Folyóink nyári vízhőmérséklete ideális a vízitúrázáshoz.  A vízhőmérséklet magát a vízen való közlekedést kevésbé, ám a kiegészítő szabadidős tevékenységeket (strandolás, úszás, vízi játékok) annál inkább befolyásolja. A vízhőmérséklet a be- és kisugárzás függvényében változik, ugyanakkor az állandó keveredés miatt a folyó keresztszelvényének minden pontján közel azonos. Ennek köszönhető az is, hogy a vízhőmérséklet napi ingása csak ritkán haladja meg az 1 ^oC-t. Érdekesség, hogy télen a mélyebb részeken is megindulhat jégképződés. Mivel a jég fajsúlya kisebb a vízénél, a mederfenéken és a vízben lebegő hordalékszemcséken kialakult kásajég a felszínre emelkedve táblákba áll össze. A tiszta vizű, vagy gyorsabb folyású folyók lassabban fagynak be (Moholi 1988).

A vízhozam, illetve a vízállás nélkülözhetetlen adat a vízitúrázók számára. A folyó vízhozama a meder keresztszelvényén időegység (1 s) alatt átfolyó vízmennyiség (pl. a Duna nyári vízhozama 1000-1500 m³/s). A vízhozam függ a vízgyűjtő terület nagyságától, az arra hullott csapadék mennyiségétől, a párolgás mértékétől és a meder kőzetanyagának víznyelő képességétől. A vízhozam növekedése a vízszint emelkedését, a folyó áradását, csökkenése a vízszint süllyedését, tehát az apadást jelenti. Vízjárásnak a vízszint szabályszerű ingadozását nevezzük. A vízjárás főként a vízgyűjtők felső területeire hullott csapadékmennyiségtől, annak évi eloszlásától, valamint, a hó- és gleccserolvadások időszakaitól függ. Hazai folyóinkat - nedves kontinentális éghajlatunknak megfelelően - tavaszi és nyár eleji áradások, illetve őszi és tél eleji minimumértékek jellemzik.

A vízállást a mederbe telepített vízmérce 0 pontjához viszonyítva határozzuk meg (pl. Szegeden a „0 cm" a Balti tenger közepes vízszintje felett 73,67 m-re van). A vízmércék a mederrézsű e célból kialakított helyeire, vagy különböző műtárgyakra (pl. partfalak, hidak, zsilipek) kerülnek kihelyezésre. A vízállás alapján megkülönböztetünk kis-, közép- és magasvizet, valamint árvizet, ha a folyó kilép a medréből.

A vízállás-változás ismerete és követése a vízitúrázás szempontjából nagy jelentőségű, melynek napi adatairól az Országos Vízjelző Szolgálat http://www.hydroinfo.hu/ vízállásjelentése tájékoztat. A jelentés településekhez rendelt, cm-ben megadott értéke a helyi vízmérce 0 pontjához viszonyított vízmagasságot jelenti, míg a közölt %-os érték az eddig mért legmagasabb vízhez (100%) viszonyított mederteltséget mutatja. A vízállásjelentés tudtul adja azt is, hogy a folyó apadó, vagy áradó állapotban van.

Az áradások komoly korlátozó tényezőt jelenthetnek a vízitúrázásban. A patakok, kis folyók (pl. Sajó, Hernád, Rába) árhulláma gyorsan érkezik és gyorsan levonul, a nagyobb síksági folyóké lassabban, ellaposodva halad. Az árhullámok levonulásának sajátos vonása, hogy frontja (eleje) meredekebb, mint apadó szakasza (2. ábra).

Forrás: http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/31/dolgozatok/046_lucza_zoltan.html

A gyors áradás kialakulásának veszélye nagy körültekintést igényel a túraszervezésben. Az áradások a víz felgyorsulásával, az áramlásviszonyok megváltozásával, a megnövekedett hordalékszállítással, víz alatt sodródó nem látható akadályokkal és a vízminőség romlásával növekvő kockázatot jelentenek. A partok elöntésével jó a kikötő- és táborhelyek is víz alá kerülnek. Már egy magasabb vízállás is csökkentheti a folyó turisztikai vonzerejét azzal, hogy elárasztja a strandokat pihenésre, napozásra alkalmas homokpadokat.

A folyóvizek a gravitációs erő hatására mozognak a lejtőn. Sebességük függ esésüktől és pillanatnyi vízhozamuktól. Az esés azt jelenti, hogy 1 km-es szakaszon hány méterrel kerül lejjebb a folyó medrének szintje (pl. a Tisza esése Szegednél 0,03 ‰, ami 1 km-en mindössze 3 cm-t jelent). A víz, áramlási sebessége a mederfenéken és az oldalrézsű mellett a legkisebb, a sodorvonal mentén pedig a legnagyobb. A víz a folyókanyarok homorú (külső) oldalán gyorsabban folyik, mint domború (belső) oldalán, sőt a belső oldalon akár meg is állhat, akár visszafelé folyhat (limány). A felszínen úszó hordalék mozgása jól mutatja a sodorvonal helyét. Az áradó víz gyorsabban, az apadó lassabban folyik. A folyásirányba, vagy azzal ellentétesen haladó túráknál mindezt célszerű figyelembe venni (Bánhidi 2013).

A túl gyors folyóvizek többnyire alkalmatlanok a hagyományos értelemben vett vízitúrázásra, hiszen partjukon nehéz kikötni, s vízszintjük szintén gyorsan változhat. Mindezek miatt inkább az extrém sportok, kedvelői számára lehetnek vonzóak. A leglassabb folyók nem jelentenek veszélyt a túrázók számára, így nem is zárhatóak ki a vízitúrázás potenciális célterületei közül. A tapasztalatok szerint azonban mégsem tartoznak a kedvelt desztinációk közé, mivel a vízitúrázás résztvevői számára az attrakció részét képezi az esetenkénti emberi erő nélküli haladás is, amikor maga a víz sodorja a hajót, így evezés nélkül („csorogva") időlegesen aktívból passzív turistává válva is előrébb jutnak a vízen (Donka 2012, pp. 9-10)".

A folyóvizekben a hullámok a szél, valamilyen akadály, illetve a vízen haladó járművek nyomán keletkeznek. A hullámok által keltett oldalirányú erők a kisebb vízijárművek felborulásához vezethetnek, amennyiben nem fordítják azokat a hullámokkal szembe (Bánhidi 2013).