Az előzőekben felvázoltak szerint a rekreáció és a sport metszethalmaza olyan aktivitásokat jelent, melyeket egyaránt jellemez rekreációs és sportos arculat. E tartomány megnevezésére a korai nemzetközi és hazai szakirodalom - a szabadidősport és a tömegsport szinonimájaként - a sportrekreáció kifejezést használja (Blagajac 1979, Kozmanovics 1989, Dobozy, Jakabházy 1992, Szabó 2006), kiemelve a sport közösségi és élményjellegét, s hangsúlyozva annak kedvező élettani hatásait. Kis (2002, p. 71) szerint a sportrekreáció kifejezés szűkíti a rekreáció értékvilágát és önellentmondással terhes, hiszen együtt jelöl meg „két egymásnak ellentmondó értékstruktúrát", vagyis a teljesítményfokozással operáló sportot és a jól-létezést. Kovács (2002, p. 50) a közös terület elnevezésére helyesebbnek tartja a rekreációs sport kifejezést, mert szerinte az szerinte jobban kiemeli a sport célhoz rendelt eszköz jellegét. A kettő közül melyik a helyes? Van esetleg jobb megoldás?

A rekreációs célú fizikai tevékenységekkel kapcsolatban felmerülhet még a mozgásos rekreáció kifejezés (Drdácká 1984), mint tágabb értelmezési tartomány, mely a sportoláson túl magába foglal minden, a sport fogalomkörén kívül eső - ám természetesen nem haszontalan - fizikai rekreációs tevékenységet is (pl. tánc, mozdulatművészet, mozgásos játékok).  A terminus találó, de ez még nem jelenti azt, hogy a sportrekreáció, vagy a rekreációs sport kifejezés használatáról le kellene mondanunk. Mindkettő helyes ugyanis, ám helyénvaló alkalmazásukról az dönt, hogy a sport, vagy a rekreáció szimbolikus tartományában kívánjuk definiálni a fogalmat.

A rekreációs sport (recreational sport) kifejezés a sport fogalomkörében kap jelentést: jól jelzi a sportaktivitás rekreációs indíttatását, tehát azt, hogy „elkövetője" a sportolás kínálta optimális pszicho-fizikai állapotot, s ezzel együtt a sportolás élményét, jutalmát kívánja „bezsebelni". Mindez a sportolás válfajainak széles spektrumában, az intenzitás és a terjedelem igencsak különböző szintjein egyaránt bekövetkezhet. A rekreációs sport tudniillik a szó szoros értelmében sport! Teljesítményelvű, mely tényleges fizikai és szellemi erőfeszítést igényel, s a rekreációs élménykeresés érdekében nem zárja ki a versengést sem. A versenysporthoz hasonló teljesítményfokozás - főleg a fiatal felnőtt korosztály esetében - nem idegen a rekreációs felfogástól (Gáldi 2011).

A szabadidősport, hobbisport, vagy az amatőr versenysport tehát egyaránt lehetnek rekreációs indíttatásúak. Ugyanakkor a hazai rekreációs szakirodalomban kvázi elfogadott, hogy a „sportedzést" és a „rekreációs edzést" különböző edzéstani paraméterekkel (pl. jellemző edzésgyakoriság, intenzitás, pulzusérték) különítik el egymástól (pl. Szabó 2006, Kovács, Szollás 2008). Félreérthető az is, ha a rehabilitációs-, egészség- és fittségi edzés gyűjtőfogalmaként a rekreációs edzés kifejezést használjuk (Kovács, Szollás 2008). A rekreációs edzésre általánosan jellemző(?) mutatókról csak igen óvatosan beszélhetünk. A heti edzésszám, a terjedelem, vagy az intenzitás, nagyon különböző lehet egy egészség-, egy fittségi-, vagy egy rehabilitációs edzésnél. Ergo, a rekreációs edzéstervezésnél figyelembe kell vennie a rekreációs célból mozogni vágyók kronológiai, biológiai és edzéséletkorát, egészségi állapotát, de nem csak az élettani szempontból indokolt fejlesztési célok optimalizálása miatt, hanem azért is, hogy a sportolás valóban élménnyé, örömforrássá és szokássá váljon számukra.

Mindezekből az következik, hogy értelmezésbeli hiba a rekreáció és a sport viszonyának valamiféle hierarchikus értelmezése. A rekreációs sport nem a könnyebb, alacsonyabb szintű sportolást jelent, hanem olyan aktivitást, mely a sportra és a rekreációra egyaránt jellemző tulajdonságokkal bír! Zárójelben jegyzem meg: sokszor igen magas szintű sportteljesítmények születnek éppen rekreációs impulzusból (l. teljesítményfokozó, vagy extrém élménykereső irányzatok).

A sport rekreációs funkciója kapcsán tehát újra beszélnünk kell a rekreációs élményről (Gray 1978), melyet a sportolás során megszerzett „áramlatélménnyel", a flow-val, is azonosíthatunk (Jackson és Csíkszentmihályi 2001, Kovács 2002). A flow ugyanis valamennyi sportoló sajátja lehet, aki optimális élményeket szeretne kapni cserébe fizikai erőfeszítéseiért, sportoljon akár professzionális szinten, akár a kikapcsolódás, vagy fizikai állapotának javítása céljából.

Természetesen a sportolás akkor válik élménnyé, ha az megfelelő szintű edzésterheléssel és erőfeszítéssel jár együtt. Sok-sok nem hivatásos (de igazi) sportember „hajt" akár napi rendszerességgel választott sportágában csak azért az örömért, melyet az önként vállalt erőfeszítés nyújt számára. A rekreációs sport fontos momentuma, hogy a maga szintjén lényegében mindenki megtalálhatja a saját képességeinek megfelelő kihívásokat. Jó példa erre Balogh és Domokos (2013) kutatása, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a flow a hagyományos értelemben vett rekreációs, illetve szabadidősportokban és a versenysportban egyformán megjelenik. Két, igen különböző sportágban, a hip-hop táncban és a kézilabdázásban végzett flow-mérési eredményeik egyértelműen azt mutatják, hogy nincs jelentős különbség a két vizsgált sportolói csoport mozgás közben átélt áramlatélményének mértékében. Röviden, a fizikai aktivitás mindkét vizsgált fajtája kiváltja a pozitív érzelmeket.

A sporttevékenység tehát már önmagában jutalomértékű, ami által a sportoló nem csak fogyasztója, hanem teremtője is az élménynek (Jackson, Csíkszentmihályi 2001, p. 160). Egészségünk javítása, vagy a lefogyás utáni vágy persze lehet olyasfajta motiváció, mely kényszerítő erővel végeztet velünk bizonyos edzésprogramokat. Ám, ha a sporttevékenység végzése, de legalább az elvégzett munka öröme nem jutalmaz bennünket, erősen megkérdőjelezhető annak rekreációs jellege. Aki csak kötelességtudatból, keserű elhatározásból sportol, előbb-utóbb megunja és abbahagyja az egészet.

A rekreációs sportnak ki kell emelnünk még egy pozitív pszichológiai hatását: jótékonyan befolyásolja a kreatív gondolkodást (Gondola, Tuckman 1985; Steinberg et al. 1997; Cavallera, Boari 2011). Az aktív testmozgást végző emberek érzelmileg bizonyítottan stabilabbak (Cooper, 1990) és minden más fizikai aktivitással összehasonlítva, a sportolás az, ami a legkedvezőbb hatást fejti ki az egészségi állapotra. A sportágak egymással való kombinálása különösen növeli a rekreáció hatékonyságát (Carmont 2012).