Éppen ma lenne 86 éves Janikovszky Éva, ebből az alkalomból választottuk őt az áprilisi hónap szerzőjévé.

Janikovszky Éva (1926-2003) író, szerkesztő

Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide,
kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van.
Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem,
hanem mindjárt beszél.

 

 

1926-ban született városunkban, Szegeden Kucses Éva Etelka Nametta néven.  Szülőháza a Bolyai utca 19. szám alatt található, falán ma emléktábla őrzi az írónő emlékét. Egyetemi tanulmányait is a szegedi egyetemen (mai SZTE) kezdte, ahol 1944–48-ig filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat hallgatott, majd 1950-ben Budapesten fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetemen  pszichológia-filozófia-szociológia szakon.

1954-től a Móra Könyvkiadó szerkesztője, majd több mint húsz éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig, főszerkesztője. 1978-tól, az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Irodája) Magyar Bizottságának megalakulásától 1995-ig a szekció elnöke. Az IBBY szervezésében rendezik világszerte meg a Nemzetközi Gyermekkönyvnapot, minden évben más ország kap lehetőséget a nap szponzorálására. 2001-ben Magyarország volt a Nemzetközi Gyermekkönyvnap “házigazdája”. A könyvekben minden benne van című üzenetet Janikovszky Éva írta, a plakátot Rényi Krisztina tervezte.

Janikovszky Éva üzenete a Nemzetközi Gyermekkönyvnap alkalmából   

Mottó: A Könyvekben minden benne van (Books have it all)

Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.

Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevő a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévők érdeklik. Az én fiatal, fürge, okos anyukám minden könyvnek tudta a helyét, s ha kellett, felmászott a létrára, hogy lehozza a kék, vörös, lila kötésű könyvet a legfelső polcról is, és a vevő elé tegye. Büszke voltam anyámra, és egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a könyvekben? Hiszen az alsó sorokban is volt kék, vörös, lila, tele apró fekete betűkkel – szép színes rajz, mint az én könyveimben, pedig egyikben sem volt!

Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült 

izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?

Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?

Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.

Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.

Első könyve – a Csip-Csup – 1957-ben jelent meg Kispál Éva néven, 1960-ban Szalmaláng című kötetét már Janikovszky Éva néven publikálta. Harminc kötetének túlnyomó többsége gyerekeknek szól. Könyveit eddig harminc nyelvre fordították le. Élete utolsó évében, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.

Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Kimeríthetetlen témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – élményeivel és konfliktusaival együtt.