Az Intézet története fejezetekben


A magyar népesség egészségi állapotát tükröző lesújtó statisztikai adatok, elemzések hátterében társadalmi, mentálhigiénés és genetikai természetű okok húzódnak meg. A szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek, az alkoholizmus, a dohányzás, a neurotikus és pszicho-szomatikus kórformák kialakulásában mindhárom fent említett ok szerepet játszik.

A lakosság egészségi állapotának javítására, fejlesztésére mindig is az oktatást tekintettük kitörési pontnak, mégpedig olyan felsőfokú pálya, hivatás kialakításán és megszilárdításán keresztül, amelynek ez az egyik alapfeladata. Az egészségfejlesztő hivatás kialakítására tett törekvéseink története az alábbi fejezetekre tagolható:

 

 

1. Előzmények - 1995 előtti időszak

 

Az 1980-as évek második felében a Szegedi Orvostudományi Egyetem különböző tanszékein, klinikáin dolgozó szakemberek, szociológusok, népegészség-tanárok, pszichológusok, pszichiáterek, gyermekgyógyászok, belgyógyászok körében kialakult az együttműködés igénye, felismerték, hogy az egészségnevelés, egészségfejlesztés kérdéseiben csak együtt tudnak eredményesen fellépni. A felsőoktatásban úttörő kezdeményezésként egy kisebb projektet valósítottak meg:

 

1991 szeptemberében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 30 órás egészségnevelési kurzust indítottak az 1986-ban elfogadott Ottawa Charta értékei alapján. A program nagy érdeklődést keltett a hallgatók körében.

 

Ezt követően 1992-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola felkérte az oktató csoportot egy 1 hetes országos tanártovábbképző akadémia megszervezésére. A nemzetközi rendezvényen mintegy 300 fő vett részt. Az előadások anyaga kiadványban is megjelent.

 

1993-ban indult meg a Tanárképző Főiskolán a 2 éves Egészségfejlesztő mentálhigiénés posztgraduális képzés, amire az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, az államigazgatás területein dolgozó különböző szakemberek jelentkeztek. A cél nem önálló szakma kialakítása volt, hanem az, hogy a képzésben résztvevők multiplikátorokként terjesszék a megszerzett interdiszciplináris, komplex elméleti és gyakorlati tudást. Így megvalósítják a szektorok közötti átjárhatóságot és közös nyelv kialakításával alapozzák meg a hálózatépítés lehetőségét.

A posztgraduális képzés sikerét jelzi, hogy a program kinőtte a projekt adta keretet és a továbbfejlődés érdekében 1995. szeptember 1-jével a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán létrejött az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék.

 

Forrás:

  1. Benkő Zsuzsanna, Lippai László (2001): Teljességigény egy egészségműhelyben. Egészségfejlesztő mentálhigiénikus képzési spektrum a szegedi egyetemen. Új pedagógiai szemle. LI. évf. 2001. május
  2. Benkő Zsuzsanna és Erdei Katalin (2003): Egészségfejlesztés felsőfokon. JGYF Kiadó, Szeged.

 

2. Az intézményesülés első fejezete: az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék tevékenységének története - 1995 és 2007 közti időszak

 

Ebben az időszakban a Tanszék két képzési forma segítségével képezte az egészségfejlesztő szakembereket. Egyrészt az egészségfejlesztő mentálhigiénikus posztgraduális képzéssel, másrészt az egészségtan tanárok képzésével lendítette előre a hazai egészségfejlesztés ügyét.

 

Az egészségfejlesztő mentálhigiénikus posztgraduális képzés a Tanszék megalakulása után is fontos elemét képezte a képzési palettának, amire elsősorban az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, az államigazgatás területein dolgozó különböző szakemberek jelentkeztek.

A képzés curriculumát a hallgatóktól, oktatóktól szerzett folyamatos visszajelzések, valamint nemzetközi tapasztalatok alapján folyamatosan fejlesztettük.

