Balázs Géza
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszék
balazs.geza@gmail.com

Az állatok „beszéde”

Etnolingvisztikai univerzálé az állathangutánzás, és egyetemes jelenség az a hiedelem, hogy az állatok „beszélnek”. Minden korban minden ember megpróbál kommunikálni az állatokkal. Minden irodalomban vannak állattörténetek (fabulák), melyekben az ember és állat beszél, és értik egymást. A hie­delem gyökere Várkonyi Nándor szerint az, hogy valaha ember és állat értette egymást, vagyis ez a hiedelem ősidőkbe nyúlik vissza. Ezt bizonyítani nem lehet, ám azt igen, hogy az ember jelentéskereső lény, minden jelben jelentést vél fölfedezni. Másokban is megfogant ez a gondolat: Szilágyi N. Sándor nyelvész az antropomorfizmus terminust egyenesen zoomor­fiz­mussá terjeszti ki, utalva az állatvilág és az ember egységére. Mindenesetre – ha a Várkonyi-féle, egyébként csodálatos hipotézist nem is tudjuk bizonyítani – az állatok beszéde-jelenség felhívja az emberiség figyelmét arra, hogy az állatok a társai, ő (az ember) is az állatvilág része, és csak egységben, egyetértésben lehet elképzelni a Föld jövőjét.

olasz szemiológus, író, irodalomkutató
(1932 – 2016)

Olasz szemiotikus, író, irodalomkutató, a Bolognai Egyetem szemiotikaprofesszora. Pályáját a Torinói Egyetemen kezdte, ahol középkori irodalmat és filozófiát tanult, majd tanított. Mellette újságírással foglalkozott, művészeti cikkeket publikált, s avantgárd írókat és művészeket gyűjtött maga köré. Érdeklődése fokozatosan az irodalomelmélet és a jeltudomány, a szemiotika felé fordult. 1962-ben megjelentette nagy hatású könyvét A nyitott művet. Eco átveszi C. Lévi-Strauss és R. Jacobson strukturalista elméletének és Saussure strukturalista nyelvészetének alapjait, de ugyanakkor velük ellentétes véleményt fogalmaz meg a jelentéssel kapcsolatban: szerinte az nem a struktúra terméke, hanem az olvasó (hallgató) aktív értelmező tevékenysége hozza létre, melynek során az olvasó ún. „lehetséges szavakat” és „kereteket” (szituációkat, cselekménysorokat) helyez a szövegbe. Eco minden kulturális jelenséget a szemiotika tárgyának tekint. 1976-os A szemiotika elmélete című műve kísérlet a kommunikáció vizsgálata módszertanának kidolgozására. A Kant és a kacsacsőrű emlős című műve azt vizsgálja, hogy az észlelés mennyire függ kognitív illetve nyelvi képességeinktől. Eco nevét a széles közönség körében regényei tették ismertté, különösen az első, talán a legsikeresebb, A rózsa neve című, amely egy középkori kolostorban játszódó, több műfajt és értelmezési síkot vegyítő intellektuális detektívtörténet. Eco regényeiben szemiotikai nézetei irodalmi formába bújtatva jelennek meg. Igazi posztmodern művek: lehet őket olvasni szórakoztató lektűrökként is, de a figyelmes olvasó észreveheti az intertextuális utalásokat, és a középkori történetben megfogalmazott kérdések, ellentmondások korunkbeli párhuzamait.

