V.3. A simaizomsejtek élettani sajátságai

A simaizomsejtek a zsigeri szervek falában és más belső struktúrákban található elemek. Sokegységes formájukban a működési egység nagyon hasonlít a vázizomnál leírtakhoz, azaz a sejtek egymással párhuzamosan futnak, spontán aktivitással nem rendelkeznek.

A zsigeri (viszcerális) simaizomzat sejtjei egymással kis elektromos ellenállású membránszakaszokon keresztül kapcsolódnak, hálózatot, szincíciumot alkotnak. Spontán aktivitással rendelkeznek, a pacemakerként működő sejtek ingerülete a teljes hálózaton végigterjed.

Ilyen izomzatot találunk a tápcsatorna falában és az érfalbanhosszanti, ill. körkörös elrendeződésben. A körkörös lefutású izmok összehúzódása a bél, illetve az ér lumenét szűkíti, konstrikciót vált ki. Ennek nagy jelentősége van a tápcsatorna mozgásainak, illetve az érellenállásnak a meghatározásában.

A kontrakció aktiválásában itt is szerepet játszanak a kálciumionok. A Ca2+ kalmodulinhoz (egy kalciumkötő fehérjéhez) kapcsolódva aktiválja a miozinkináz nevű enzimet, amely foszforilálja a miozint. A miozin foszforilált állapotban képes ATP-bontásra, ez indítja be a sliding mechanizmust. A simaizomban nincs troponin, a szabályozás a miozin szintjén valósul meg.

Az aktin és a miozin szintjén zajló biokémiai események megegyeznek a vázizomnál leírtakkal. A különbség az, hogy az aktin és a miozin nem mutat olyan periodikusan ismétlődő térbeli elrendeződést, mint a harántcsíkolt izmoknál.