József Attila Bukj föl az árból
 

Ami a versben a rendszerszerű szenzus magasabb fokú kompozícióegységeit illeti, a következőket jegyezhetem meg. Lásd  8. reprezentáció. A K²02 összetevői között rendszerszerű értelmi kapcsolatot az „ijessz meg” és a „bukj föl” toldalékai révén a megszólított (Isten) létesít. A K²03 és a K²04 összetevőit összetartó rendszerszerű értelmi relációk alapja: egyrészt a megszólított (Isten), másrészt az „ordíts”, „csapj”, „verje”, „mennyköveddel”, „bosszúd”, „kegyed”, „reám”, „belém” elemek és toldalékaik, harmadrészt a „pokolnál” és az „éget”, valamint a „bűntelenség” és az „ártatlan” elemek, végül az [K08] megokoló szerepe. Ugyanezek hozzák létre a K³01 és a K⁴01 rendszerszerű szenzus jellegű összefüggéseit is. A K²02 és a K²05, illetőleg a K³02, valamint a K⁴02 összetevői között elsősorban az összetevők ’én’-leíró jellege teremt rendszerszerű szenzus jellegű kapcsolatot. A K⁵01-et a K⁴01 és a K⁴02 alkotja, a K⁶06 pedig a címrész és az általa dominált szövegrész egysége mint legmagasabb fokú kompozícióegység.
 

József Attila Bukj föl az árból

A lexikai formáció első fokú kompozícióegységei

A lexikai formáció magasabb fokú kompozícióegységei

A lexikai rendszerszerű szenzus első fokú kompozícióegységei

A lexikai kontextuális szenzus első fokú kompozícióegységei

A lexikai kontextuális szenzus magasabb fokú kompozícióegységei

Intertextualitás

Vass László: Istenes versek analitikus-kreatív megközelítéséhez 1. József Attila: Bukj föl az árból. In: Vass László – Boldizsár Klára: Vallásos szövegek szemiotikai textológiai megközelítése. Nyelvészeti Füzetek 4. Generalia, Szeged, 1995. 7-22.