A rózsa neve magyar kiadásai

A rózsa neve orosz kiadásai

Umberto Eco magyarszági kiadású könyveinek borítói

Umberto Eco oroszországi kiadású könyveinek borítói

 Összeállította: Tóth Szergej

nyelvész, szemiotikus
1931-2013

1969-ig az MTA Számítástechnikai Központja és Nyelvtudományi Intézete munkatársa, 1969-től a Göteborgi, majd a Konstanzi Egyetemen kutató. 1972-től a Bielefeldi Egyetem professzora, 1989-től nyugállományba vonulásáig a Maceratai Egyetemen a nyelvfilozófia professzora volt. Máig ható elmélete, a szemiotikai szövegtan, amelynek magyar nyelvű összefoglalása 2004-ben A szöveg mint komplex jel címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Elméletének alapgondolata, hogy a szövegeket interdiszciplináris módszerek felhasználásával, a humán kommunikáció szemiotikai elméletébe ágyazva, multimediális szemiotikai objektumokként írja le. Alapító szerkesztője volt a de Gruyter Kiadó Research in Text Theory és a Buske Kiadó Papiere zur Textlinguistik című könyvsorozatának, a debreceni Officina Textologica és a szegedi Szemiotikai Szövegtan című kiadványsorozatoknak. A Magyar Tudományos Akadémia 2007-ben választotta külső tagjává.

Tóth Szergej szövege. Elhangzott: az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2013. március 5-én, amikor a pályatársak és a tanítványok búcsúztatták.

Főbb művei (Az Magyar Tudományos Művek Tárában szereplő legjelentősebbnek tartott 10 közlemény)

Petőfi S. János: A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikai-textológiai szövegszemléletbe, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2008, 317.

Petőfi S. János: Multimediális szövegek analitikus megközelítése a szemiotikai textológia elméleti keretében, Balázs Géza – H. Varga Gyula – Veszelszki Ágnes (szerk.:) A magyar szemiotika negyedfél évtized után, Eger, Líceum Kiadó, 2008, 222-232.

Petőfi S. János: A médiumok élő nyelvei és az élőnyelvi kommunikátumok rögzítésére szolgáló reprezentációs nyelvek, Szemiotikai szövegtan 16. Szerk. Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László, Szeged, JGyF Kiadó, 2007, 45-62.

Petőfi S. János: A szövegtani kutatás néhány nyitott kérdése. A szemiotikai textológia elméleti keretének (meta-)metodológiai aspektusaihoz, Szemiotikai szövegtan 15, Szerk. Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László, Szeged, JGyF Kiadó, 2006,11-36.

Petőfi S. János: Scrittura e interpretazione. Introduzione alla Testologia Semiotica dei testi verbali, Roma, 2006, Carocci Editore, 274.

Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: A multimediális szövegek megközelítései. Kérdések – válaszok. Bevezetés a statikus ‘verbális elem + kép/diagram/…’-típusú komplex jelek szemiotikai szövegtaná, Budapest, Iskolakultúra Kiadó, 2002, 121.

Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. Kérdések – válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba, Budapest, 1998, Iskolakultúra Kiadó, 110.

Petőfi S. János: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. [= Officina textologica, 1.], Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997, 176.

Petőfi S. János: Az explicitség biztosításának feltételei és lehetőségei természetes nyelvi szövegek interpretációjában. A szemiotikai-textológiai értelmező interpretáció néhány aspektusa, Budapest: A MTA Nyelvtudományi Intézete. Linguistica, Series C, 8. 1996, 31-72.

Petőfi S. János: A jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról. A mondatszemiotikától a szövegszemiotikáig (Tanulmányok), Párizs – Bécs – Budapest, Magyar Műhely, 1994, 18-31.

Könyveinek borítói (folyamatban …)

Petőfi S. János Szegeden, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon.
Jelet hagyni. Szemeszternyitó előadások. 2011. február 4.

Voigt Vilmos

Emeritus professzor, 1963 óta a budapesti ELTE Folklór Tanszék munkatársa és vezetője, a magyar folklorisztika, a szemiotika, az esztétika, a néprajz stb. európai rangú kutatója, a Magyar Szemiotikai Társaság elnöke. Évtizedeken keresztül meghatározta a folklorisztika oktatásának kereteit és tartalmát. Mintegy kétezer publikációt írt, nemzetközi szinten is egyedülálló tankönyveket állított össze, több tudománytörténeti összefoglalást és szöveggyűjteményt adott a hallgatók kezébe. Számos külföldi és hazai szaklexikon szerzője és munkatársa. Szerzője többek között a Bevezetés a szemiotikába (1977), Világnak kezdetétől fogva. Történeti folklorisztikai tanulmányok (2000), A vallási élmény története (2004), A vallás megnyilvánulásai – Bevezetés a vallástudományba (2006), Bevezetés a szemiotikába (2008), Jeltudomány (2011), Etnoszemiotika (2013), A folklorisztika alapfogalmai – Szócikkek (2014), A szerelem kertjében (2014), Aquinói Szent Tamás és a mágia (2014) műveknek.

