(A közép- és kelet-európai irodalmakban a romantika az 1830-as években bontakozott ki; szorosan a nemzeti mozgalmakhoz kapcsolódva. A romantikus múltba nézés itt a nemzeti fellendülés egyik hajtóerejévé vált.)
A romantika stílusát a roppant gazdag szókincs, a színes képek, a változatos szófűzés és mondatalkotás jellemzi. Kedveli továbbá a sokoldalú jellemzésre alkalmas, festői mellékneveket, jelzőket, a különböző ellentéteket, a metaforákat, szinesztéziákat. Bőven alkalmazza a költői kérdéseket, felkiáltásokat és közbevetéseket. Például:
…Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert a haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Szerelmedért
(Vörösmarty Mihály: Ábránd)
Lásd
még: Korstílus vagy stílusirány.