Személyes munkakapcsolatokat építettünk ki az alábbi nemzetközi képző intézményekkel: Manchester Metropolitan University; Limburg University, Maastrich; WHO Regional Office for Europe, Koppenhagen; Department of Applied Health Sciences, Lüneburg University; IFF Health and Organisational Development, Wienna; Faculty of Public Health, Bielefeld, Germany.

 

Továbbá, 1995-ben kezdődött meg az Országos Mentálhigiénés Mozgalom segítségével a kihelyezett tagozatok országos hálózatának kialakítása is. Ezt a tevékenységet az országos mentálhigiénés mozgalom keretében létrejött Mentálhigiénés Programiroda is segítette. Az akkori Regionális Mentálhigiénés Programirodák a terepgyakorlatok szervezésével kapcsolódtak a képzéshez.

 

A képzésbe bekapcsolódott alközpontok:

            Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Főiskolai Kar, Pécs

            Pécsi Tudományegyetem, Pedagógiai Főiskolai Kar, Szekszárd

            Nyíregyházi Főiskola, Tanárképző Főiskolai Kar, Nyíregyháza

            Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Miskolc

            Széchenyi István Egyetem, Győr

            Debreceni Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen

            Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely

 

Később további két egyetem kapcsolódott a meglévő hálózathoz:

            Semmelweis Egyetem ÁOK, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest

            Veszprémi Egyetem, Veszprém

 

Az oktatás, képzés tartalmának, módszereinek, szintjeinek közös kidolgozása mellett alapfeladatunknak tekintettük a hálózatépítést. Ezt több meggondolásból tettük:

  • Végzett hallgatóink ne maradjanak magukra, ne izolálódjanak környezetükben. Egy új szakterület elfogadtatása, művelése ellenállásba ütközhet. Az egészségfejlesztő mentálhigiénés célok eléréséhez szükséges motivációs rendszer gyengülhet, elapadhat a nehézségek és „szövetséges” hiányának hatására.
  • A tanulmányok elvégzése során megszerzett közös szemlélet, attitűd hatékonyabban érezteti hatását a lakosság egészségfejlesztésében, ha munkacsoportok, teamok közvetítik azt.
  • Országos szakemberhálózat kialakítása, megerősítése az összehangolt képzési koncepció közvetítésére.
  • Országos programok, kutatási feladatok együttes, hálózatszintű szervezése, megvalósítása.
  • Közös érdekképviselet megvalósítása.

 

Közben folyamatosan törekedtünk tanszékünk oktatási szintjeinek bővítésére. Ennek fő iránya a pedagógusok irányába történt, mivel az oktatást mindig is kiemelt fontosságú egészségfejlesztési színtérnek tekintettük.

Ennek jegyében, 1995 szeptemberétől a nappali tagozatos egészségtan tanár szak curriculumának akkreditációján dolgoztunk. 1997-ben a szak akkreditációs folyamata lezárult, így 1998 szeptemberétől elindulhatott a nappali tagozatos képzés is.

Továbbá az Országos Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság 1998. évi akkreditációjának megfelelően „Egészségnevelés mentálhigiénés 120 órás továbbképzés, pedagógusoknak” címmel folyamatosan szerveztünk továbbképzéseket.

 

1999 óta 41/1999. (X.13.) OM rendelet értelmében a pedagógusoknak lehetősége nyílt arra is, hogy az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő programján készüljenek fel pedagógus szakvizsgájuk letételére.

 

Végül az Egészségtan tanár egyetemi szintű oktatásának indításával a középiskolák számára biztosítottuk az egészségfejlesztő szakembereket. Az egyetemi szintű egészségtan tanár szak indítására az engedélyt 2002-ben kaptuk meg, és Tanszékünk, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvoskarával együttműködve, a 2003-2004-as tanévben meg is kezdte a képzést.

 

Forrás:

  1. Benkő Zsuzsanna és Erdei Katalin (2003): Egészségfejlesztés felsőfokon. JGYF Kiadó, Szeged.
  2. Tarkó Klára (2013):Egészségfejlesztés továbbra is felsőfokon. In. Tarkó Klára és Lippai László (2013): „Gyümölcs? A fa beváltja azt, amit virágával ígért.” Tanulmányok Benkő Zsuzsanna 60. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet. Szeged.)