Voigt Vilmos könyveinek borítói (folyamatban …)

Voigt Vilmos tanár úr előadás közben (A csoportidentitás szemiotikája konferencia, Szeged, 2014)

Szívós Mihály
filozófus, szemiotikus

1977-ben az ELTE-n szerzett szociológusi és történelem tanári diplomát. Kandidátusi fokozatát filozófiából 1991-ben nyerte el. Huszonöt éve az MTA tudományos főmunkatársa. A filozófián belül a személyes és a hallgatólagos tudás elméletével, jelfilozófiával, és a klasszikus német filozófia egyes területeivel foglalkozik. A szemiotikán belül fő kutatási területe az elméleti szemiotika. Munkái angol, francia, német és magyar nyelven jelentek meg. Fontosabb könyvei: A látszat története (2000); A személyes és a hallgatólagos tudás elmélete (2005); Koestler Arthur. Tanulmányok és esszék (2006); A jeltől a kódig. Rendszeres szemiotika (2013); A jelaktusok elmélete (2014).

Szívós Mihály könyveinek borítói (folyamatban …)

]]> http://www.jgypk.hu/jelkepter/szivos-mihaly/feed/ 0 http://www.jgypk.hu/jelkepter/horanyi-ozseb/ http://www.jgypk.hu/jelkepter/horanyi-ozseb/#comments Tue, 25 Aug 2015 18:32:51 +0000 http://www.jgypk.hu/jelkepter/?p=2039 Horányi Özséb bővebben... →]]>

Horányi Özséb kommunikációkutató. Szerkesztője volt, többek között, A jel tudománya (Szépe Györggyel, Gondolat, 1975), a Kommunikáció I-II. (Közgazdasági, 1977-78, második bővített és javított kiadás: General Press, 2003), a Társadalmi kommunikáció (Béres Istvánnal, Osiris, 1999, második kiadása: 2001), a Sokarcú kép (Magvető, 1975, a második, módosított kiadás alcíme: Válogatott tanulmányok a képek logikájáról, Typotex, 2003), A kommunikáció mint participáció (Typotex – ORTT-AKTI, 2006) című szöveggyűjteményeknek. 1996-tól először a Pécsen, majd 2010 őszétől Budapesten irányítja a Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolát.

Horányi Özséb interneten elérhető munkái
Béres István – Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris, 2001. Egyetemi tankönyv.
Horányi Özséb: Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé.
Horányi Özséb (szerk.): A kommunikáció mint participáció.
Horányi Özséb: Gondolatok a nyilvánosságról és a közvéleményről. Angelusz Róbert optikai csalódások című könyve kapcsán.
Horányi Özséb: Hozzászólás Niedermüller Péter “Paradigmák és esélyek avagy a kulturális antropológia lehetőségei Kelet-Európában című írására.
Horányi Özséb: Az idők jeleinek értelméről.
Horányi Özséb: A mélységből kiáltok, Uram, hozzád.
Horányi Özséb szövege. Találkozó Marcel Duchamp 100. születésnapja alkalmából.
Horányi Özséb: Egy adalék Buda Béla nyitottságához.
Horányi Özséb: Interkulturalitás a saját társadalomban.
Kerekasztal-beszélgetés. A tanár és a tankönyvi szöveg. Buda Béla, Horányi Özséb, Kósa András, Petőfi S. János, Pléh Csaba, Voigt Vilmos.
Horányi Özséb: A személyközi kommunikációról.

