A vízitúrázást egyedülálló természetessége és természet-közelisége teszi kiemelt rekreációs tevékenységgé. Folyóinkat zöld szalagként kísérik az ártéri erdők, melyek között található erdőrezervátum, de vannak természetközeli puhafaligetek, valamint különböző faültetvények is. Természetes körülmények között a parton, a hullámtéri morotvák szélén és a zátonyokon bokorfüzesek vetik meg lábukat. Mögöttük, kicsivel magasabb térszínen, fiatal öntéstalajon alakulnak ki a fűz- és nyárfajokból álló puhafaligetek, melyeket évente általában 2-4 hónapig borít víz (Cseh 2013). Az ártéri ligeterdőkbe ültetett idegenhonos, inváziós fajok, mint az amerikai kőris, vagy a zöld juhar gyorsan szaporodnak. A cserjeszint fejlettsége változó, de jellegzetes látvány a fákra felkúszó liánok tömege. A folyók magasabb árterein korábban díszlő keményfaligetek a folyószabályozási és vízrendezési munkák következtében eltűntek, a még fellelhető tölgyesek csupán származékerődnek tekinthetők.

Bővebben. http://www.stud.u-szeged.hu/Cseh.Viktoria.1/tanulmany.pdf

Természetesen előfordul az is, hogy az erősebben szabályozott vízfolyások, kisebb folyók, csatornák partjain csak lágyszárú növényzet látható, melynek jóval kisebb esztétikai élményt kínál, mint az erdősült partok látványa (pl. Zagyva). A mederben kialakuló buja növényzet, a növényzettel való részleges fedettség (például a Túr mentén vagy a Szigetközben) különleges hangulata miatt kivételes vonzerőt jelent a vízitúrázás számára, amennyiben azonban akadályozza vagy lehetetlenné teszi a haladást (például a Zala esetén), kizáró tényezővé válik (Donka 2012).

Napjainkban a hullámterek hasznosítására az erdő- és vadgazdálkodás a jellemző, és a természetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével.