Máig mind a rekreáció, mind a sport, mind pedig a turizmus - többé-kevésbé konszenzuson alapuló - meghatározása napvilágot látott a nemzetközi és a hazai szakirodalomban, ezért ezek részletes taglalásával és összehasonlításával nem foglalkozom, csupán azok lényeges jegyeit emelem ki. A rekreáció kifejezés hazánkban - a „megpihenés, üdülés, iskolai szünet, gyönyörködés" értelmében - már a 20. sz. elején használatban volt (Bánhidi 2012), majd az évszázad vége felé jellemzően félreértelmezve, a sportrekreációra szűkítve, annak is leginkább az egészséghez kötődő értelmezésében terjedt el (Kovács 2002).

A fogalom a jelenlegi, nemzetközi tudományos terminológia szerint a szabadidő eltöltés kultúráját jelenti, aktív kikapcsolódást, a jó közérzet megteremtését, az örömszerzést, a munkavégző képesség visszaállítását, az egészségi állapot megőrzését és javítását értjük alatta. Olyan pozitív, egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő magatartásformákat sorolunk ide, melyek célja az ember jó szomatikus, pszichés és szociális közérzetének létrehozása (Pigram 1983, Harsányi 1991, Cushman, Laidler 1990, Kovács 2002, Szabó 2006, Gáldi 2011, Bánhidi 2012). A rekreációval kapcsolatban napvilágot látott sokféle meghatározás kivonataként megállapíthatjuk, hogy a rekreáció: természetes szükségletből ered, szabadidőhöz köthető, kulturális meghatározottságú, élményt, felüdülést nyújt, örömet okoz, következménye a jó testi, lelki és szellemi teljesítőképesség. Különféle irányzatait fő céljaik szerint differenciáljuk. Fő csoportjai az outdoor, az egészségmegőrző, valamint az élménykereső rekreáció (Gáldi 2011). A rekreációs tevékenységek nagyobb része nem szervezeti keretek között, hanem egyénileg, családban, valamint baráti társaságban, kevésbé létesítményhez kötötten történik (Kiss G. 2009).

Amit a rekreációval kapcsolatban feltétlenül ki kell még emelnünk, az a tevékenységhez kötődő rekreációs élmény jelenléte. Ennek összetevőit Gray (1978) többek között az újszerűség, vagy az eredetiség megtalálásában, az önfelfedezésben, az időérzék megváltozásában, a szabadság kiteljesedésében, a tevékenységben való feloldódásban, az erőfeszítés jutalmában, a kellemes emlékekben, valamint a test és a szellem egységében határozta meg.

A sport az Európai Sport Charta szerint (1992) „minden olyan fizikai tevékenység, mely esetenként, vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése céljából". A sport a testkultúra kiemelkedő területe, mely hatással van a személyiség egészére, az ember, mint bio-pszicho-szociális egység értelmi, szociális, társadalmi, erkölcsi, érzelmi-akarati jellemzőire, képességeire (Rétsági 2004). A sport testi és lelki védőfaktor (Pikó, Keresztes 2007). A sport megfelelő pszichomotoros képességeket feltételez és alakít ki, szabályozott, célirányos, általában - de nem minden esetben - versengésen, küzdelmen alapul, sokszor elszántságot, kockázatvállalást, máskor ügyességet, játékosságot igényel. A különböző sportágak rendszerezése bonyolult feladat, többnyire az igénybevett közeg, sporteszközök, a küzdelem célja, az ellenfelek száma, vagy a hagyományok alapján történik (sportolanemzet.hu).­ Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a sport szót gróf Széchenyi István hozta Angliából, melynek az első jelentése itthon a szórakoztató időtöltés volt (Takács 2009).

A turizmus az emberek lakó- és munkahelyén kívüli szabad helyváltoztatásait, és az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat foglalja magába. Természetesen számos turisztikai motiváció, modell és stílus létezik, különböző embereknek mást és mást jelent a turisztikai élmény (Kollarik 1991, Fejős 1998). Az otthoni környezeten kívüli szabadidős turisztikai aktivitások általában egyéni választás alapján történnek, céljuk a megszokottól eltérő környezet, az újdonság, az új ingerek, új élmények, új kihívások vagy éppen a nyugalom keresése, a felfedezés örömének megtapasztalása, a kíváncsiság kielégítése, vagy a spiritualitás megélése. Mindezeket - mint a társadalom mindenfajta térbeli mobilitását -  a push and pull faktorok, a megszokott környezet taszító és a választott desztináció húzó tényezői indukálják. A turizmus jelentős társadalmi-kulturális hatásai, elsősorban a társadalmi és területi mobilitás növekedésében, valamint a helyi és nemzeti értékek megbecsülésében jutnak kifejezésre (Csordás 2006).

A fentebb elmondottak alapján világossá válhat számunkra, hogy a rekreáció, a sport és a turizmus nem áll alá- és fölérendeltségi viszonyban egymással (1. ábra). Téves tehát az a felfogás, ha egyiket a másik részének tekintjük (pl. a turizmus a rekreáció része, vagy a rekreáció a sport része). Mindhárom jelenségnek vannak olyan sajátosságai, ami miatt önálló entitásként, s ennek megfelelően egymáshoz képest mellérendeltségi viszonyban kell definiálnunk őket! Ugyanakkor közös halmazaikat a közös célok, eszközök és tevékenységformák viszonyrendszere határozza meg. Az itt bemutatott modell természetesen - mint a modellek általában - nem tükrözheti a teljes igazságot, csak annak hasznos és számunkra nyilvánvalóan megérthető részét (Haggett p. 22).

1. ábra: A rekreáció, a sport és a turizmus kapcsolatrendszere/The relationship between recreation, sport and tourism. Szerk./ed. Győri 2013.