0. Bevezetés

A dolgozat a szemiotikai textológia elméleti keretében  Polner Zoltán Árnyék című költeményének (lásd T') első fokú (és részben szimbolikus) interpretációját kíséreli meg vázlatosan  bemutatni, a jelölő-jelölt szerkezet dominánsnak tekinthető  hordozói segítségével. A szemiotikai textológia  fogalmi apparátusára, modelljére stb. hivatkozva a Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László  szerkesztette Szemiotikai szövegtan 1. és 6., illetve a Benkes Zsuzsa, Nagy L. János és Petőfi S. János szerkesztette  Szövegtani kaleidoszkóp1. kötetekre támaszkodom.

A T' először Polner Zoltán Farsangi kakas című verseskötete 7. oldalán jelent meg, az általam vizsgált formája is innen származik.

T'

Árnyék

Fekete halak vergődnek
a fényben:
a jéggel zengett
              mezőkön,
a viharral ördögölt
              jegenyék
              alatt.
Füstölög a Nap.
             Vergődnek,
             csapódnak,
             lobognak
             a fény
             varsáiban
a fekete halak.
Csontomon átég a Nap:
             árnyéka van
             a születésnek,
arcomon átég a Nap:
             árnyéka van
             a halálnak.
A vér piros varsáiban
             fekete halak,
             fekete halak.

A költeményhez Fontos Zoltán készített illusztrációt (lásd T''), melyet ugyanezen kötet 54. oldaláról vettem fel dolgozatomba. (Eredetije a költő szerint csak az illusztrátor saját munkái között található meg.)

Az elemzés eredményeit Polner Zoltánnak az illusztrációhoz fűzött szóbeli közléseivel kísérelem meg elmélyíteni.

T''

1. A T'-höz rendelhető vehikulum-imágó (VeIm)

1.1.  A figura vizuális imágójának létrehozásakor különbség tehető egy címként felfogható és egy általa dominált szövegrész  vehikuluma között.

1.2.  A címrész és az általa dominált szövegrész vehikulumának betűtipusa nem azonos.

1.3. A szöveg a versekre vonatkozóan nem konvencionálisnak tekinthető, szokatlan tipográfiai formában szedve jelenik meg.

1.4.  A jelölési rendszer vizuális imagójának létrehozása során megállapítható, hogy a címrész egy főnévi kifejezés (esetleg jelzős szószerkezet jelentésszűkülésben: Árnyékvilág - Árnyék ).

A cím által dominált szövegrész (23 sor) tipográfiai megformáltsága és a szövegmondatok (leFcK..) között nincs 'összefüggés' (lásd a T'/3 reprezentáció K.. jelű szimbólumait).

A szláv jövevényszavakban kevésbé jártas interpretátor számára gondot okozhat a (leFcK03), valamint a (leFcK08) kompozícióegységvarsáiban eleme (lásd T'/reprezentáció).

2. A T'-hözrendelhető kontextuális formáció (Fc)

2.1.1. A T' lexikai kontextuális formációjának (leFc) mikroegységei (lásd T'/3) eleget tesznek a konvencionálisnak tekinthető elvárásainknak: a kifejezések nem térnek el a magyar helyesírás szabályaitól.

2.1.2. A mikroegységek összetevőit a lexikai egységek Sg.3. és Pl.3. személyragos alakjai dominálják. (A T'/1 reprezentációban a rövidítések többé-kevésbé megegyeznek a Magyar Értelmező Kéziszótár rövidítéseivel).

T'/1 reprezentáció

[...]

