József Attila Bukj
föl az árból
A vers kontextuális
szenzusában magasabb fokú kompozícióegységeket
globálisan jelző elemeknek tekinthetők egyrészt az Istenre és a ’lírai
én’-re utaló kifejezések, igei toldalékok – ezek koreferenciális
láncokat képező használata a konvenciókat kielégítőnek tekinthető: ijessz
meg (te), bukj föl (te), vedd el (te), ordíts (te),
csapj (te), versz (te) [Sg.2. igealakok], istenem,
emberarcú;
haragodra, mennyköveddel, bosszúd, kegyed,
hiányoddal [Sg.2. birtokos személyjeles alakok]; istenem,
szükségem, kezemre, lélekzetemet [Sg.1. birtokos személyjeles
alakok], engem, én, reám, belém [Sg.1. névmási
alakok], kilátszom, játszom, (gyulékony) vagyok, lobbantottam,
legyek, forgok, fekszem, merek, fojtom vissza,
nézek (farkasszemet) [Sg.1. igealakok] stb.; másrészt a kötőszókhoz
rendelhető interpretációk – a K203-at konstituáló K05-höz például
egy ’és’ szenzusú kontextuális szemantikai kötőelemmel kapcsolód(hat)ik
a K06. (Lásd még 8. reprezentáció.)
József Attila Bukj föl az árból
A lexikai formáció első fokú kompozícióegységeiLásd még:A lexikai formáció magasabb fokú kompozícióegységei
A lexikai rendszerszerű szenzus első fokú kompozícióegységei
A lexikai kontextuális szenzus első fokú kompozícióegységei
A lexikai rendszerszerű szenzus magasabb fokú kompozícióegységei