Petőfi S. János – Bácsi János – Békési Imre – Benkes Zsuzsa – Vass László:
Szövegtan és prózaelemzés
A rövidpróza kreatív-produktív megközelítéséhez
Trezor Kiadó, Budapest, 1994. 429 p.
1. A kötet – a PETŐFI S. JÁNOS által – a szemiotikai textológiának nevezett integráló jellegű, interdiszciplináris tudományág elméleti keretében a rövidpróza kreatív-produktív megközelítéséhez kíván „szisztematikus kalauzt” adni, elméleti és gyakorlati fogódzókat (nem kész recepteket) nyújtani.
Célja – mint a korábbi köteteknek is – a dominánsan verbális szövegek egységes keretben való vizsgálata. Az elemzés kreatív volta abban áll, hogy az elemzők tevékeny közreműködésére van szükség, e nélkül egyetlen szöveghez sem lehet jelentést hozzárendelni. A prózai szövegekre is kiterjedő elemzés terve az 1992-ben megjelent Elkallódni megkerülni utószavában megfogalmazódik: „e megközelítést (...) alkalmazni kellene rövid terjedelmű irodalmi prózaszövegekre, keresve többek között ezek versekétől eltérő viselkedését és sajátosságait is” (352).
A Szövegtan és prózaelemzés előzményei: az Elkallódni megkerülni. Versek kreatív megközelítése szövegtani keretben (PETŐFI S. JÁNOS – BENKES ZSUZSA, OTTÉV, Veszprém, 1992.); a Szövegtan és verselemzés (PETŐFI S. JÁNOS – BÁCSI JÁNOS – BENKES ZSUZSA – VASS LÁSZLÓ, PSZMP Programiroda, Budapest, 1993.); A vers és próza kreatív-produktív megközelítéséhez. Alapfeladat-típusok (BENKES ZSUZSA – PETŐFI S. JÁNOS, OKSZI, Budapest, 1993.) címmel megjelent kötetek, valamint az 1992, 1993 nyarán a Szegeden megtartott egyhetes intenzív nyári tanfolyamok (szervezője: a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszéke a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával).
[...]
E tanfolyamok szövegtani, elméleti és játékkerete lehetővé, sőt szükségessé tette, hogy a résztvevők „alkotó módon” kapcsolódjanak be az elemző, értelmező szövegmegközelítésekbe.
2. A Szövegtan és prózaelemzés tematikai felépítése hasonló, mint az előzmény- vagy „testvér”-köteteké. A Szövegtan címet viselő első fejezet átfogó tudományelméleti kérdéseket tárgyaló 3 tanulmányból épül föl. Témájuk bármilyen terjedelmű prózaszövegekre vonatkozóan releváns:
- a vers és prózaszövegek; az irodalmi és nem irodalmi szövegek
megkülönböztetésének „célszerű” kritériumai,
- a nyelvészeti eszközök alkalmazásának lehetőségei, határai a kompozicionális
szövegelemzésben,
- a „szövegvilág” szerepe a szövegértelmezésben.
A Kreatív (rövid) próza – megközelítések című, 2. fejezet
a szövegmegközelítés két főtípusával foglalkozik. A kreatív-produktív módszer
„anticipatorikus” jellegű gyakorlatain túl szerepet kapnak a „szabadon
kifejtő” kreativitást igénylő szövegtranszformációk.
A rövidprózára vonatkozó analitikus-kreatív megközelítést egy, a mondattömbök analitikus megközelítésével foglalkozó tanulmány bővíti.
A 3. fejezet a kreatív-produktív gyakorlatok különféle típusainak leírását nyújtja a fő jelösszetevők szerinti csoportosításban. Ezt egészíti ki a Kreatív gyakorlatok egy konstrukciótípus keretében című tanulmány, amely a mondattömbök kreatív-produktív megközelítését tartalmazó gyakorlat leírását adja.
Az adott szempontú szövegmegközelítések „horizontját” tágítja a Tallózás az idegen nyelvű szakirodalomban (IV. fejezet, összeállította PETŐFI S. JÁNOS): az angol és az olasz tanulmányok ilyen jellegű gyakorlatait, a gyakorlatok rendszerét mutatja be.
A bibliográfiai tájékoztató tematikus menete a szövegtan idegen és magyar nyelvű szakirodalmát, a szemiotikai textológia és a szövegelemzés (a kétféle szövegmegközelítés) aktuális témaköréhez kapcsolódó szakmai munkák, tanulmányok, recenzió jegyzékét tartalmazza (összeállította VASS LÁSZLÓ).
A kötetet záró Index a jel összetevőivel, organizációival kapcsolatos terminusokat foglalja össze, a szükségesnek vélt esetekben tematikus csoportosításban.
3. A Szövegtan és prózaelemzés a szemiotikai textológia szemléletmódjában viszi mélyebbre az olvasót. A szövegelmélet terminus technicusait alkalmazva újraalkotó tevékenységgel a szövegelemzés módszeréig vezet.
A szerzők hangsúlyos megállapítása az, hogy úgynevezett alapgyakorlatokat mutatnak be, kizárólag az értelmező interpretáció körébe tartozó feladatokkal foglalkoznak. Az alapgyakorlatok tetszés szerint kombinálhatóak, ezeket ki-ki új és más típusú gyakorlatokkal egészítheti ki (vö. 93).
A kötet interpretációfelfogásában domináns tényező a „személyes jelleg”. Érvényes ez a műfajtipológiai jelleg meghatározásakor is, hiszen az a helyes, ha a befogadó az interpretáció során felhasznált ismeretektől teszi függővé, hogy egy szöveget „irodalmi”-nak minősít-e (vö. 22).
4. A kötet különböző kontextusokban végzett vizsgálatai a korszerű szövegelméletet, a szövegelemzés és szövegalkotás módszertanát gazdagítják, a pedagógiai gyakorlatot közvetlen vagy közvetett módon hatékonyabbá tehetik. Ugyanakkor hasznos információkkal szolgálnak az általános szövegtani, stilisztikai, kommunikáció- és interpretációelméleti kutatás számára.