Intertextualitás
József Attila Bukj föl az árból
A
költemény intertextuális kapcsolatban áll
többek között a következő József Attila-versekkel.
(...)
Ne
haragudj hát, Istenem, nem hiszek,
(...)
Szeress
nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint
Nap a havat, amit magába olvaszt.
Vagy
üss agyon hát, csak törődj velem
S
én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem.
(Keserű
nekifohászkodás)
Hogyha
golyóznak a gyerekek,
az
isten köztük ott ténfereg.
(...)
Ő
sohase gondol magára,
de
nagyon ügyel a világra.
(...)
Most
már tudom őt mindenképpen,
minden
dolgában tetten értem.
S
tudom is, miért szeret engem –
tetten
értem az én szívemben.
(Isten;
1925. április, 1934.)
Most
sajnálom én (de ezt is lenyelem),
hogy
nincs isten, ki gondoljon kínomra
és
azok szemét ujjával kinyomja,
kik
elnézik, hogy nincsen kenyerem.
(Modern
szonett, l935. május)
Távolabbi
intertextuális kapcsolatra példák lehetnek a következők. (Az idézetek forrása:
Biblia,
Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest,
1982.)
7. A
lelkem roskadozik, a mikor a Jordán földjén
a
Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
8.
Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában,
s
minden örvényed és hullámod rám zúdul.
(42.
Zsoltár)
1. Úr
Isten, segíts és tarts meg engem,
Mert
a vizek szinte lelkemig érnek,
Közepén
vagyok a sáros mélységnek,
Amelyben
csaknem elsüllyed fejem!
Az
árvizek összeütnek rajtam,
A
kiáltás miatt torkom elrekedt,
Én
szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn
várom a te segedelmedet.
6. Végy
ki engemet e fertős sárból,
Hogy
el ne süllyedjek, gyülölőimtől
Ments
meg e nagy vizeknek örvényiből,
Tarts
meg ellenségim haragjától,
Hogy
a mély víz engem el ne nyeljen,
Se
pedig felül reám ne boruljon;
Ne
merüljek tengeri mélységben,
A
kútnak szája engem be ne zárjon!
15.
Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni,
Ments
meg azoktól, kik ártani akarnak!
Ments
ki a vizek mélyéről engemet,
16.
nehogy átcsapjon fölöttem az ár,
s
a mélység magába temessen,
a
szakadék szája zárjon be örökre!
(69.
Zsoltár)
10.
Nagy haragod reám borult,
Nagy
rettegés engem körülvett,
És
teljességgel elmerített,
Mint
az árvíz, reám tódult.
Sanyargat
engem minden dolog,
Valamely
én körültem forog.
(88.
Zsoltár)
József Attila Bukj föl az árból
A lexikai formáció első fokú kompozícióegységei
A lexikai formáció magasabb fokú kompozícióegységei
A lexikai rendszerszerű szenzus első fokú
kompozícióegységei
A lexikai kontextuális szenzus első fokú kompozícióegységei
A lexikai rendszerszerű szenzus magasabb fokú
kompozícióegységei
A lexikai kontextuális szenzus magasabb fokú
kompozícióegységei
Lásd még:
Vass László: Istenes versek analitikus-kreatív
megközelítéséhez 1. József Attila: Bukj föl az árból. In: Vass László –
Boldizsár Klára: Vallásos szövegek szemiotikai textológiai megközelítése.
Nyelvészeti
Füzetek 4. Generalia, Szeged, 1995. 7-22.
