V.4. A szívizomsejtek jellemzői

A kamrai munkaizomrostok akciós potenciáljára a gyorsan kialakuló és hosszú ideig fennálló depolarizáció jellemző. A kamrai munkaizomrostok akciós potenciáljának felszálló szárát a feszültségfüggő nátrium csatornák aktiválódás hozza létre. A nátrium csatornák inaktiválódása a tranziens kálium és klorid csatornák aktiválódásával együtt gyors repolarizációhoz vezet, majd az akciós potenciálnak ún. plató fázisa alakul ki. Ennek létrejöttéért a feszültségfüggő kálcium csatornák aktiválódása a felelős.

Nyugalomban a sejt intracelluláris kalciumkoncentrációja alacsony, a troponin megakadályozza az aktin és a miozin kapcsolódását.

A szívizomsejt felszíni membránján végigfutó akciós potenciál alatt feszültségfüggő kálciumcsatornák aktiválódnak és Ca2+ ionok lépnek be az intracelluláris térbe. A szívizomsejt belső kálciumraktárának, a szarkoplazmatikus retikulumnak (SR) a membránjában kálciumfüggő kálciumcsatornák (rianodin receptorok) vannak, melyek az akciós potenciál alatt belépő Ca2+ ionok hatására megnyílnak. A kálcium ionok kötődve a troponin nevű regulatórikus fehérjéhez, lehetővé teszik az aktin és a miozin kapcsolat kialakulását.

A relaxációt az intracelluláris kálciumkoncentráció csökkenése hozza létre.

A kontrakció molekuláris mechanizmusa megegyezik a vázizomnál leírtakkal. Az aktin-miozin kapcsolatot itt is a troponin szabályozza.

Az akciós potenciál időtartama nagyságrendekkel haladja meg a neuronális spike időtartamát. A mechanikai válasz időtartama viszont alig lépi túl a relatív refrakter periódus időtartamát, emiatt a rángások nem szuperponálhatók, a szívizom nem tetanizálható.