Horányi Özséb az interneten elérhető további munkái (H.Ö. honlapja alapján)
Horányi Özséb (2015): A kommunikáció mint állapot – rövid áttekintés. Kézirat.
Horányi Özséb (2013): A dialógusok sikerfeltételeiről. “Kezdetben van a kapcsolat”: Interdiszciplináris dialógus a dialógusról. (szerk.: Farkas Edit), Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya – Faludi Ferenc Akadémia – L’Harmattan Kiadó, 21-33.
Horányi Özséb (2009): Tudatos médiahasználat. Az ORTT médiatudatosságra vonatkozó lehetséges stratégiájának néhány alapeszméjéről és a stratégia megvalósításának néhány eszközéről. Kézirat. Az AKTI megrendelésére készült 2009. decemberében.
Horányi Özséb (2009): Arról, ami problematikus, arról, ami szignifikatív, valamint arról, ami kommunikatív (szinopszis, 7.3 változat). Polihistória. Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából. (szerk. Bagdy Emőke – Demetrovics Zsolt – Pilling János), Budapest, Akadémiai, 201-235.
Horányi Özséb (2008): Arról, ami szignifikatív és arról, ami kommunikatív (szinopszis 7.22 változat). KRISZTUSRA tekintve hittel és reménnyel. Ünnepi kötet Reuss András 70. születésnapjára. (szerk.: Béres Tamás – Kodácsy-Simon Eszter – Orosz Gábor Viktor), Budapest, Luther Kiadó, 257-282.
Horányi Özséb (2007): A kommunikáció mint participáció. Budapest, Typotex – ORTT-AKTI.
Horányi Özséb (2005): Néhány szempont egy új médiatörvény kidolgozásához. Kézirat. Készült az Alkalmazott Kommunikciótudományi Intézet felkérésére; nyomtatásban nem jelenik meg (2005 október 4, módosítva: 2005 december 3).
Horányi Özséb (2003): The Participation Theory of Communication: Philosophical and Methodological Analysis of Interlingua Perspectives. Kézirat. This is a summary article of the Language Learning Roundtable Conference on the Participation Theory of Communication, May 19-20, 2003, Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Hungary.
Horányi Özséb (2003): Arról, ami szimbolikus és arról, ami kommunikatív (szinopszis, 7.1 változat). Kézirat. A kommunikációról (1999a) továbbgondolt változata.
Horányi Özséb (2002): Symbolique et communication. A Degrés című francia nyelvű belga folyóiratban jelent meg, 109-110 szám, b1-8.
Ozseb, Horanyi (1994): Two Portrait Galleries. Remarks on Depicting Alice and her Company. Semiotics and Linguistics in Alice’s Worlds. (eds.: Rachel Fordyce – Carla Marello, Walter de Gruyter) Berlin – New York, 209-235.
Horányi Özséb (1988): Néhány megjegyzés “A logika fejlődésé”-ről, (A Kneale házaspár könyvének magyar nyelven való megjelenése alkalmából). Tertium non datur 5, 35-47.
Horányi Özséb (1985): Discoherent Remarks on Coherence. Text, Connexity, Text Coherence. Ed.: Emel Sözer, Hamburg, Helmut Buske Verlag, 567-594.
Horányi Özséb (1976): Adalékok a vizuális szöveg elméletéhez. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XI. (szerk.: Telegdi Zsigmond – Szépe György) Budapest, Akadémiai, 143-165.
Béres István – Horányi Özséb (szerk.) 2001: Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris, 2001. Egyetemi tankönyv.

Horányi Özséb intejúk
„A társadalomtervezés nem mérnöki munka” – interjú Horányi Özsébbel. (corvinusinline)
A keresztény ember morális kötelezettsége – Horányi Özséb kommunikációkutató, egyetemi tanár . (magyarNarancs online)
Záróra – Horányi Özséb.

 Horányi Özsébről
Demokráciadeficit. Sándor Zsuzsanna interjúja Horányi Özsébbel. 2014. június 20. (168óra online)
A participációs iskola.
Horányi Özséb participációs elmélete.
Horányi Özséb. hallgatói ppt.