 

 

3. Az intézményesülés második fejezete: a bolognai rendszerű képzési struktúra kidolgozása és Intézetté válás - 2007 és 2013 közti időszak

 

A munka változó világa nagyfokú rugalmasságot, a folyamatos váltásra, tanulásra való képességet igényel a munkavállalóktól és munkáltatóktól egyaránt. Ezért az ezredforduló utáni években előtérbe került az élethosszig tartó tanulás, valamint a közoktatási és felsőoktatási rendszerek átláthatóságának és átjárhatóságának kérdése.

A fenti változások szolgálatában az Európai Felsőoktatási térség egyetemein és fiskoláin, az angolszász felsőoktatási rendszer példájára alapozva új folyamat indult útnak. Az 1993. LXXX. Kormányrendelet bevezette Magyarországon is a háromciklusú, lineáris felsőoktatást: 1. ciklus: Alapképzés – Bachelor képzés (BSc); 2. ciklus: Mesterszint – Master szint (MSc), 3. ciklus: Doktori fokozat (PhD). A kormányrendelet 2004. szeptember 1.-én lépett életbe. Az új rendszer szerinti első képzések 2006. szeptember 1.-étől indultak útjukra, elindítva a hagyományos képzési struktúra felbomlását és a létező főiskolai és egyetemi szakok többségének fokozatos kivonulását.

 

Az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék a folyamat legelején megragadta az új irányzat adta lehetőségeket és 2004-ben már el is kezdődtek egy új bachelor képzés kialakításának munkálatai. Az új szak elképzelése a korábbi főiskolai szintű Egészségtan-tanár valamint a főiskolai szintű Rekreáció szak ötvözésén alapult. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt: a két korábbi szak súlypontjainak, tantárgystruktúrájának, képzési és kimeneti követelményeinek harmonizációja, a megfelelő egyensúly kialakítása az egészségtudományi szakemberek, név szerint Benkő Zsuzsanna és a Sporttudományi szakemberek hosszú és nem minden konfliktustól mentes egyeztető tárgyalásainak eredménye. A végül sporttudományi képzési terület alá sorolt szak létesítésére irányuló kérelmet az alábbi 8 felsőoktatási intézmény közösen nyújtotta be 2005 tavaszán: Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Pécsi Tudományegyetem TTK Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Szegedi Tudományegyetem JGYTFK, Eszterházy Károly Főiskola Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Berzsenyi Dániel Főiskola Testnevelési és Művészeti Kar, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Testnevelési és Sport Központ, és Nyíregyházi Főiskola TTFK Testnevelési és Sporttudományi Intézet.

 

Első körben Rekreáció-, életmód- és egészségfejlesztés lett a szak neve, rekreációszervező és egészségfejlesztő projektmenedzsment, kommunikáció szakirányokkal. A Szegedi Tudományegyetem 2005. május 31. dátummal nyújtotta be szakindítási kérelmét az Oktatási Miniszterhez. A Magyar Akkreditációs Bizottság 2005/8/III/2/189. számú határozatában foglalt támogató véleményezés alapján Magyar Bálint Oktatási Miniszter 2005. november 21.-én kiadta a szakindítási engedélyt. Bár a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről dokumentumban már Rekreációszervezés és egészségfejlesztés alapképzési szakként szerepel, rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakirányokkal, a képzés 2006 szeptember 1.-el még a régi nevén indult el „A” szakként és minor szakként egyaránt, majd pár hét után a mai végleges elnevezéssel folytatódott. 2007-ben a tanszék az egészségfejlesztés szakirányon három specializáció indítására kapott engedélyt, melyek az életmód-tanácsadó, a táplálkozási tanácsadó és a szervezetfejlesztő projektkoordinátor nevet viselik, végül a szakirányi kínálat 2008-ban a kisebbségi egészségkoordinátor szakiránnyal bővült.

 

Közben az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék – 2007. október 1.-ével – Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet néven intézetté alakult. A teljes rekreációszervezés és egészségfejlesztés szak, valamint – a rekreációszervezés szakirány kivételével – minden szakirány gazdája maradt az Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet. A Rekreációszervezés szakirány felelőse az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézete.

