A lexikai formáció magasabb fokú kompozícióegységei
 
 
József Attila Bukj föl az árból

 

A lexikai kontextuális formáció magasabb fokú kompozícióegységei (lásd 8. reprezentáció)
 
 


 
 

8. reprezentáció




A 8. reprezentációban a <..> szimbólumú makrokonnektívumok mentén szerveződnek a jobb oldali oszlopban található (s a mondatzáró írásjeleket is feltüntető) első fokú kompozícióegységek (lásd a 2. reprezentációt is) magasabb fokú kompozícióegységekké, amíg el nem érjük azt a szintet, amelyen a teljes vehikulum egyetlen lexikai makroegységként (K601) jelentkezik. A magasabb fokú kompozícióegységeket az alacsonyabbakban feltételezetten kifejezésre jutó tényállások közti, motiválható összefüggések alapján hoztam létre. Kérdés azonban, hogy ezekkel az összefüggésekkel kapcsolatban megfogalmazhatók-e szintaktikai és szemantikai szabályszerűségek, s ha igen, milyen komplexitáshatárig. A <..> szimbólumú konnektívumok a fentiek miatt nem grammatikai ’kötőszók’, egy-egy szövegre vonatkozóan külön-külön kell meghatározni őket, általánosításukra, illetőleg rendszerbe foglalásukra csak kellő korpusz interpretálásával keríthetni sort. E reprezentáció szerint a költemény texturális megszervezettsége nem lineáris (lásd például K401 vagy K402). Kérdés azonban, hogy ilyen módon megszakítható-e a vehikulum(ok) folytonossága, s ha igen, milyen instrukciók alapján.
 

A lexikai rendszerszerű formáció magasabb fokú kompozícióegységei
 

Ami a magasabb fokú lexikai kompozícióegységek elemzését illeti, túlnyomórészt nem szintaktikai rendszerszerű ismeretekre van szükség. Ezek az ismeretek poétikaiak éppúgy lehetnek, mint nyelvi-szemantikaiak, vagy legáltalánosabb értelemben a ’világ’-ra vonatkozók. A verssel kapcsolatban magasabb fokú kompozícióegységeket globálisan jelző elemeknek tekinthetők egyrészt az Istenre és a ’lírai én’-re utaló kifejezések, igei toldalékok – ezek kodenotatív láncokat képező használata a konvenciókat kielégítőnek tekinthető: ijessz meg, bukj föl, vedd el, ordíts, csapj, versz, istenem, emberarcú; haragodra, mennyköveddel, bosszúd, kegyed, hiányoddal; istenem, szükségem, kezemre, lélekzetemet, engem, én, reám, belém, kilátszom, játszom, (gyulékony) vagyok, lobbantottam, legyek, forgok, fekszem, merek, fojtom vissza, nézek (farkasszemet).
 

József Attila Bukj föl az árból

A lexikai formáció első fokú kompozícióegységei

A lexikai rendszerszerű szenzus első fokú kompozícióegységei

A lexikai kontextuális szenzus első fokú kompozícióegységei

A lexikai rendszerszerű szenzus magasabb fokú kompozícióegységei


A lexikai kontextuális szenzus magasabb fokú kompozícióegységei


Intertextualitás

Lásd még:

Vass László: Istenes versek analitikus-kreatív megközelítéséhez 1. József Attila: Bukj föl az árból. In: Vass László – Boldizsár Klára: Vallásos szövegek szemiotikai textológiai megközelítése. Nyelvészeti Füzetek 4. Generalia, Szeged, 1995. 7-22.
 
 

Kivonat a 10. előadás anyagából