2.2.1. A T' kontextuális lexikai egységeit a T'/2 reprezentáció k.. jelű szimbólumai mutatják.

T'/2 reprezentáció

leFck00    Árnyék
                 alany

leFck01    Fekete halak vergődnek
                 (MIÉGJSZ)  állít
                 a fényben:
                 hely-h
leFck02    a jéggel zengett
                 (MIÉGJSZ)
                 mezőkön,
                 hely-h
leFck03    a viharral ördögölt
                 (MIÉGJSZ)
                 jegenyék
                 alatt.
                 hely-h
leFck04    Füstölög a Nap.
                 állít         alany
leFck05    Vergődnek,
                 állít
                 csapódnak,
                 állít
                 lobognak,
                 állít
leFck06     a fény
                 varsáiban
                 (BIRTJSZ)
                 hely-h
                 a fekete halak.
                 (MIÉGJSZ)
                  alany
lefck07     Csontomon átég a Nap:
                 hely-h        állít   alany
leFck08    árnyéka van
                 alany    állít
                 a születésnek
                 részes-h
leFck09    arcomon átég a Nap:
                 hely-h     állít  alany
leFck10    árnyéka van
                 alany     állít
                 a halálnak.
                 részes-h
leFck11    A vér piros varsáiban
                 (MIÉGJSZ)
                                   hely-h
                 fekete halak,
                 (MIÉGJSZ)
                  alany
                 fekete halak.
                 (MIÉGJSZ)

Az (leFck10) "árnyéka van a halálnak" kommunikációegység összetevőinek lehetséges szintaktikai elrendezései a következők:

1. A halálnak árnyéka van.
2. A halálnak van árnyéka.

3. Árnyéka a halálnak van.
4. Árnyéka van a halálnak.

5. Van a halálnak árnyéka.
6. Van árnyéka a halálnak.
 

2.3. A T' első fokú kompozícióegységeinek kontextuális lexikális formációját a T'/3 reprezentáció szemlélteti.

T'/3 reprezentáció

leFcK00  Árnyék
leFcK01  Fekete halak vergődnek
                a fényben:
                a jéggel zengett
                         mezőkön,
                a viharral ördögölt
                         jegenyék
                         alatt.
leFcK02  Füstölög a Nap.
                         Vergődnek
                         csapódnak,
                         lobognak
                         a fény
                         varsáiban
                a fekete a halak.
leFcK04  Csontomon átég a Nap:
leFcK05           árnyéka van
                         a születésnek,
leFcK06  arcomon átég a Nap:
leFcK07          árnyéka van
                        a halálnak.
leFcK08  A vér piros varsáiban
                        fekete halak,
                        fekete halak.

[...]

2.4. A metrikai - ritmikai szerkezet szempontjából a költemény szabadversnek mondható. A margókra tekintettel lévő sorok hosszabb szótagszáma figyelhető meg a margókra tekintettel nem lévőkkel szemben, s a szabályos lexikális ritmika hiányát a gondolati ritmus ellensúlyozza. A szótagszámok eloszlása a margókra tekintettel lévő és a margókra tekintettel nem lévő sorok között a T'/4 reprezentáció alapján figyelhető meg.

T'/4 reprezentáció

[...]

3. A T'-höz rendelhető rendszerszerű formáció

3.1. A T' rendszerszerű lexikai formációjának elemei közül jelentős szerepet játszanak a főnevek: halak, Nap, fény, árnyék, halál, varsa, vér, vihar stb.

Ugyanilyen jelentőséggel bírnak a létezést, elmúlást, mozgalmasságot kifejező igék: van, vergődnek, lobognak, átég, csapódnak stb.

Az árnyékvilágot érzékletes jelzők reprezentálják:  fekete, jéggel zengett, viharral ördögölt.

3.2. A T' lexikai kommunikációegységei (vö. T'/2 reprezentáció) és azok összetevőszerkezetei többértelműek.

4. A T'-höz rendelhető rendszerszerű  sensus

Az elemzés alapjául a T'/5 reprezentáció szolgál. (A szótári alakok elemzéséhez a Magyar Értelmező Kéziszótár és a Néprajzi Lexikon nyújtott segítséget). A dolgozatban csak a rematikus fontosságú szavak kerülnek elemzésre.

T'/5 reprezentáció

árnyék: fn 1. Megvilágított térségben a tárgyak mögött látható sötétebb felület. 2. Vminek az ~a: átv. is, vál a) vminek védelmező közelsége b) vmi rossznak fenyegető veszélye, ill. nyomasztó hatása.

átég: tn ige 1. Égéstől kilyukad. 2. Teljesen kiég.

fekete: mn 1. Olyan színű, mint amilyen a korom. 2. Nagyon sötét színű. 3. Vál. komor, leverő, baljóslatú (feketén látta a helyzetet) 4. ellenséges indulatú, gonosz. fn 1. Legsötétebb semleges szín. Pl. gyászruha.

fény: fn 1. Látható sugárzó energia. 2.Sima felületről visszavert csillogó sugárzás. 3. Vál. az értelem, a szellem világossága.

hal: fn 1. Vízben élő kopoltyús és gerinces állat. 2. Halhús.

halál: fn 1. A szervezet életműködésének teljes és végleges megszűnése. 2. Az ember halálának előidézője, gyak. kaszát tartó csontváznak ábrázolt alak.