Horányi Özséb honlapja

Könyvborítók

Amerikai szemiotikus és filozófus, a modern szemiotika meghatározó egyénisége. Nevéhez kötődik a szemiotika három fő területének megkülönböztetése: a szemantika (a jelek jelentése), a szintaktika (jelkapcsolatok, összetett jelek) és a pragmatika (jelhasználat) elhatárolása, definiálása. Az elméleti szemiotika mellett az alkalmazott szemiotika jelentőségét is hangsúlyozta, más tudományágakhoz való kapcsolódását is felvetette. Charles S. Peirce munkásságának ismertté tétele részben Morrishoz kötődik. Elméleti műveivel a társadalom, a művészet jelenségeinek szemiotikai elemzését is megalapozta.

Morris magyarul megjelent írásai:

Morris, Ch. W: Szemiózis és szemiotika. In: Helikon 1973/2–3. 345–347.

Morris, Ch. W: A jelelmélet megalapozása. In: Horányi Özséb – Szépe György (szerk.), A jel tudománya. Szemiotika. Bp. General Press. 2005. 39–71.

Morris, Ch. W.: A jelelmélet alapfogalmai. In: Horányi Özséb – Szépe György (szerk.), A jel tudománya. General Press.73–80.

Morris művei:

Morris, Ch. W: Symbolism and Reality: A Study in the Nature of Mind. (Dissertation, University of Chicago. 1925.) Amsterdam, John Benjamins Publishing, 1993.

Morris, Ch. W: Foundations of the Theory of Signs. Chicago, University of Chicago. 1938.

Morris, Ch. W: Signs, Language and Behavior. New York, Prentice Hall. 1946.

Morris, Ch. W: Signification and significance. A study of the relation of signs and values. The M.I.T. Press, Cambridge, Mass., 1964.

Morris, Ch. W: Writings on the General Theory of Signs. The Hague: Mouton, 1971.

Irodalom Ch. W. Morrisról:

Eakins, Barbara Westbrook: Charles Morris and the Study of Signification. Iowa, Universityof Iowa Press. 1972.

1. Morris, Ch. W: Symbolism and Reality: A Study in the Nature of Mind. Amsterdam, John Benjamins Publishing, 1993.
2. Morris, Ch. W: Foundations of the Theory of Signs. Chicago, University of Chicago. 1938.
3. Morris, Ch. W: Writings on the General Theory of Signs. The Hague: Mouton, 1971.
4. Morris, Ch. W: Signs, Language and Behavior. Whitefish, Literary Licensing, LLC. 2011.

(1930-2012)

Elméleti nyelvész, nyelvfilozófus, szemiotikus, napjainkig a legjobbnak tartott első orosz szemiotikai könyv szerzője, a Szemiotikai antológia («Семиотика / Антология», első kiadás: 1983., második kiadás: 2001.) szerkesztője. Kutatásai felölelik a nyelvészet sok ágát, az indoeurópai szintaxistól kezdve a logikai szemantika és filozófiai esztétikájának kérdéséig. Poliglott. Akadémikus.

Főbb művei (monográfiák)

Структура французского языка. — М.: Просвещение, 1965.
Французская стилистика. — М.: Высш. школа, 1965.
Основы общего языкознания. — Изд.1. 1966. Изд.3-е. – М.: Книжный дом «ЛИБРОКОМ», 2010.
Семиотика. — М.: Наука, 1971.
Методы и принципы современной лингвистики. — Изд.1. 1975. Изд. 7-е. – М.: URSS, 2009.
Имена, предикаты, предложения (семиологическая грамматика). —Изд. 3-е. – М.: URSS, 2004.
В трехмерном пространстве языка: Семиотические проблемы лингвистики, философии, искусства. — Изд.1.1985. Изд.2-е. – М.: Книжный дом «ЛИБРОКОМ», 2010.
Индоевропейское предложение. —М.: Наука, 1989.
Язык и метод. К современной философии языка. – М.: «Языки русской культуры», 1998.
Французская стилистика в сравнении с русской. — М.: Наука, 2002.  Изд.5. М.: URSS, 2009.
Константы. Словарь русской культуры. – Изд.1.1997.  Изд. 3-е – М.: Академический Проект, 2004.
Протей. Очерки хаотической эволюции. – М.: Языки славянских культур, 2004.
Концепты. Тонкая пленка цивилизации. – М.: Языки славянских культур, 2007.
Мыслящий тростник. Книга о «Воображаемой словесности». – Калуга: Эйдос, 2010.

