egy vesszőkkel többszörösen tagolt mondat, második tömbjében kérdő és kijelentő mondatok váltakoznak.
Verbális-tipografikus formában adott vehikulum esetében – különösképpen, ha az egy hagyományos vagy ahhoz közel álló szöveg vehikulumának tekinthető – létrehozzuk e vehikulum szekunder imágóját, az akusztikus vagy auditív vehikulum-imágót is.
A figura akusztikus imágója szükségképpen azokat az egyedi paraverbális jegyeket tartalmazná, amelyekkel az egyperces adott interpretátor által megszólaltatott formája rendelkezne. Ezért a figura akusztikus (szekunder) imágójától el lehet tekinteni.
A notáció akusztikus imágója
A notációs aspektussal kapcsolatban viszont tekintettel kell lennünk mind a lexikai, mind a prozodikus oldal szekunder imágójára.