Nap: fn. 1. Hőt és fényt sugárzó égitest, amely körül a Föld kering. 2. Napfény, napsütés.
születés: fn. 1. Az a tény, hogy vki, vmi születik. 2. Vál. vminek létrejötte, keletkezése.

van: tn ige 1. Létezik. 2. Vmilyen állapotban, ill. vmilyen körülmények között található.

varsa: fn. Tölcsérszerű nyílással készült, a végén kúposan végződő, vesszőből font öblös halfogó eszköz, amelynek a vizek járása, a halak tulajdonsága szerint sok változata is ismeretes.

vergődik: tn ige 1. Erőlködve, csapkodva szabadulni igyekszik.

vihar: fn 1. Aránylag rövid ideig tartó, csapadékkal, villámlással járó nagyon erős szél. 2. Vál. érzelmek tombolása.

Párhuzamok:

    jéggel-viharral
    fény-Nap
    vergődnek-csapódnak

    piros-fekete
    születés-halál
    Nap-árnyék
    fény-árnyék
    füstölög-átég

5. A T'-höz rendelhető kontextuális sensus (Sc)

5.1. A T' kontextuális sensusának lexikai kommunikációegységeivel kapcsolatban a következők jegyezhetők meg.

5.1.1. Az leFck02 és az leFck03 nem konkretizálhatók leFck01 ismerete nélkül. Visszacsatolást igényel értelmezés szempontjából az  leFck06 egység is. A szimbolikus jelentéstartamú birtokosjelzős és minőségjelzős szerkezetek, az leFck08 - leFck12 egységek nem referencizálhatók egyértelműen.

Az igék felsorolásában mutatkozó ismétlések, fokozások a természet minőségjelzős szerkezetekkel való megelevenítése, a "fekete halak" jelzős szószerkezetnek négyszeri ismétlése egyre intenzívebbé teszi az előzmények és következmények hangulati hatását.

A kompozícióegységben az árnyékvilág bemutatására a jelzők és igék hivatottak.

6. A T'-höz rendelhető relátum-imágó (ReIm)

A költeményben a múlt (születés), a jelen (vergődés) és a jövő (halál) síkja jelenik meg, mindhárom idősíkot átszövi az árnyék növekvő és tovatűnő jelenléte, az emberi sors megjelenítője. A rideg, küzdelmes jelen idősíkra tevődik a hangsúly, mely kérlelhetetlen módon és elkerülhetetlenül av égzetes jövő felé halad.

A varsával kifogott halak elrendeltsége az ember haláltól való meg nem menekülését tükrözi.

7. Szöveg és illusztráció

A T'' kompozícionális súlypontja két részre tagozódik: a felső-közép harmadban elhelyezkedő "füstölgő" Napkorongra és az alsó harmadban elhelyezkedő, árnyékként megjelenő csontvázra.

A Napkoronghoz hasonló képi elem a földi életet jeleníti meg, melyben szintén jelentős szerepet tölt be az árnyék. A Nap éltető fényében is megjelenik az árnyék, a születésben implicite már a halál is jelen van. Az ember egész életére árnyékot vet az elmúlás, a megsemmisülés (csontváz). Így válik a kompozíció központi elemévé a félig negatív lenyomatban megjelenített emberi alak. Az emberi élet halálra ítéltetett, még a fák is, az élet szimbólumai is, a Napkorong. A halak (kereszténység szimbóluma = remény az örök életben) negatív lenyomatai pesszimista, világvégi hangulatot teremtenek.

Az ember tudja, hogy eltűnésre szánt teremtmény, napjai éjbe hanyatlanak, mint az árnyék. Az ember hívságokkal tele életen halad át, mint az árnyék; de ebben a visszafordíthatatlan fejlődésben, jóllehet megéli saját változandóságát, megőrzi a hitet a fényben (esetleg az örök életben, Istenben).

A halál hálója körbefogja az emberi életet (Napkorongot), az emberi sors a halál hálójában vergődve ér véget, mint a halak élete a varsákban.