Szűkebb értelemben valamely írásmű (szöveg vagy szövegrészlet) formai, különösen nyelvi-stilisztikai vizsgálata, annak feltárása, hogy az író milyen nyelvi-stilisztikai eszközöket (szókincsbeli, mondattani elemeket, képeket stb.) milyen célból és hogyan használ fel mondanivalója kifejezésére.

Tágabb értelemben a stíluselemzés körébe tartozik egy stiláris jelenség (például archaizmus, jelző), valamely stílusréteg vagy stílusárnyalat (például publicisztikai, humoros), egy irodalmi irány (például romantika), egy műfaj (például ballada) nyelvi-stilisztikai vizsgálata is.

A stíluselemzés lehet nyelvtani vagy irodalmi szempontú.

A nyelvtani szempontú stíluselemzés elsősorban a nyelvi-stilisztikai elemek sajátosságainak a feltárására törekszik. Természetes azonban, hogy ennek is a tartalmi mondanivalóhoz kell kapcsolódnia.

Az irodalmi érdekű stíluselemzés a művek eszmei mondanivalóját, tartalmi elemeit és irodalmi értékelését helyezi előtérbe, de kutatja nyelvi-stilisztikai sajátosságait is.

A stíluselemzés jelentőségét az adja, hogy az előző két szempontból történő vizsgálat együtt segíti elő az irodalmi mű mind teljesebb megértését.