 Jurij Sztyepanov néhány orosz kiadású művének borítója

 Összeállította: Tóth Szergej

Magyar származású amerikai nyelvész, szemiotikus, 1956-tól az Indianai Egyetem Nyelvészeti és Szemiotikai Kutató Központ alapító igazgatója. Finnugor nyelvészeti kutatásai mellett az elméleti szemiotikában is jelentőset alkot, Ch. S. Peirce és Ch. W. Morris munkássága nyomán. Egyike a Semiotica : Journal of the International Association for Semiotic Studies (1969– ) folyóirat alapítóinak, szerkesztőinek. Az 1960-as évek közepétől a zooszemiotikai, majd bioszemiotikai kutatások kezdeményezője, meghatározó képviselője (http://www.biosemiotics.org/).

Th. A. Sebeok magyarul megjelent írásai:

Sebeok, Th. A.: A jelek sokrétű azonossága – a jeltudomány nevének kialakulása. Bp., 1981. (Kultúra és szemiotika. Klny.)

Sebeok, Th. A.: A művészet előzményei. Bp., Akadémiai Kiadó. 1983.

Sebeok, Th. A.: Ismeri a módszeremet? Avagy a mesterdetektív logikája. Bp., Gondolat, 1990.

Sebeok, Th. A.: A szemiotika helyzete, különös tekintettel az európai északi népek szemiotikájára. Miskolci Bölcsész Egyesület. 1995.

Sebeok, Th. A.: Az összehasonlító szemiotika lehetőségéről. In: Horányi Özséb – Szépe György (szerk.): A jel tudománya. Szemiotika. Bp., General Press. 2005. 295–300.

Th. A. Sebeok művei:

Sebeok, Th. A.: Finnish and Hungarian case systems : their form and function. Stockholm, Ungerska Institutet. 1946.

Sebeok, Th. A.: (ed.): Encyclopedic dictionary of semiotics. 1– 3. Berlin, Mouton de Gruyter. 1986.

Sebeok, Th. A.: Signs. An Introduction to Semiotics. Toronto, University of Toronto Press. 1994.

Sebeok, Th. A.: Global Semiotics. Bloomington, Indiana University Press. 2001.

Sebeok, Th. A. (ed.): Animal communication. Bloomington, Indiana University Press. 1973.

Sebeok, Th. A. (ed.): How animals communicate. Bloomington, Indiana University Press. 1977.

Sebeok, Th. A.: A Sign is Just a Sign. Bloomington, Indiana University Press. 1991.

Irodalom Th. A. Sebeokről:

Bernard, Jeff – Voigt Vilmos –Withalm, Gloria (Editors): Symbolicity. Proceedings of the International Semioticians’ Conference in Honor of Thomas A. Sebeok’s 70th Birthday, Budapest/Vienna 1990. Lanham, MD: University Press of America. 1993.

Voigt Vilmos: Megemlékezés. Thomas E. Sebeok. In: Magyar Tudomány, 2002/5. 677. http://www.matud.iif.hu/02maj/voigt.html

Deely, John: Sebeok Memorial Essay. 2004. http://carbon.ucdenver.edu/~mryder/itc/sebeok.html

Petrelli, Susan – Ponzio, Augusto: Thomas Sebeok & Signs of Life. London, Icon Books. 2009.

