A folyóvizek a forrásokból, csapadékból, olvadékvízből táplálkoznak. Az egy folyóvá, vagy folyammá egyesülő folyóvizek hierarchikus rendszerét vízrendszernek, vagy vízhálózatnak nevezzük. A főfolyóba különböző nagyságú patakok, mellékfolyók ömlenek. A felszíni vizekből álló vízhálózat sűrűsége függ az adott terület éghajlatától, növényzetétől, a felszín szerkezetétől és kőzeteinek minőségétől. A vízgyűjtő az a terület, melynek vizeit egy folyó vezeti le. Ezt a vízválasztók határolják, melyek többnyire a legmagasabb kiemelkedéseken húzódnak (topográfiai vízválasztó). Bővebben. http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/termeszetfoldrajz/vizfolyasok-jellemzoi/a-vizgyujto-terulet-es-a-vizvalaszto

Az ártér a folyóvölgy azon a része, melyet a legmagasabb árvizek elborítanak. Szabályozott folyók esetén arról beszélünk, amit korábban elborítottak. Az árvízmentesítési munkák keretében kialakított árvízvédelmi töltések az árteret hullámtérre és mentett oldalra (mentesített ártérre) osztják (1. ábra).

1. ábra: A folyóvölgy keresztszelvénye árvízmentesítés után. Forrás: www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php?dl=10/9_eloadas.ppt

A folyóvízi túrázás „terepe" igen változatos, a folyók szélessége, mélysége, sebessége igen különböző, sőt az éghajlati sajátosságoknak megfelelően évszakonként, az időjárás függvényében változhat. A folyó medre, voltaképp az áramló víz által egyenetlenül kimunkált hosszanti árok. Legmélyebb részét mederfenéknek, oldalát oldalrézsűnek nevezzük. A rézsű és a part metszéspontja a partél. A folyásirány szerinti jobb oldal a folyó jobb, a szemben lévő pedig a bal partja.

A folyómeder geometriája nem perdöntő összetevője a vízitúrázásnak, mégis elmondható, hogy a közepes és a kisebb, de még kényelmesen járható szélességű folyók tekinthetők ideálisnak. A túl széles folyók kiterjedt vízfelülete (pl. a Duna alföldi szakasza) kevesebb vizuális élményt kínál, mint a közeli partok üdítő látványa. A víz mélysége mindössze akkor befolyásolja a vízitúrázást, ha a sekély víz fizikailag gátolja a haladást. Jellemző példa a nyár második felében kialakuló kisvíz például a Hernádon.

Bővebben. http://old.foldrajz.ttk.pte.hu/tfk/pdf/2012/2012_1_2_1.pdf

A meder keresztmetszetének alakját az áramló víz mechanikai energiája és a felszíni kőzetek keménysége alakítja. Az egyenes szakaszokon szimmetrikus, a kanyarulatokban aszimmetrikus keresztmetszetű, egyik oldalán mélyebb meder jön létre. A kanyarulatokban fellépő centrifugális erő ugyanis a víz tömegét a kanyarulat homorú oldala felé kényszeríti, így a folyó legnagyobb sebességű pontjait összekötő ú.n. sodorvonal is a homorú oldal felé tolódik. Ezért van, hogy a medermélység itt nagyobb, a rézsű meredek és alámosott. Kanyargó folyó esetén a sodorvonal ritkán esik egybe a vízszélesség felező pontjai összekötő középvonallal.

A meder hosszmetszeti szelvénye a folyó mélységének változását mutatja. A folyók mélysége szélességükhöz képest nem túl nagy: a kisebbek 2-3 m, a nagyobb folyamok 10 m-t is meghaladó mélységűek lehetnek (Zseni, Bulla 2002). A folyó esésgörbéje a mederfenék, vagy a vízszint tengerszint feletti magasságát ábrázolja - általában az eredettől a torkolatig, de adott túraszakaszra vonatkozóan is készíthető ilyen diagram.