 

Az alapszak útra bocsátását és megszilárdítását követően elkezdődhettek a második szint munkálatai. Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről kiadott 15/2006. (IV. 3.) OM rendeletben megjelent az ismét csak hosszas egészségfejlesztő és sporttudományi szakmai egyeztetések nyomán létrejött Egészségfejlesztés-tanár szak képzési és kimeneti követelményei, melynek alapján a tanszék kidolgozta, majd 2007 szeptemberében kérvényezte az Oktatási Minisztertől a tanári mesterszak indítását. A kérvényt a MAB 2007/10/XII/5/35. számú határozatának értelmében az Intézet átdolgozta és 2008 júniusában újra benyújtotta, majd az immár sikeresen megszerzett indítási engedély nyomán 2009. szeptember 1.-től a képzés elindult.

 

Az 1993 óta folyamatosan induló, két éves, Egészségfejlesztő mentálhigiénikus posztgraduális képzés (szakirányú továbbképzési szak) kapcsán is történtek változások. 2006-ban, a 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet értelmében hatályát vesztette az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről szóló 6/1998 (III. 25.) MKM rendelet, és ugyanebben az évben a pedagógus szakvizsga képesítési követelményeiről szóló fenti rendeletet is hatályon kívülre helyezték (Oktatási Közlöny, 2006), így a képzések fenntartásához új szakalapítási és szakindítási engedélyeztetési folyamat volt szükséges.

 

A szakirányú továbbképzési szak újbóli megalapítását, egészségfejlesztő mentálhigiéné szakirányú továbbképzési szak néven, az egri Eszterházy Károly Főiskola kezdeményezte (OH-FHF/277-3/2009.). Intézetünk a régi/új szak indítási engedélyét 2010. június 1.-én kapta meg. Az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus pedagógus szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzési szakot Intézetünk alapította meg (OH-FHF/1036-11/2010.), 2010. július 22.-i dátummal minden engedélyt megkapott. A két sikeresen működő szak felelőse Benkő Zsuzsanna.

 

Az Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet képzéseiben mindig is fontos szerep jutott a kisebbségek egészségesélyeit elősegítő ismeretek, módszerek és gyakorlatok beépítésének. Tulajdonképpen maguk a hallgatók is felismerték e kérdés fontosságát és egyre magasabb arányban igényelték annak megjelenését az Intézet képzéseiben. Így a néhány tantárgy keretében folyó kisebbségtudományi és kisebbségekre vonatkozó egészségfejlesztési képzés 2004-re egy 120 órás akkreditált pedagógus szakvizsga programmá nőtte ki magát, kisebbség-koordinátor pedagógus szakvizsgára felkészítő program néven (Benkő és Lippai, 2004; Lippai, Benkő, Erdei és Tarkó, 2007). A program kidolgozását egy PHARE pályázat (HU0008-02-01-0047) segítette.

 

További lépésként a fentiekben már megnevezett kisebbségi egészségkoordinátor szakirány került a rekreációszervezés és egészségfejlesztés alapképzési szak részeként kidolgozásra. A szakvizsgaprogramok képesítési követelményeinek 2006-os hatályon kívül helyezése a kisebbség-koordinátor szakvizsga programot is érintette. Ez a változás azonban csak előnyére vált a programnak. Immár Egészségfejlesztő kisebbségkoordinátor szakirányú továbbképzési szak (OH-FHF/179-4/2011.) és pedagógus szakvizsgára felkészítő program (OH-FIF/28-2/2011.) elnevezéssel alapította meg és indította újra az Intézet a képzést, a szakfelelőse Tarkó Klára (Benkő, 2012).

 

Forrás:

  1. Tarkó Klára (2013): Egészségfejlesztés továbbra is felsőfokon. In. Tarkó Klára és Lippai László (2013): „Gyümölcs? A fa beváltja azt, amit virágával ígért.” Tanulmányok Benkő Zsuzsanna 60. születésnapjára. Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet. Szeged.)