Kalevi Kull: Thomas A. Sebeok and biology. Building biosemiotic. In: Cybernetics And Human Knowing. 2003. Vol. 10, no. 1. 7–18. http://www.zbi.ee/~kalevi/Kullsff.pdf

1. Sebeok, Th. A.: Signs. An Introduction to Semiotics. Toronto, University of Toronto Press. 1994.
2. Sebeok, Th. A.: Global Semiotics. Bloomington, Indiana University Press. 2001.
3.  Sebeok, Th. A. (ed.): Animal communication. Bloomington, Indiana University Press. 1973.
4.  Sebeok, Th. A.: Semiotics in the United States. Bloomington, Indiana University Press. 1991.
5.  Sebeok, Thomas A. A Sign Is Just a Sign: La Semiotica Globale. Milano, Spirali. 1998.
6.  Sebeok, Th. A.: A művészet előzményei. Bp., Akadémiai Kiadó. 1983.
7.  Petrelli, Susan – Ponzio, Augusto: Thomas Sebeok & Signs of Life. London, Icon Books. 2009.

Összeállította: Újvári Edit

Amerikai filozófus, matematikus, akinek szemiotikai munkássága – elsősorban a Theory of Signs, és a Theory of Meaning című írása – meghatározó a tudományág elméleti megalapozásában. Peirce elsősorban alapfogalmak bevezetésével és jeltipológiája révén járul hozzá a szemiotika általános és átfogó elméleti kereteihez.

Ch. S. Peirce magyarul megjelent írása:
Peirce, Charles S., A jelek felosztása. In: Horányi Özséb – Szépe György (szerk.): A jel tudománya. Szemiotika. Bp.: General Press. 2005. 23–37.

Ch. S. Peirce művei:
Collected Papers of Charles Sanders Peirce. (1–8) Edited by Charles Hartshorne – Paul Weiss (1–6); Arthur Burks (7–8). University Press, Harvard, Cambridge/Mass. 1931–1958. Electronic Edition (ed. by John Deely) http://www.nlx.com/collections/95
The Essential Peirce: Selected Philosophical Writings. 1. (1867–1893) Edited by Nathan Houser – Christian Cloesel. Indiana University Press. 1992.
The Essential Peirce: Selected Philosophical Writings. 2. (1893–1913) Edited by the Peirce Edition Project. Indiana University Press. 1998.
Writings of Charles S. Peirce. A Chronological Edition. 1–8. Compiled by the editors of the Peirce Edition Project. Indiana University Press. 1982–2009. Indiana University Press.
Semiotic and significs: the correspondence between Charles Sanders Peirce and Lady Victoria Welby. Indiana University Press, 1977.

Peirce on Signs: Writings on Semiotic by Charles Sanders Peirce. (Ed. by James Hoopes) UNC Press Books, 1991.

The Commens Dictionary. Peirce’s Terms in His Own Words. (Ed.: Mats Bergman – Sami Paavola, University of Helsinki 2003./2014.) http://www.commens.org/dictionary/index

Irodalom Ch. S. Peirce-ről:
James Jakób Liszka: A General Introduction to the Semiotic of Charles Sanders Peirce. Bloomington/Indianapolis: Indiana University Press. 1996.
Gérard Deledalle: Charles S. Peirce’s Philosophy of Signs. Essays in Comparative Semiotics. Indiana Bloomington/Indianapolis: University Press. 2001. ISBN: 978-0-253-33736-8

1. Sebeok, Th. A.: Signs. An Introduction to Semiotics. Toronto, University of Toronto Press. 1994.
2. Sebeok, Th. A.: Global Semiotics. Bloomington, Indiana University Press. 2001.
3.  Sebeok, Th. A. (ed.): Animal communication. Bloomington, Indiana University Press. 1973.
4. Sebeok, Th. A.: Semiotics in the United States. Bloomington, Indiana University Press. 1991.
5. Sebeok, Thomas A. A Sign Is Just a Sign: La Semiotica Globale. Milano, Spirali. 1998.
6. Sebeok, Th. A.: A művészet előzményei. Bp., Akadémiai Kiadó. 1983.
7. Petrelli, Susan – Ponzio, Augusto: Thomas Sebeok & Signs of Life. London, Icon Books. 2009.

 Összeállította: Újvári Edit